Egy kalandos életút felén  (??? - a szerk.)

Az internet-guruként ismert Pósvári Sándor ez euroASTRA tulajdonos-főszerkesztője. Amikor az életéről kérdeztem, örömmel kezdett mesélni: Gyerekkoromban állatorvosnak készültem, de atletizálni kezdtem és 100-on serdülő bajnok lettem. Ott maradtam. Sok bajnokság, verseny, edzőtábor. Érettségi előtt a TF-re jelentkeztem - hívtak is -, de apám szívinfarktusa miatt nem mehettem nappalira. Segédmunkás lettem TF-hallgató helyett, a BKV 06-os raktárában dolgoztam. Ekkor a Honvéd ajánlotta, menjek sportszázadba. Le kellett tudni a hadsereget, elmentem. 2 évig a Flotillánál, a magyar haditengerészetnél loptam az időt és matrózként szereltem le. Fegyverem nem volt, számunkra a szolgálat az edzés volt".

Utána, mint oly sokunk életében, a továbbtanulás következett.

Közgázra sajátos politikai nézeteim miatt nem vettek fel (ebben része lehetett annak is, hogy az 1972. március 15-i tüntetések mindegyikén "hiánytalanul" részt vettem - nyilvántartásba vettek). Ennek következtében elvégeztem egy kiegészítő közgazdasági szakközepet - történelemből soha nem vettek volna fel -, majd a Közgázra jelentkeztem - de már pg-ből felvételiztem a történelem helyett, ahova 20-ból 18,5 ponttal fel is vettek. Az egyetemen UV nélkül jutottam túl, estin ez állítólag ritka. Közben volt a Fortran. 2 hét alatt megettem a könyvet, a 20 perces nagyszünetben 2 vizsgafeladatot csináltam meg, miközben a vizsgán egy példára 2 órát adtak. 1983-ban a Magyar Postánál láttam először "számítógépet" - ZX-Spectrumnak hívták. 10 perc múlva megmutattam főnökömnek, én akkor már kezelni tudtam.

De vajon honnan jött a tudomány?

Megmagyarázhatatlan módon egyszerűen "ráérzek" a dolgokra. De csak a szoftvereknél, hardver nem érdekel; mindig kín, ha azzal is kell foglalkoznom. A C-64 volt a nagy áttörés. Akkoriban sokat jártam fogorvoshoz, sokat kellett várni. Tudtam, jön a C-64, ezért a várószobában megtanultam a C-64 Basic nyelvét. Gép még nem volt, de a Posta fenntartási tevékenység elemző szoftverét már megírtam. 2 nappal a gép érkezése után már működött is. Az MPS 801-esen már pontos táblázatokat nyomtattam - igaz, az oszlopok még eléggé az ökörpösre emlékeztettek. Elkezdtem a Számítástechnikai Közgazdász továbbképzést is, de tanulmányaimat megszakítottam. Ekkor már 5 programnyelvből tettem vizsgát, sok programot írtam-fejlesztettem. De a szakközgazdász-továbbképzés nagyon unalmas volt. Nem csoda: a Közgázon VT600-as volt, nekem meg IBM 286-osom - igaz, akkor már az Magyar Villamosművek-nél dolgoztam. Beleszerettem a táblázatkezelőkbe, nagy sikereket értem el, megbecsültek, minden technikai kívánságomat kielégítették. Ekkor kapcsolódtam először "hálózatra". Telefonon összekötöttük a saját gépemet a Villamosművek számítóközpontjával. Később a cég MIS-projektjében vezető szerepet kaptam. A Price Waterhouse és az Ontario Hydro volt a partnerünk. Meg is hívtak Kanadába. 6 hét alatt 2 óceánt és nagyon sok számítástechnikát láttam. Ez 1988-ban volt, s ekkor végképp elköteleztem magam a gépi alkalmazások mellett."

Persze az élet nem csak a számítógépek körül forgott.

