Nálunk járt egy rövid teszidőszakra a kisebbik dél-koreai gyártó zászlóshajója, az LG G5. A telefon unibody házat, cserélhető akkumulátort, bővíthetőséget és modularitást ígér a jelenleg elérhető legjobb specifikációk mellett. Lássuk mire elég mindez.
Az LG készülékek iránt mindig egyfajta nosztalgiával viseltettem. Az első mobilom is LG volt (LG B1200), de azóta több androidos LG járt a kezeim között. Jelenleg is másodlagos telefonként egy L9 tesz szolgálatot. Nagy elvárásokkal fogtam bele a G5 tesztelésébe, nagyon szerettem volna szeretni a telefont, a kamerát, a bővíthetőséget, a modularitást.
A designbeli különbségek az előző generációk és a G5 között azonnal szembeötlőek. Elég nyilvánvaló a stílusváltás az LG részéről, leváltva a műanyag borítást egy teljesen fém (majdnem) unibody házra. De fontos felhívni a figyelmet, hogy habár a G5 mindenképpen fémből készült, nem közvetlenül a fémhez érünk hozzá. A készüléket az autóiparban használatos festési technologóiához hasonlóan kezelték. Ennek köszönhetően habár nagyon szép a hátlap, mégsem nyújtja ugyanazt az érzést, mint egy teljesen nyers fém ház, vagy egy üveg hátlap.
A legtöbb fém telefonhoz hasonlóan ez is reggelente kellemesen hűvös tapintást biztosított, viszont mindennapos használat folyamán elég gyorsan felmelegedett, néha már-már kellemetlen hőfokot is elérve.
A fém készülékház mellett más változtatás is érte a telefont az elődhöz képest: kisebb lett, az 5,3 hüvelykes kijelző 159 grammos súllyal ideális párosítást jelent. A telefont nagyon kényelmes a kézben tartani, és habár én személy szerint az átlagnál egy kicsit nagyobb kézzel rendelkezem, a telefont már-már egy kézzel is lehetett volna használni.
A hátlapon egyértelműen a készülékházból magasan kidomborodó dupla kamera modul uralkodik, melyet két tónusú led segédfény kísér. Aki viszont használt már korábban a G sorozatból telefont, az most sajnos hiába keresi a hátoldalon tapogatva a már szokott hangerő és power gomb párosítást. A hangerőszabályzók a készülék baloldalára kerültek, és emiatt, ha valaki a jobbkézben szokta tartani a telefonját ezen gombok elérése és megtalálása néha kissé nehézkes, hiszen szinte beleolvadnak a telefon keretébe. Egyedüli gombként a hátoldalon a power gomb maradt már beépített ujjlenyomat-olvasóval. Sajnos ez a gomb kisebb csalódást okozott a prémium érzésben: lehet, hogy csak a teszkészülék hibája volt, de a gomb lötyögött és nagyon rövid nyomásponttal rendelkezett.
Elérkezve a telefon aljához találjuk az LG G5 legvonzóbb funkcióját, a lecsatlakoztatható alsó részt, amely segítségével hozzáférhetünk az 2800 mAh-s akkumulátorhoz, és lehetőséget biztosít az LG Friends, vagyis a modularitást jelentő, csatlakoztatható tartozékok használatára. Sajnos a tesztidőszakban nem volt lehetőség ezen kiegészítők kipróbálására, de a cserélhető akkumulátor mindenképpen egy üdvözölt megoldás a mai okostelefon piacon. Ki kell emelni, hogy az összerelés hagyott kívánni valót maga után, az alsó résznél a ház találkozásánál nem volt hibátlan az illesztés.
Csatlakozók terén az LG meglépte, ami elvárt volt tőle, és ennek eredményeként az új USB Type-C csatlakozót találjuk a telefon alján mikrofonnal és az egyetlen mono hangszóróval, amely meglepően hangosnak bizonyult a zenehallgatás és a telefonálás során egyaránt.
Az LG G5 pofás darab, de nem fog a kinézetéért díjakat nyerni, de itt úgy tűnik nem is ez volt a cél. A mérnököknek sikerült megvalósítani a cserélhető akkumulátort és a microSD kártya bővíthetőséget, megtartva a unibody házat, amely a jelenlegi prémium okostelefon piacon már ritkaságszámba megy.
