Előszó

A P920 egy innovatív készülék, ez nem vitás: ebbe a mobiltelefonba került először kétcsatornás memória, amely az 1GHz-es, kétmagos ARM Cortex-A9 processzorral karöltve villámgyors működést ígér. Ezen felül az LG Optimus 3D-ben debütált az autosztereoszkopikus 3D kijelző is, mely szemüveg nélküli 3D élményt nyújt. Az LG hazai képviseletétől kapott tesztkészülék boncolgatása közben arra is ki fogunk térni, hogy kifizetődő-e az új technológiák bevetése.

A telefon egy apró, eleganciát sugalló, piros dobozban érkezett szerkesztőségünkbe, melyben – a készülék mellett – egy microUSB kábel, egy töltő, egy sztereo headset és egy felhasználói kézikönyv ücsörgött.

Dizájn

Az Optimus 3D összeszerelési minősége kellemes, anyaghasználata is rendben van, bár el tudtam volna képzelni egy kicsit több prémium anyagot az eszközön (elsősorban a puha műanyag hátlapot helyettesítettem volna valami mással). A 128,8 x 68 x 11,9 milliméteres, 168 grammos kütyü cseppet sem nevezhető kicsinek, sőt, egy igen méretes, tekintélyt sugárzó darabot kell elképzelned. A hatalmas méret ugyan megkövetel némi alkalmazkodást a mindennapi használat során, de a készüléket – talán a lekerekített sarkok és a sima felületek miatt – nem éreztem vaskosnak és bumfordinak.

Az előlap felső részén a telefon hangszórója kapott, helyet, alatta egy LG logóval, mellette az előlapi kamerával, lefelé haladva a 4,3 hüvelyk átmérőjű, 800 x 480 pixel felbontású, 16 millió szín megjelenítésére alkalmas kapacitív TFT-LCD érintőképernyőt találjuk. A kijelző élénk színekkel operál, betekintési szöge és fényereje is megfelelő. A megjelenítő alatt 4 androidos vezérlőgomb (menü/beállítások, főképernyő, vissza és keresés) kapott helyet, melyek érintés útján hozhatók működésbe. Furcsa módon csak akkor kapcsol be a gombok háttérvilágítása, ha megnyomjuk őket, tehát sötétben csak akkor látjuk őket, ha már megérintettük valamelyiket. Kissé ellentmondásos megoldás.

A készülék bal oldalára került a microUSB aljzat és a microHDMI csatlakozó, jobb oldalon felül a hangerőszabályzásért felelős gombokat, valamint az önmagáért beszélő, „3D” feliratú gyorsgombot találjuk, mellyel könnyedén válthatunk fényképezéskor is a 2D és a 3D felvételi üzemmódok között. A telefon tetején helyezték el a 3,5-ös jack kimenetet és az eszköz (valamint a képernyő) ki- bekapcsoló gombját.

"Hasra fordítva" a telefont szembe találjuk magunkat a masina legfeltűnőbb pontjával: a hátlapon tündöklő szálcsiszolt fémcsíkon két kamera csücsül, s őket egy LED villanó választja el egymástól. Nem megszokott jelenség, hogy egy mobil hátlapján két kamera fedezhető fel, így érthető módon ez volt az elsőszámú oka annak, hogy környezetemben felfigyeltek az Optimus 3D-re. A kamerák alatt a gravírozott „3D Stereoscopic” felirat figyel a mobil hátoldalán, a csík alá pedig az eszköz domború ráccsal fedett hangszórója került. A hátlap egyéb részein a sötétszürke szín dominál, kivéve a jobb alsó részre nyomott világosszürke LG logót.

Hardver

Elérkeztünk az egyik olyan ponthoz, ahol nagyot alakít a koreai gyártó üdvöskéje: az Optimus 3D-ben egy TI OMAP4330 chipset teljesít szolgálatot, mely egy kétmagos, magonként 1GHz órajelű processzort és egy PowerVR SGX540 grafikus gyorsítót tartalmaz. Ezt a felszerelést 512MB kétcsatortnás RAM-mal és 8GB belső tárhellyel toldotta meg az LG, tehát nem bíztak semmit a véletlenre. Vagy mégis?