Az adatok feldolgozása egy ilyen számoló (számító?) központban valódi ipari folyamatnak volt tekinthetô. A központba beérkeztek a bizonylatok, amikre az adatokat nagyon sokszor még ceruzával írták, ezek elkerültek a lyukasztókhoz, akik a számsorokat - késôbb a szöveget is - lyukkártyákra rögzítették. A technológia külön lépése volt az adatok ellenôrzése, hiszen már akkor is tudták, hogy hibás adatokból csak rossz eredmények születhetnek. Utána jött a feldolgozás, a lyukkártyák keresztülfutottak a válogató gépeken, majd elvégezték az elôírt műveleteket, végül az eredményt a nyomtatókon, korabeli nevükön a táblázókon kapták meg. Abban az idôben kétféle lyukkártyás rendszer volt Magyarországon, a Hollerith 80 és a Remington 90 oszlopos kártya, mindegyiknek megvolt a "szocialista" megfelelôje, a Szovjetunióban gyártott SZAM és a Csehszlovákiából importált Aritma, az utóbbi egyébként már akkor is különlegességnek számított.

Ma már nehezen kideríthetô, hogy a Volán Elektronika miért a csehszlovák rendszert vásárolta meg, valószínűleg ebben nagy szerepe lehetett a Volán Elektronika akkori igazgatójának, dr. Tápai Tamásnak, aki a szocialista számítástechnika egyik elsô vállalkozó kedvű menedzsere volt. Az Aritma géppark - hála a vezetôk óvó figyelmének - még ma is ott áll a székház elôcsarnokában, hogy a mai ifjabb szakemberek se felejtsék el az elôdök úttörô munkáját.

A fejlôdés nem állt meg, a Volán Elektronika 1966-ban az elsôk között vásárolt UNIVAC 1005 és 1050-es elektronikus számítógépeket, amelyeket - a munka meggyorsítására - a lyukkártyás gépparkhoz csatoltak, és így a Volán Elektronika az akkori nagyvállatok közül az elsôk egyike lehetett, amelyik nem tudományos, hanem vállalti adatfeldolgozási célra használta fel az elektronikus számítógépeket.

Hosszú lenne az elmúlt 40 év történéseit felsorolni, a hazai számítástechnika történetében sokkal fontosabb, hogy a Volán Elektronika azon kevés cég közé tartozik, amely szerencsésen vészelte át a politikai és a gazdasági változásokat, talpon maradt, ami elsôsorban a mai vezetôknek, Faur Kálmán vezérigazgatónak, Kovács József elnöknek és Marxreiter Alajos fejlesztési igazgatónak, valamint a vállalat többi munkatársának volt az érdeme. No meg a Libra vállalati informatikai rendszernek, amit Marxreiter Alajos vezetésével dolgoztak ki a vállalat rendszertervezôi és programozói. Ez a rendszer elkészülte után hamarosan a hazai gazdasági élet és persze a vállalatok egyik legnépszerűbb programtermékévé vált. Talán nem túlzás: a maga kategóriájában a hazai piac egyik vezetô alkalmazói programja. A cég elsôként vezette be a korszerű termékkövetést, a felhasználók forródrótos kiszolgálását, ami a maga idejében forradalmasította a magyarországi alkalmazói piacot, s ez a piac azóta is változatlanul nagy érdeklôdéssel figyeli a programmal kapcsolatos újabb és újabb bejelentéseket.

A Volán Elektronika és a közben megszületett Mikro Volán Elektronika valamikor évközben úgy döntött, hogy a 40 éves jubileumot egy 1999-es magyar számítástechnika-történeti naptár megjelentetésével teszi emlékezetessé. A naptárban olvashatunk a hazai számítástechnika sok jeles alakjáról és alkotásaikról, amelyekrôl a mai ifjabb szakemberek egyre kevesebbet tudnak. A naptár nem csak tartalmilag, hanem formailag is teljesen új, ugyanis az év végével nem kell eldobni: a naptárrészek levágása után számítástechnikai szakkönyvként tehetô fel a könyvespolcra.

A születésnapi ünnepségen az újságírók és a cég partnerei mellett megjelent a hazai számítástechnika-történet néhány jeles alakja, akinek munkái a naptárban is szerepelnek, hiszen a hazai számítástechnika az elmúlt években nagyon sok komoly eredményt tudott felmutatni, amire méltán büszkék lehetünk.

Talán kevesen tudják, hogy 1998-ban és 1999-ben számos számítástechnikai évfordulót is ünnepelhetünk, amelyet a naptárban ugyancsak meg lehet találni. Közülük néhány: 230 évvel ezelôtt mutatta be Kempelen Farkas Mária Terézia császárnônek a sakkozó törököt, az egyik elsô "kibernetikai" automatát. 60 évvel ezelôtt, 1938-ban készült el Antwerpenben Kozma László elsô - telefonközpontok alkatrészeibôl épült - számológépe, és 40 évvel ezelôtt, 1958-ban az elsô budapesti jelfogós számítógép, az MESZ-1. 50 éve publikálta Nemes Tihamér annak a sakkozó automatának a tervét, ami már 1948-ban leírta a mai modern gépi sakkozás elveit. 40 éve készült el a Kalmár László vezette szegedi kibernetikai iskola két jeles alkotása, a Kalmár-féle logikai gép és a szegedi katicabogár. Mindkét eredmény megszületésében igen jelentôs szerepe volt dr. Muszka Dánielnek, Kalmár László közeli munkatársának. 1959 januárjában készült el az ország elsô elektronikus (elektroncsöves) számítógépe, az M-3; tulajdonképpen e gép megszületése indította el a számítástechnika fejlôdését Magyarországon. De még ennél is több nevezetes számítástechnikai évfordulót fedezhetnénk fel a hazai számítástechnika-történetben, ha egy kicsit kutakodnánk az elmúlt években - mindezekrôl részletesen is olvashatnak a naptárban.

Az 1999. január 1-jével kezdôdô nevezetes, jubileumi évben sok más megemlékezésre kerül még sor, amelybôl a jubiláló Volán Elektronika is ki fogja venni a részét. Az eseményekrôl természetesen folyamatosan tudósítjuk majd a hazai számítástechnikai szakembereket, kedves olvasóinkat.