Górcső alá vettük a HTC One sorozatának legerősebb tagját, a One X-et. A VIP-Phone által biztosított tesztkészüléket alaposan kiveséztük, hiszen a világ egyik legizgalmasabb okostelefonjáról van szó. De vajon tényleg a One X az egyetlen, amire vártunk?
Méret, tömeg: 134,36 x 69,9 x 8,9 milliméter, 130 gramm
CPU: négy plusz egy magos, 1,5Ghz órajelű Cortex-A9 processzor, NVIDIA Tegra 3 SoC, GeForce ULP GPU
Memória: 1GB RAM, 32GB ROM, ebből 26GB szabadon felhasználható. Bővítési lehetőség nincs.
Kijelző: 4,7 hüvelykes, 1280 x 720 pixel felbontású (312ppi) kapacitív Super LCD 2
Operációs rendszer: Android 4.0 HTC Sense 4 kezelőfelület
Kamera: Elöl: 1,3 megapixel, 720p minőségű videorögzítés Hátul: 8 megapixel, autofókusz, LED villanó, BSI szenzor, F/2.0 fényerő, 28 milliméteres lencse, 1080p minőségű videofelvétel
Akkumulátor: 1800mAh kapacitású
Egyéb: HSPA/WCDMA, illetve GSM/GPRS/EDGE hálózati támogatás, Bluetooth (4.0), NFC, WiFi (b/g/n), DLNA, giro szenzor, G-érzékelő, digitális iránytű, fényérzékelő, közelség-érzékelő, 3,5mm-es jack kimenet, Beats Audio hangkiemelés, fényképezés videózás közben, RDS FM rádió, MHL port, microSIM foglalat, szürke és fehér árnyalatban kapható
Extra alkalmazások: Dropbox, Zseblámpa, HTC Hub, Locations, Polaris Office, PDF nézegető, TuneIn Radio, 7digital, Feladatkezelő, Feladatok, Car, SoundHound, Részvények, Friend Stream, Filmszerkesztő, Hangrögzítő, Feljegyzések, Időjárás, Watch, Tükör
A Mobile World Congress előtt egy nappal mutatkozott be a HTC One sorozata, mely három modellt tartalmaz. A trió leglightosabb tagja a Legend formavilágát idéző One V, melyet a Sensation utódjának tekinthető, kerámia bevonatú házzal szerelt One S követ a sorban. A legütősebb masina a jelenlegi tesztünk tárgyát képező One X, mely többek között 4,7 colos, HD felbontású megjelenítőjével és Nvidia Tegra 3 processzorával próbálja elkápráztatni a felhasználókat. Lássuk, mennyire járhat sikerrel!
A szürke és fehér színben kapható készüléket az előbbi árnyalatban bocsátotta rendelkezésünkre a VIP-Phone. A One X-et már kicsomagolni sem hétköznapi élmény. A telefon egy papírgyűrűvel lezárt, fehér kapszulában érkezett, mely kartonszerű anyagból készült. A gyűrű lehúzása és a doboz fedelének eltávolítása után egyből szembetaláljuk magunkat a mobillal, melynek előlapján egy védőfólia kapott helyet, amin a következő, igen szimpatikus felirat olvasható: "I'm the One You've been waiting for" (én vagyok az egyetlen, akire vártál). A HTC kreativitásának köszönhetően szinte biztos, hogy az újdonsült tulajdonosok számára pozitív élmény lesz a One X-szel való első találkozás - és ez a többi One szériás mobilra is igaz. Nekem legalábbis nagyon tetszett ez a "fogadtatás".
A telefont és az alatta lévő kartonlapot kiemelve megtaláljuk a tartozékokat: egy adatkábelt, egy felvevőgombos, átlagos minőségű fülest és a papírokat, melyek egyikén ott figyel egy HTC logóval ékesített SIM tű is. Nálunk hiányzott a dobozból a töltőfej, de ez egyedi eset, minden készülékhez alaptartozék. MicroSD kártyát sem a csomagban, sem a telefonban nem kell keresünk, hiszen a One X memóriája nem bővíthető, a beépített 32GB méretű tárhellyel kell gazdálkodnunk.
Első ránézésre a One X hatalmas, sőt másodszorra is. Nincs mese, a 4,7 hüvelykes, HD felbontású Super LCD 2 megjelenítőnek kell a hely. Érdekes módon nekem egyetlen nap alatt sikerült hozzászoknom a telefon méretéhez, bár egy 4,3 colos kijelzővel szerelt Sensation után bizonyára nem is akkora feladat, mint mondjuk egy Xperia mini használatát követően. Amikor a kezemben volt a One X, akkor abszolút nem zavart, sőt tetszett a mérete, pedig nincs nagy tenyerem. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy többnyire két kézzel simogattam a telefont, egy kézzel csak részlegesen és kissé labilisan tudtam volna kezelni. Ezt semmiképp nem hoznám fel negatívumként, mert úgymond automatikusan átálltam kétkezes üzemmódra, nem adódtak nehézségek.
