“Egy zötykölődő mikrobuszban kezdődött minden. Tavasz volt, még nem zöld, de már reményekkel teli. Félúton a főváros és a vidéki helyszín között, egy azóta elfeledett Sziámi koncertről hazafelé tartva, Müller Péter Sziámi zenész, költő, színházi-filmes ember és Gerendai Károly koncertszervező hosszasan fantáziált.” – írja a 2002-ben, a 10. Sziget alkalmából kiadott Nagy Szigetkönyv a kezdetek kezdetéről, ami óta eltelt tizenkilenc év s idén fordulunk immár a 20. Szigetbe.

A Sziget nagy ívet futott be 93-óta, de bármennyit bővült, fejlődött, gyarapodott, szépült és épült, a leginkább ma is az, aminek a kezdetekben szánták: egy hét önfeledt együttlét. Csakhogy közben több korosztály nőtt fel úgy, hogy a Sziget meghatározó generációs élményükké vált. Több millió magyar és külföldi fiatal szerzett e parányi földdarabon életre szóló emlékeket. A „Sziget” ma már nemcsak hazánkban fogalom, de az egyik legismertebb magyar szóvá vált az egész világon, ami számos jelentéssel bír. A „Sziget” egy olyan különleges földrajzi helyet takar, ahol rég nem látott ismerősökkel futhatunk össze, ahol új barátokra tehetünk szert, ahol nagy szerelmek szövődnek, ahol mindenki könnyen eleresztheti napi gondjait. Ez a Sziget a békesség szigete, a barátság szigete, a tolerancia szigete, a szerelem szigete, az önfeledt kikapcsolódás szigete, a szabadság szigete, a kulturális sokszínűség szigete. A mi Szigetünk ma már Európa elismerten legjobb nagyfesztiválja, Magyarország elsőszámú turisztikai attrakciója, de a szigetesek számára még mindig leginkább a nyár legjobb hete, amit már a hosszú téli napokon is jó várni, jó készülni rá, de a legjobb persze ott lenni.

A www.mienkasziget.hu az elmúlt tizenkilenc év emlékeit gyűjti most egybe, barátságok, szerelmek, nagy egymásra találások és bánatos elválások krónikáit, az első koncertélményt, az első éjszakai kimaradást, az önfeledt nyaralást és végtelen vonulásokat színpadtól színpadig.

És az emlékekből szépen-lassan összeáll a múlt, s újra élettel telnek meg a régi szlogenek: Hogy “kell egy hét együttlét”, hogy a “Sziget egy hely, ahol mindent lehet, de semmit nem muszáj”. 1993-ban még nehéz volt értelmezni azokat az állításokat, hogy „a Sziget a világegyetemisták találkozója”, vagy, hogy “ami ez alatt az egy hét alatt a Szigeten kívül van, az nincs”.
De - azóta tudjuk jól – ezek egyszerű tények.