Petőfi Sándor pápai diákként látta az eseményeket, de kormozott üvegen át nézte a jelenséget, és nem volt elég óvatos: látása visszavonhatatlanul megromlott. Néhány napra megvakult, bal szeme pedig egész életére meggyengült. A magyarok számára a legemlékezetesebb alkalom eddig valószínűleg a 891. évi volt, ehhez képest állapították meg ugyanis - a múlt században - a honfoglalás pontosnak vélt időpontját. Bölcs Leó bizánci császár nem csak a gyűrűs napfogyatkozás tényét jegyezte fel krónikájában - amiből a csillagászok már az esemény évszámát is meg tudták határozni -, de azt is, hogy ezután még négy esztendő telt el a magyarok bejöveteléig. Mátyás királynak szerencsét hozott az eltűnő Nap, előre jelezte ugyanis Bécs elestét. 1485. március 16-án sötétült el az ég, három nap múlva pedig Mátyás elfoglalta Korneuburgot.