A készülék mobilitását illetően viszont akadtak gondok: bár 130 grammjával viszonylag könnyű, egyszerűen túl nagy volt ahhoz, hogy kényelmesen a zsebemben hordjam. Ha nem az egyik leglazább nadrágom volt rajtam, akkor attól féltem, hogy kettétörik a cucc, amikor leülök. Mivel a telefon nem csak termetes, hanem roppant vékony is, ezért úgy éreztem, joggal jön elő belőlem a félsz, persze azért nem lehet olyan könnyű két darabra hasítani egy polikarbonát házzal és Gorilla Glass üveggel felszerelt eszközt.
Apropó polikarbonát és Gorilla Glass! A One X nem csak minőségi anyagokból van, hanem ügyesen össze is van rakva. Az egy darabból álló ház értelemszerűen nem nyekereg, ha szorongatjuk. A matt szürke burkolat komoly kisugárzást kölcsönöz a készüléknek, melyhez masszív minőségérzet társul, ha megérintjük. A karcolásoknak hatékonyan ellenálló Gorilla Glass üveg ugyan megfelelő védelmet jelent, én mindenképp megerősíteném egy jó minőségű fóliával, hogy sokáig makulátlan maradjon.
Nézzük, mit hol találunk a One X-en! Az unibody (egyetlen tömbből kifaragott) polikarbonát készülékházba bújtatott mobil előlapját a 4,7 colos, 1280 x 720 pixel felbontású Super LCD 2 érintőképernyő uralja, melyet egy fekete keret határol. A képernyőn keresve sem találunk képpontokat, képe éles, színei megfelelően élénkek, fényereje jó, tűző napsütésben is olvasható marad. Az RGB-mátrixos elrendezésnek köszönhetően elég a subpixel, ez nagy előny a PenTile mátrixszal szemben, ugyanakkor a One X-nél kevésbé fekete a fekete szín, mint az utóbbi technológiát előnyben részesítő AMOLED kijelzők esetében. A színárnyalatok számára (16 millió) és a betekintési szögre sem lehet panasz.
A kijelző alatt három érintésérzékeny androidos vezérlőgomb (vissza, home, alkalmazásválasztó) látható, melyek világítanak is, amikor kell. Hiányzik a menü gomb, ami az Android 4.0 rendszerre írt alkalmazások esetén nem gond, viszont a korábbi szoftverek számára elengedhetetlen. Ezt úgy oldotta meg a HTC, hogy a menü gombot követelő appok futtatásakor megjelenik egy alsó sáv, melynek közepén megtalálható a három pöttyel jelképezett virtuális kezelőszerv. Nem túl elegáns megoldás, de hatékony. A megjelenítő fölött egy HTC logó figyel, kicsit feljebb pedig a burkolatba fúrt hangszóró lyukacskák néznek vissza ránk, melyek közül az egyik mögött egy LED villogó van, ami az eseményekről és az akkumulátor töltöttségéről tájékoztat bennünket piros, illetve zöld színekkel. A lukaktól jobbra látható az 1,3 megapixeles előlapi kamera, mellyel akár 720p minőségben is videocseveghetünk.
A készüléktest tetején a 3,5mm-es jack, a ki/bekapcsoló gomb és - kicsit a hátlapra csúszva - a microSIM foglalat látható, jobb szélen a hangerőszabályzó gombok, bal oldalon az MHL-lel felturbózott, így a megfelelő kiegészítővel HDMI kimenetként is használható microUSB csatlakozó helyezkedik el. Alul és felül egy-egy mikrofont találunk a kütyün.
A kissé íves, eleganciát sugárzó hátlap kellős közepén a gyártó logója figyelhető meg, néhány centivel alatta a Beats Audio felirat és a kihangosító-hangszóró lyukacsos nyílása látszik. Tőlük jobbra az 5 érintkezőből álló dokkolóaljzat figyel. A hátlap síkságából a 8 megapixeles, barnás fémgyűrűvel határolt kamera dudorodik ki, mely mellett egy LED villanót is találunk. Ha letesszük a telefont az asztalra, akkor a felső része a kamerán pihen. Ez közel sem a legszimpatikusabb megoldás, amivel eddig találkoztam. A hátlap nem levehető, az alatta található akkumulátorra az üzemidőről szóló részben térek ki.
