Lenovo IdeaPad U400 teszt

Wittmann Gábor - 2012. március 13.

Nálunk járt a Lenovo IdeaPad U400-as modellje, abból is a legerősebb, i7 processzorral szerelt változat. Lássuk, mit tud!

Külső

 

A notebook alkatrészei egy unibody házban kaptak helyet, a tervezők igyekeztek a lehető legkevesebb helyen megtörni a letisztult alumínium designt. A gép teteje és alja – leszámítva a kötelező feliratokat és a gumitalpakat – teljesen sima. Bal oldalon hátulról haladva először egy kis gombot találunk, ez a OneKey Recovery nevű szolgáltatást indítja, aminek segítségével archiválhatjuk a merevlemez tartalmát, vagy visszaállíthatjuk a rendszert egy korábbi állapotra.

Tovább haladva találjuk a szellőző nyílást, egy Ethernet portot, és egy USB 3.0 aljzatot, legelöl pedig a mikrofont rejtő apró lyukakat találjuk. Jobb oldalon van a töltő csatlakozója, a tálca nélküli DVD meghajtó, HDMI port, két darab USB 2.0 port és egy mikrofon/fejhallgató csatlakozó. Elöl csak két led van a bal oldalon, az egyik a power led a másik pedig az akku állapotát mutatja. HDD led nincs, ez néha hiányzott.

A gép hátulja teljesen üres, illetve a zsanér foglalja el a nagy részét. A hangszórókat hiába keressük, a zsanér mögé rejtették őket. A 14”-os kijelző sajnos fényes felületű, átlagos darab. Felette van az 1,3 megapixeles kamera és a működését jelző led. A billentyűzet ugyan nem kapott háttérvilágítást, viszont gépelni nagyon kényelmesen lehet rajta, remekül össze van rakva. A touchpad egy darabból áll, nincsenek külön gombok, az alját lenyomva lehet kattintani.

A gépről sajnos lemaradt a Kensington aljzat, így ha nem megbízható helyen vagyunk, kénytelenek leszünk mindig magunkkal vinni.

Összességében külsőre erősen a MacBook érzése van az embernek, ami persze nem baj, de azért itt lassan túl sok az egyezés. Mikor ránézünk, csak a szín és az alul-felül kitüremkedő „keret” árulkodik, hogy itt valami másról van szó, meg persze a Lenovo felirat.

A géphez tartozó töltő egyedi tervezésű, nem a szokásos fekete „tégla”, hanem egy laposabb, a géppel megegyező színű darab. Formára talán egy pakli kártyára hasonlít leginkább, csak egy picit nagyobb.

Említést érdemel még a csomagolás is: a gép árához és kategóriájához méltó, ízléses fekete dobozban kapott helyet.

 

Belső

 

A gép meglehetősen komoly belsővel rendelkezik:

- Intel Core i7 2620M processzor (2 mag, 2,7 GHz, 4 MB L2 cache, integrált Intel HD3000 grafikus mag)

- AMD Radeon HD 6470M videókártya 1GB saját memóriával

- 8 GB DDR3 RAM

- 750 GB HDD (5400 rpm)

- tálca nélküli CD-DVD író-olvasó

- WiFi (b/g/n), gigabites ethernet, Bluetooth 3.0, HDMI kimenet, USB 3.0

- 1,3 megapixeles beépített kamera

- 6 cellás fixen beépített akkumulátor

A processzort szinte csak játékokkal lehet megizzasztani, átlag felhasználásra bőven elég, akárcsak a 8 GB memória. A gép az energiatakarékos Intel és a nagy teljesítményű AMD videóprocesszor között automatikusan vált, attól függően, hogy mire használjuk. Ezt a hozzá való programmal mi is felülbírálhatjuk. A 750 GB-os merevlemeznél nem nagyon lehet szükség többre, viszont gyorsabbra annál inkább. Véleményem szerint a konfiguráció SSD-ért kiált, az esetek 90%-ában a lemezműveletekre várunk, miközben a processzor alig van kihasználva.

Néhány teszteredmény:

AIDA64 memória olvasás

15597 MB/mp

AIDA64 memória írás

17463 MB/mp

AIDA64 memória másolás

17762 MB/mp

AIDA64 memória késleltetés

55.2 ns

AIDA64 CPU Queen

22348 pont

AIDA64 CPU PhotoWorxx

28157 pont

AIDA64 CPU Zlib

126.5 MB/mp

AIDA64 CPU AES

331312 pont

AIDA64 CPU Hash

1159 MB/mp

AIDA64 FPU VP8

1972 pont

AIDA64 FPU Julia

8410 pont

7-Zip tömörítés

8867 MIPS

7-Zip kitömörítés

9313 MIPS

 

Használat

 

Az első bekapcsoláskor az előtelepített Windows 7 Home Premium konfigurálását kell befejeznünk, ezután vehetjük használatba a gépet. A gyári rendszer egy rakás előre telepített programot tartalmaz, őszintén szólva engem ezektől kiráz a hideg. Többségüket soha nem használjuk, feleslegesen lassítják a rendszert. Van például Boot Optimizer, ami bekapcsolás után 1-2 perccel szól, hogy szerinte lassan indul a Windows, de tud segíteni a helyzeten. Adtam neki egy esélyt, 10-15 perc szöszölés után valóban kb. 10 másodperccel jobb lett a boot idő (56 mp), de ugye itt a merevlemez a szűk keresztmetszet, azon sokat gyorsítani már nem lehet.

Kapunk még többek között DVD lejátszó alkalmazást (Cyberlink PowerDVD), DVD író programot (Cyberlink Power2Go), webkamera kezelőt (Lenovo YouCam). Ez utóbbi tud videót és képet készíteni, valamint néhány alap effektet, keretet rakni a képre.

Böngészés, filmnézés közben a hűtőventillátor csak nagyon ritkán kapcsol be, HD filmeknél már megy folyamatosan, a komolyabb játék alatt pedig rákapcsol és elkezd fűteni a kis gép. Az alumínium gépház szerencsére jól elvezeti a hőt így csak a kiáramló levegőn érezni, hogy odabent komoly munka folyik, a borítás nem melegszik különösebben.

A beépített akkumulátorra a gyár 4 órás üzemidőt ígér, ami akár el is érhető, ha csak böngészünk és nem maximális fényerőn használjuk a gépet. Nekem a maximum 3:20 perc volt, de hozzáteszem, hogy nem különösebben figyeltem az energiatakarékos használatra, egyedül az Energy Management alkalmazásban állítottam be a legenergiatakarékosabb üzemmódot. Mivel egy ilyen kategóriájú gépet általában hosszú távra vesznek, kérdéses, hogy meddig bírja majd a beépített akkumulátor, a cseréje valószínűleg nem olcsó mulatság.

 

Összegzés

 

Nehéz szívvel adom vissza a gépet, a teszt alatt nagyon megkedveltem. Néhány apróságot leszámítva egy kifogástalan gépet kapunk, egy-két újabb játékot leszámítva nincs az a program, amihez kevés lenne. Ráadásul remekül is néz ki, bárhol jelenünk meg vele, biztosan lesz, aki megcsodálja. Ha van rá lehetőség, mindenképpen az SSD-vel szerelt változatot vegyük, sebességben rengeteget fog dobni rajta.

A tesztelt gép ára 290-300.000 Ft körül alakul, ami figyelembe véve a tulajdonságait, egyáltalán nem sok érte, valamint léteznek kisebb processzorral szerelt változatok is, alacsonyabb áron.

Kulcsszavak: teszt, notebook, Lenovo-hu
Vissza