HTC Rhyme – Az első droid...

Szutor Ferenc - 2011. december 6.

...nálam. Nem tagadom az Androidos telefonok valahogy mindig enyhe ellenállást tanúsítottak irányomban. Használtam én már mindent huzamosabb ideig, de valahogy az Android kimaradt. Aztán megláttam a szerkesztőség asztalán a Ryme-ot, és valahogy megtetszett. Mint kiderült aki tesztelné épp beteg, szabadságon van, begipszelték mindkét kezét, vagy valami ilyesmi... Szóval kifejezetten nyitott kapukat döngettem, amikor elkértem tartós tesztre, két hétre.

A használat:

Mint azt a bevezetőben említettem, nekem eddig nem volt dolgom hosszabb távon Android telefonnal. Ennek köszönhető, hogy számomra kicsit keverednek a HTC speficikus, és a kifejezetten Android sajátosságú funkciók. Nem beszélve arról, hogy a HTC Rhyme „HTC Sense” felületet kapott, vagyis nem „hagyományos” Android megjelenéssel találkozunk. Ez egyébként mellé téve egy „klasszikus” Androidos telefont, előnyére válik.

Pozitív talapsztalat, hogy hozzávetőleg 30 perc alatt mindent be tudtam állítani. Három e-mail fiók, Facebook account, Twitter, Foursquare, KIKmessenger, telefonkönyv, és még 1-2 apróság. Ez azért jó. Még emlékszem a régi Nokiás időkre, amikor egy-egy telefonváltás azzal járt, hogy az embernek ráment egy napja, hogy a címlisát felszinkronizálja, visszamásolja, a telefont beállítsa stb. Amióta minden a „felhőben” van, azóta ez nem így megy. Picit az zavart, hogy amikor a Gmailes címemet állítottam be, akkor a telefon automatikusan a Gmail app-ot konfigurálta be. Ennek köszönhetően a Gmailes levelek nem kerültek bele a „levelezés” menüpontba. Vagyis nem láttam egy helyen az összes levelemet. Ezen lehetne segíteni, ha a sima IMAP kiszolgálóként veszem fel a Gmail-es címet, nade... A női felhasználók hány százaléka ismeri egyáltalán azt a rövidítést, hogy „IMAP”?

Ami talán ennél is jobban zavart, hogy nem elég reszponzív a kijelző. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy ha ráteszem az ujjamat, és elmozdítom, akkor eltelik egy kis idő, amíg a kijelzőn lévő tartalom is elmozdul. Ez az idő nem túl nagy, de ahhoz már elég, hogy pont zavaró legyen. Régi Android motorosok nyilván csípőből vágják, hogy milyen alkalmazásokat kell kikapcsolni, milyen animációkat kell levenni, hogy ez az érzés csökkenjen. De a világ nem itt tart. A világ ott tart, hogy kiveszem a dobozból, bekapcsolom, és működik hibátlanul.

Az akkumulátorral meg voltam elégedve. Egy végigdolgozott napot is átvitt egy töltéssel, sőt, amikor egész napos konferencián voltam (ahol folyamatosan megy az e-mailezés, üzenetküldés, fényképezés) ott is kitartott a telep. Igaz, amikor hazaértem már piros színben játszott szinte minden, de azért az utolsó leheletével kibírta a töltőig. Apróság, de jellemző, hogy a merülő telep energiatakarékos üzemmódra váltotta a telefont, aminek következtében leállította az e-mail fiókok automatikus szinkronizációját. Ez eddig jó is. Viszont elfelejtette visszakapcsolni. Így másnap csak valamikor délben kezdett furcsa lenni, hogy hol maradnak a levelek...

Összegzés

Mindent összevetve a HTC Rhyme egy jó telefon! Szerintem ha iOS lenne rajta (hehe) vagy Windows Phone 7, akkor mégtöbbet lehetne kihozni belőle. Nekem az Android továbbra is kicsit a „linux” kategória. Ha az ember beleássa magát, és mindent beállítgat, kiismeri a gyenge pontjait, letölti a tuti alkalmazásait, akkor egy hibátlanul használható telefonja lesz. Kicsit azért nehéz szívvel tettem vissza dobozába két hét után, és váltottam vissza BlackBerry-re.

Kulcsszavak: okostelefon, Rhyme, teszt, HTC
Vissza