A One X lelke egy NVIDIA Tegra 3 SoC-ra (System on Chip) épülő ARM Cortex-A9 processzor, mely négy plusz egy maggal rendelkezik. A négy mag 1,5Ghz-en képes pörögni, a fogyasztás csökkentésére hívatott plusz egy pedig maximum 500MHz-en ketyeg. A kiemelkedő teljesítményű procit 1GB LP DDR2 RAM és egy GeForce ULP (Ultra Low Power) grafikus gyorsító egészíti ki, ezek is csínján bánnak az energiával. A kütyüben 32GB belső tárhely található, melyből 26GB-ot használhatunk fel kényünk-kedvünk szerint - s ahogy már írtam, nem bővíthetjük. Hogy ez a hardver mire elég? Nagyjából mindenre, s ezt a szintetikus tesztek is alátámasztották (lásd a screenshotokat).
Nekem igazság szerint iszonyatosan hiányzott a microSD kártyahely a készülékből és szerintem minden júzer, aki egy bővíthető memóriájú mobilról áll át a One X-re, hiányolni fogja, hiszen sokkal egyszerűbb a kis kártya áthelyezése, mint az esetenként akár több gigányi anyag másolgatása.
A telefon fedélzetén az Android 4.0.3 Ice Cream Sandwich operációs rendszer fut, melyet a HTC Sense 4 kezelőfelület tesz teljessé. Működés közben egyszer sem tapasztaltam fagyást, akadást, minden azonnal történt. Ez nem is annyira meglepő a hardveres felszereltséget ismerve. Még egy pozitívum: a mobil nagyobb terhelés során sem kezdett el melegedni, legalábbis nem annyira, mint a Sensation-öm egy hasonló helyzetben.
A Sense új verziója kicsit visszafogottabb elődjénél, nincsenek felesleges animációk, a beállítási- és testre szabási lehetőségek száma továbbra is rendkívül magas, viszont egyszerűbben végigvihető a legtöbb dolog, mint a Sense 3.0 esetében. A tajvani gyártó rengeteg, a Sense megjelenéséhez passzoló minialkalmazással kedveskedett (például Részvények, Friend Stream, Filmszerkesztő, Hangrögzítő, Feljegyzések, Időjárás, Tükör), a mappázási lehetőség is adott, továbbá a képernyőzárat, illetve a felület egész színvilágát igényünknek megfelelően változtathatjuk. Ez utóbbiakra a Testreszabás menüben van lehetőségünk, ahol a különböző színterekhez szánt elrendezési módok, az úgynevezett Jelenetek (pl. társadalmi, játék, utazás, munkahelyi) mellett az alumínium, derűs, matt, HTC, törés és végtelen fantázianevű megjelenési felületek, skinek közül válogathatunk. Ez a "rendszer" igazából a korábbi Sense verzióban is megtalálható, itt viszont új színekkel, widgetekkel találkozhatunk.
A klasszikusnak számító HTC-s digitális óra egy kicsit lefogyott, de így is nagyon jól mutat. Az egyik legnagyobb újítás a futó alkalmazásokat elénk táró felület, mely igen látványos, a Windows Aero megoldásához hasonlít. Szintén lényeges változás, hogy a számgombok feketék lettek (fehér felirattal) a tárcsázóban, s ez a HTC virtuális billentyűzetére is igaz. Nekem jobban elnyerték a tetszésemet a sötét elemek, mint a világos társaik, melyek a korábbi Sense-ekben kaptak helyet.
Kiemelném az alkalmazások közül a Feljegyzéseket és a Locations-t. Előbbi nagyon jól használható, fotót, videót, hangfelvételt, rajzot és leírt adatokat tartalmazó jegyzetet készíthetünk bármiről a segítségével. Tetszett, hogy nem kellett bevinnem a feljegyzés címét, mert a Google naptáramból automatikusan felismerte az eseményt, amin vagyok, így kvázi felajánlotta, hogy arról jegyzeteljek.
A Locations a HTC saját fejlesztésű, offline üzemmóddal és hangos útbaigazítással rendelkező navigációs alkalmazása, melyet egy hónapig ingyen használhatunk, ezt követően viszont csak némi pénzért cserébe. Engem nem igazán győzött meg a cucc, szerintem a Google Maps, illetve Navigation sokkal kényelmesebben használható és többet is tud arról, hogy mit hol találunk, ráadásul az új Maps már szintén tud majd folyamatos netkapcsolat nélkül navigálni. Egyébként a One X a beépített aGPS vevőjével nagyon gyorsan talál jelet, melyet aztán nem is enged el egykönnyen.