A rendszerváltás idején kőkeményen politizáltam SZDSZ-színekben. A politika nem nekem való, ezért felhagytam ezzel és az MVMT-vel is, és egy házasságközvetítő irodát nyitottam. Arra gondoltam, hogy szubjektív és számítástechnikai elemekkel keresek partnert. 3 hónap múlva bezártam - úgy láttam, szélhámosság lenne, ugyanis 3 nőre 1 férfi jutott a jelentkezők közül. Ezután a Magyar Rádió Gyermekkórusának lettem a menedzsere. CD-ket csináltattam, támogatókat szereztem, elvittem a gyerekeket Dijon-ba, Bern-be, kétszer felléptünk a Notre Dame-ban, a Mátyás templomban és egymagam szerveztem a Wiener Sängerknaben koncertjét is a Kongresszusi Központban.

Aztán Sándor ismét visszatért a számítógépek világába.

Egy kormányalapítvány programigazgatója lettem. ISO 9000-rel, TQM-mel és kisvállalkozás-fejlesztéssel foglalkoztam. Úgy véltem, kell csinálnom egy kisvállalkozást is ahhoz, hogy testközelből lássam a dolgokat. Ez lett az euroASTRA.

Voltak sikereim, első magyarként meghívtak előadást tartani a magyar kisvállalkozásokról az EU kisvállalkozói konferenciájára is. Hazahoztam Brüsszelből egy projektet, 80% valós technikai támogatás volt benne, szemben az akkor szokásos 10%-kal.

De az élet könyörtelen, nem csak jót, rosszat is hoz.

Történt egy üzemi baleset: Szegeden voltam hivatalos úton, mikor piros lámpánál várakozva belém szállt egy hölgy hátulról úgy 80-al. Azóta 3 gerincsérvem van, műteni nem lehet - nyak, hátközép és derék. Az orvosok 67%-ra rokkantosítottak. Az alapítvány után a vállalkozást folytattam - bár egy évig még betegállományban voltam -, pecséteket terveztem és szállítottam, pl. a Pénzügyminisztériumnak, az Igazságügy-minisztériumnak, és több önkormányzatnak is. UV-s pecsétek voltak, gyakorlatilag másolhatatlanok. Ezt szerettem volna továbbkamatoztatni, amikor leszerződtem egy, állítólag nagy ügynökhálózattal rendelkező kft-vel. Bomba üzletnek gondoltam, de tévedtem. 4-5 "ügynök" nagyon kevés az országos hálózathoz. Rokkantnyugdíjas lettem 67%-kal, azt gondoltam, ez a Kánaán, mert a nyugdíj mellett kereshetek az euroASTRA Internet Magazinnal.

Aztán jött még egy utazás:

1995-ben meghívtak Madridba. Olyan programozókat kerestek, akiket rajtam keresztül láttak volna el munkával. Kevés szabadidőmben HTML-eztem is egy keveset odakint, majd amikor hazajöttem, mindjárt kaptam egy megrendelést, de ráfizetéses lett az első bolt. Később sok page-et csináltam és jogtiszta, általam vásárolt szoftverekkel. Aztán jött a Bős-Nagymaros hágai tárgyalása. Amerikai ismerőseim szóltak: nincs egyetlen magyar honlap sem, amely a hágai perrel foglalkozna, csinálhatnék egyet. Elkészült. Magyarországon több szolgáltatót kerestem meg, hogy feltehessem a netre, de mindenhol elutasítottak, ill. pénzt kértek, holott ez egyértelműen egy "közhasznú" site volt. Végül a Soros Alapítvány akkor induló C3-as szervere segített, a GREENPOINT volt az első 'civil' oldal a C3-on.

Ekkor fontos döntés született:

Elhatároztam, hogy bérelek egy szerver-helyet San Franciscóban - ott a legolcsóbb és nincs "doménkarbantartási díj" - és regisztráltatom a www.euroastra.com domént. Ha pedig az embernek van 25 megája a neten, akkor töltse azt ki valamivel. Ez ma az euroASTRA Internet Magazin.

És megint közbeszólt a sors, de Sándort nem olyan egyszerű letörni.

