Samsung Galaxy W teszt

Erőss Csaba - 2012. február 1.

A Samsung újabb készülékkel bővítette középkategóriás repertoárját, így már komolyan el kell gondolkodnunk, ha a koreai gyártótól szeretnénk okostelefont vásárolni. Nézzük, mit tud a Samsung Galaxy W!

Bevezető

 

Középkategóriás okostelefont választani az egyik legnehezebb feladat. Az 50-70 ezer forint közötti árért az átlag fogyasztó már teljes funkcionalitást, akadásmentes működést, lenyűgöző alkalmazásokat vár, miközben a kompromisszumok terén megelégedne annyival, hogy nem egy péklapátot kell a zsebében eltüntetnie. Eközben a gyártók már sokkal óvatosabban mérik az extrákat az ebbe a szegmensbe pozícionált mobiljaiknál, és próbálnak egy olyan elegyet alkotni, ami túlmutat az alapfunkciókat hozó alsókategóriás készülékeken, kielégíti a felmerülő igényeket, de egyúttal bepillantást enged abba is, hogy a csúcskategória milyen csodákat rejt.

A Samsung telefonok szerelmesei nem panaszkodhatnak, hisz a koreai gyártó minden árkategóriában jelen termékeivel, ráadásul különösen szereti a (felső) középkategóriát, ahol bő választékkal próbálja kielégíteni a különböző igényeket.

A Galaxy W (i8150) is ebben a szegmensben versenyzik, a legjobb megoldást nyújtva a racionálisan döntő fogyasztóknak. A készülék alapját a 2 éve bemutatott csúcstelefon felturbózott változata, a Galaxy S Plus adja. A Galaxy S Plus kisebb és formailag új testbe költöztetett utódját ismerhetjük meg a Galaxy W személyében, mely új alternatívaként áll a nagyérdemű rendelkezésére.

A készülék szíve egy 1,4 Mhz-es Qualcomm MSM8255T processzor, melyet Adreno 205 grafikus gyorsító és 512 MB RAM támogat a sima működésben, illetve 2 GB ROM áll rendelkezésre, többek között az alkalmazások telepítésére. Ez a konfiguráció elegendő arra, hogy sima és gördülékeny működést biztosítson, de érdemes közelebbről is megvizsgálni, hogy mit nyújt a tulajdonosának a készülék.

 

Külcsín

 

Sokan felróják a Galaxy W-nek, hogy csak a Galaxy S Plus kicsinyített változata, pedig ennél sokkal árnyaltabb a kép. A W 3,7-es TFT kijelzője valóban visszalépésnek tűnik a 4 colos AMOLED-hez képest, ugyanakkor egy ekkora méretű telefon sokkal jobban kézre áll és kezelhető, nem az az érzése az embernek, hogy bármelyik pillanatban elejtheti a mobilját, miközben nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a nagyobb testvérrel megegyező felbontás (480x800) biztosítja azt, hogy a ne csalódjunk az elénk táruló látványban. A visszalépés viszont egyértelmű a kijelzőt védő felület mivoltában, ugyanis a Galaxy W sajnos nem rendelkezik Gorilla Glass-szel, így  hajlamosabb a karcolódásra.

Azt kell, hogy mondjam, az S Plus és a W között húzódó kijelzőbeli különbség nem a két készülék egymás fölé vagy alá rendeltségére utal, hanem arra, hogy kinek melyik áll jobban kézre. Ilyen szempontból a W közelebb áll a nőkhöz, több olyan hölgy ismerősöm is van, aki nehezen boldogult a 4 colos kijelzővel, viszont a 3,7 már tökéletesen a kezére állt. Bár még sokáig lehetne ragozni ezt a kérdést, de inkább érdemes kézbe venni a két készüléket, mert úgy azonnal ki fog derülni, hogy melyik jelenti a jobb választást.

A külcsínnél maradva nem szabad elmenni szó nélkül a mellett, hogy a Galaxy W szakított a Galaxy Ace, S (és az iPhone) formai hagyományaival, és az íves téglatestet egy lekerekített, gömbölyded megjelenés váltotta fel. Ennek hála a készülék veszített elegáns külleméből is, cserébe sokkal emberközelibb és funkcionálisabb lett.

A formavilág váltásának egyértelműen legnagyobb nyertese a telefon alja és a hátlap, utóbbi recés gumi borítása sokkal biztosabb fogást ad, mint a szappantartóra hajazó Galaxy S, míg előbbi ergonómikusabbá teszi a használatot.
A klasszikus telefon teszt sémáknál maradva, még érdemes gyorsan végigszaladni a gombokon, melyekből az elvárható minimumot kapjuk, tehát az előlapon egy fizikai Home és két érintős, tapintásra világító gombot a Menu-nek és a Back-nek, míg oldalt a hangerőt szabályozhatjuk, illetve kapcsolhatjuk ki a telefont/oldhatjuk fel a billentyűzárat. Ennyi. Kimaradt a fényképező gomb, ugyanakkor ezt a hiányt nagyban kárpótolja, hogy a hátlapon az 5 megapixeles kamera mellett egy LED vaku is pihen, így a kákán is csomót keresők is új kifogás után nézhetnek.