Ahogy azt már korábban is írtuk, az LG G5 kijelzője kisebb előző generációnál, de megtartották ugyanazt a QHD (2560 x 1440 pixeles) felbontást (554 ppi), mint a G4-nél. Ennek eredménye a kicsit élesebb kijelző, köszönhetően a nagyobb pixelsűrűségnek. A kisebb méret ellenére természetesen nagyon jó élmény ezen is filmeket nézni vagy játszani. 2016 egyértelműen az always on displayek éve volt, nincs ez másképp az LG-nél sem. A kijelzőn állandóan láthatjuk az időt valamint az értesítéseket, de a döntés, hogy az LG az OLED helyett az Quantum IPS technológia mellett voksolt, nagymértékben befolyásolja ezt a funkciót. Az always on funkció miatt lejjebb kellett tekerni a fényerőt, így gyakorlatilag ez csak beltéren használható, napfényben olvashatatlan a kijelző ilyenkor. Érthető ez a korlátozás, hiszen így tud a készülék akkuidőt spórolni, de talán ez kikerülhető lett volna, ha más kijelzőtechnológiát használnak. Ettől eltekintve ez egy remek kijelző, egyedül talán a színek nem olyan élénkek és harsányak, mint az AMOLED esetén. A szín reprodukció teljesen rendben van, és nincs túlszaturáltság.
Az LG idei első zászlóshajójánál biztos volt, hogy top specifikációkat fogunk kapni és nem is okozott csalódást. Álljanak itt a nyers adatok: Snapdragon 820 processzor, Adreno 530 GPU, mindez 4 GB RAM-mal. Nem is csoda, hogy a G5 bármivel megbirkózik, bármennyire is próbáltam megterhelni és tette mindezt mindenféle látható lag nélkül az UX-en. Az animációk, a multitasking és a játékok is folyamatosak voltak, csak itt-ott tapasztaltam egy pillanatnyi röccenést, de ez elhanyagolható volt.
Nem szeretem a benchmarkokat, hiszen ezek nem tükrözik a felhasználói élményt, amely sokkal fontosabb a számoknál. De a teljesség kedvéért álljanak itt:
A kötelező ujjlenyomatleolvasó a készülék hátulján van, és az LG Nexus 5x-hez hasonlóan 5-6 érintéssel már el is be is tudjuk állítani. A feloldáshoz elég csak megérinteni a leolvasót, és pillanatok alatt feloldja a telefont, már ha működik és felismeri az ujjlenyomatot. Nagyon vegyes volt a tapasztalatom ezzel kapcsolatban, de sajnos többször kellett a biztonsági mintát használnom, mint szerettem volna. Lehet, hogy csak a tesztkészüléknél jelentkezett ez a hiba, de összehasonlításképpen egy iPhone 5S első generációs Touch ID-ja igaz, hogy lassabban, de sokkal jobb százalékkal ismerte fel az ujjlenyomatom.
A G5 belső tárhelye 32 GB, amit a microSD bővíthetőségnek köszönhetően 200 GB-tal is növelhetünk. Az LG mindenképpen megérdemel itt egy elismerést, hogy a bővíthetőség és az eltávolítható akku mellett voksolt.
Adatkommunikáció terén sem okoz csalódást a G5, Cat 9-es LTE hálózatokon az elérhető legnagyobb letöltési sebesség 450 Mbps, a feltöltés pedig 50 Mbps. Emellett a kötelező Bluetooth 4.2, NFC és infraport is megtalálható. Az LG is meglépte, amit az iparág megkövetelt, mégpedig az USB Type-C csatlakozó bevezetését. Természetesen ez egy ideig még inkább kellemetlenség, mivel micro USB csatlakózós kábelekből egy halom van már minden háztartásban. Viszont a Type-C még fehér holló, ennek ellenére logikus lépés, hiszen ez lesz a következő generációs szabvány.
A telefon alján található ez egyetlen hangszóró, amely mérete ellenére tekintélyes zajt tudott csinálni, azonban ha fektetett módban használjuk a készüléket, a tenyerünkkel könnyű lenémítani a hangszórót.
Összegezve, ha valaki egy zászlóshajó telefont vásárol, elvárhatja, hogy a legújabb hardvert kapja vele. Az LG G5 ezen a téren nem okoz csalódást, belső és a szoftver együtt az egyik legsimább és legfolyamatosabb okostelefon élményt nyújtja.