1998 októberében 40%-ra "javították" rokkantságomat az orvosok. Erről a gerincem nem tud, viszont nyugdíjat nem fizetnek, így hát itt a NAGY ÉLET. Oktatok néha, írok néha, fizetnek is - néha. Pázmándra 1998 szeptemberében költöztünk. Egy pályázat megnyerése után csináltam a faluban egy Teleházat, 4 milliós berendezést helyeztünk üzembe áprilisban. Verőfényes szombati nap volt, amikor az üzembe helyezéssel végeztünk, hétfőn a polgármester lecseréltette a zárakat. Az 5 éves szerződésünket júniusban indoklás nélkül felmondta. De mi legyen a gépekkel? A Teleház Szövetség tárgyalásokat javasolt, de lehet úgy tárgyalni, hogy kizárnak valahonnan, elveszik értékeidet, nem fizetik ki addigi, zsebből előlegezett költségeidet, aztán azt mondják: na most már tárgyalhatunk!? Pedig High-tech a cucc, a teljes falu kaphatna rajta keresztül Internetszolgáltatást. Ez lenne a jövő útja.

Vajon mik a vágyai?

Egy szerencsés URL fellelése után megvásároltam a http://velencei.to és a http://hungary.cc domait is. Itt tartunk most: az euroASTRA és a http://velencei.to sikeresen üzemel. Most pedig megkezdtem a http://hungary.cc Politikai Hetilap fejlesztését. Szeptemberben már politikai vitákat folytathattok ott..-)))) - de ezt követően társakat kell keresnem. Nagyon sok a munka, szívesen csinálom, de nem jut idő pénzt keresni. Ma egy kicsi - de talán értékes - tartalomszolgáltatás nagyon sok pénzt hoz - a telefontársaságnak. Mi viszon szegényedünk, a szó legszorosabb értelmében. Sőt kell nyernem, miközben a lapok színvonalát emelem. Ezt csak társakkal tudom megvalósítani. Nem adom fel és egyre inkább hiszem, hogy előbb-utóbb "magasabb" helyeken is ráébrednek az Internet erejére. Azonban kicsit elkedvetlenít az a "szigor" amit a "szerzői jogok védelme" jelszóval egyes hatóságaink - és más szervezetek - műveltek az utóbbi egy évben. Rengeteg a félreértés, a jog és a rendőrség még nem készült fel a XXI. Századra. Talán egy alulról szerveződő és "odafent" elismert Internetes érdekvédelmi szervezet, mondjuk az általunk összehozott MIME, vagy még inkább egy leendő Internet-Kamara segíthetne. Talán.

És a közeli jövő tervei?

Előrehaladott tárgyalásokban vagyok több olyan befektető csoporttal, akik a magyar Internet piacon jelentős vállalkozásokat működtetnek. A jelenlegi helyzet szerint rövidesen megállapodásra juthatunk a hogyanban és a mikéntben. A magyar Internetpiacon megindult a pénz. Új szolgáltatással betörni nem, vagy alig lehet. Én viszont nem tudom tartósan magas színvonalon üzemeltetni a három szolgáltatást ha egyedül csinálom tovább. Előtérbe kerül a szponzor szerepe, felértékelődik a már bevezetett szolgáltatások értéke. Közeledik a Matáv-koncesszió vége. Végre sok lelkes kis csapat találja meg megélhetését értelmes, mások számára hasznos munkával az Interneten. Remélhetően a gyorsan kb. tízszeresére növekvő felhasználói oldal legnagyobb örömére. Az Internet mindenkinek segíteni fog az egyéniségéhez, érdeklődéséhez legjobban illő oldalak felfedezésében, a munkában, a kapcsolatépítésben, a kommunikációban. Öröm lesz Internetezni, sok szép és tartalmas oldalban lelik majd kedvüket a felhasználók, így pl. az euroASTRA-ban is.

A jelen tehát bizakodásra ad okot. Sándor nagyszerű végszóval zárja beszélgetésünket:

Azt gondolom, 1983 óta 1-2 évvel megelőzöm koromat. Minden bejön, amit kitalálok, minden gyümölcsözik - csak mindig másoknak. Le kéne állni? Pihenni? Nem, nem fáradok. Hajtok."

Kéner Eszter

bestee@westel900.net