 

Belbecs

 

A telefon az Android 2.3-as verziójával érkezik, ami minimum elvárásnak számít ebben a kategóriában. Sajnos a Samsung Ice Cream Sandwich-re vonatkozó frissítési terveiben nem szerepen a W, így lemondhatunk arról, hogy legális úton kerüljön Android 4.0 a készülékünkre, de szerencsére a Google nyílt operációs rendszerének hála, vélhetően idővel házi bütyköléssel is megoldható lesz az új verzióra való átállás.

Ami az operációs rendszernél nem sikerült, azt a kezelőfelületnél elhozta a Samsung, ugyanis indítás után a TouchWiz legújabb, 4-es verziója fogad minket.  A nokiás filozófiát idéző, könnyen átlátható és kezelhető, szélsőségektől és vizuális csodáktól mentes felület tökéletes táptalajt biztosít mindenki számára, aki most ismerkedik az Android világával, vagy nem akar elmerülni a személyreszabás lehetőségei között.

Widgetek tekintetében a szokásos felhozatalt kapjuk, a kis programoknak hála már a kezdőképernyőn láthatjuk, hogy mi történt kedvenc ismerőseinkkel, milyen időjárás várható és pillanatok alatt bekapcsolhatjuk a leggyakrabban állított eszközöket (pl.: Wifi, Bluetooth, fényerő). Az összes olyan widgetet megkapjuk, amire szükségünk lehet, és ha vizuálisan is megfelelnek, akkor nem kell egy fél délutánt rászánnunk, hogy megtaláljuk a legjobbakat a Marketen, mert már ott pihennek a telefonunkon.

Tovább haladva a telefon belsejébe, érdemes áttekinteni azokat a programokat, amiket alapjáraton kapunk. A szokásos naptár, számológép, térkép alkalmazásokról most nem ejtenék szót, minden Androidos készülékben megtalálhatóak, sok érdekességet nem tartalmaznak. Ami viszont fontosabb, hogy Galaxy W-en keresztül is hozzáférünk a Samsung Apps-hoz, így ha már beteltünk volna a Marketen található alkalmazásokkal, akkor itt is körbenézhetünk. Irodai program fronton számomra fontos fegyvertény, hogy teljes értékű dokumentumkezelő dukál a Galaxy W-hez, így a fájlok megtekintése mellett, az arra vetemedők akár prezentációs is csinálhatnak a buszon való zötykölődés közben. Megtalálható még a készüléken ezen kívül, a számomra kis létjogosultsággal rendelkező kategóriába tartozó, képszerkesztő alkalmazás is, mellyel alap effekteket rakhatunk a képre, ezzel feldobva a világhálóra való feltöltés előtt a fotókat.

A fotóknál maradva ejtünk pár szót a kameráról is. Az 5 megapixeles készülékkel akár 2592х1944 pixeles képeket is készíthetünk, melyek ráadásul még a mobiloktól megszokott minőségen is túlmutatnak, ráadásul ott díszeleg a gép hátulján a vaku is, így bár nem váltja ki a kompakt gépeket a Galaxy W, de megnyugtatólag pihenhet az ember zsebében, hiszen ha ezzel kell lefotóznunk egy fontos pillanatot, akkor sem fogunk csalódni a végeredményben.

 

Teljesítmény

 

Ahogy láthattuk a telefon alapját egy 2 éves konstrukció adja, ennek ellenére a sebességre nem lehet panaszunk, a felület pattan és ugrik ahogy az ujjunkat vezetjük rajta, nem érezni, hogy korlátokba ütközne. Ugyanakkor ha telepakoljuk widgetekkel a kezdőképernyőt, akkor pár pillanatra elgondolkodik a telefon, egy menüből vagy programból való visszatérés előtt, mielőtt kirajzolja az ikonokat, így nem mondatjuk, hogy csak parasztvakítás a kétszer ennyiért mért kétmagos processzor.

Az akkumulátor teljesítményére viszont egy szavunk sem lehet, átlagos használat mellett bőven hozza az elvárható 1 napos szintet, kicsit odafigyelve két napig is kihúzhatjuk vele töltés nélkül, de itt is él az a szabály, hogy töltőkábel nélkül sehova sem induljunk el.

 

Verdikt

 

Összességében egy nagyon jó telefont ismerhettem meg a Galaxy W személyében, mind külsőleg, mind belsőleg hozza azt a szintet, amit elvár az ember egy ilyen készüléktől. Az Android nyújtotta funkciók és a Samsung hozzáadott értékének hála, mindenkinek bátran tudom ajánlani a Galaxy W-t, ha egy megbízható, könnyen kezelhető készülékre vágyik. 
 

Vissza