A korai mobiltelefonok már pusztán az izzadtságtól, vagy párától tönkrementek, ha az ember egy forró nyári napon a zsebében hordta őket. A mai mobilok persze jóval strapabíróbbak és már a tervezésük során számításba veszik a vízállóságot, főként csúcsmodellek esetén. Mindezek ellenére történhetnek olyan balesetek, amikor gyorsan és hatékonyan kell cselekednünk.
Ilyen például, ha beleesik a telefon a medencébe, vagy a kerti partin valaki feldönt egy borospoharat, és a jobb sorsra érdemes nedű ráömlik a telefonra. Az első reakció persze az, hogy kikapjuk a telefont a vízből és elkezdjük törölgetni, hiszen időérzékeny kihívással állunk szemben. Minél hosszabb ideig marad víz alatt a készülék, annál több víz vagy folyadék szivárog át a nyílásokon. Ami ezután következik, azzal bizony nem mindenki van tisztában, ezért összeállítottunk egy telefonmentő gyorstalpalót. Cikkünkből emellett az is kiderül, hogy miért van szükség vízálló kiegészítőkre, és hogy miért kötik a telefongyártók a felhasználás módjához a garanciát.
A legtöbb tanácsadó oldalon kétféle házi módszert ajánlanak az okostelefonok kiszárítására. Az egyik a rizses módszer, a másik pedig a szilikongolyós. Ez utóbbinak a professzionális változata az elektromos készülékek szárítását támogató készlet.
Egy zárható műanyag zacskóba öntött rizs közé kell tenni a telefont és 24-36 órán át benne tartani. A rizs magába szívja a nedvességet és a mobiltelefon ennyi idő alatt szárad ki. Mivel a rizsből a keményítő kiázik, illetve a rizs a víz hatására megduzzad, ezért mielőtt ezt a módszert alkalmaznánk, mindenképpen tekerjük papírtörölközőbe a mobiltelefont.
A gabonafélék nem rendeltetésszerű használatán túllépve egy félprofi megoldással találkozhatunk a különböző tanácsadó oldalakon, ami a következőképpen működik:
Ez elviekben jó megoldás, ám rengeteg cipőt, hajnyírót, és külső meghajtót kellene beszereznünk, mire a megfelelő mennyiségű golyócskát összegyűjtjük. Egyszóval, ez a módszer minden, csak nem életszerű. Akkor már inkább vegyük meg a szilikongolyókat nagyobb kiszerelésben.
Sok helyen kaphatók az elektromos eszközök szárítására szolgáló, légmentesen záródó tasakok - Nanoflow X, Bheestie Protech Bag, Wet Phone Fix - mégpedig különböző méretben.
Segítségükkel többek között:
A tanácsadó oldalakon természetesen a legelső szabály, hogy ne vigyük a telefont víz közelébe. Ez azonban egyáltalán nem működőképes, főként egy nyaralás alatt. Nemcsak szórakozásra használunk azonban egy okostelefont, hiszen nemcsak vacsora-, frizura- és láblógatós szelfiket lövünk vele az Instagramra.
Szép számmal akadnak olyan szituációk, amikor a telefont ténylegesen és átvitt értelemben is munkára használjuk:
Ilyenkor optimális megoldás lehet többek között:
Ezekre az eszközökre akkor is szükségünk van, ha telefonunk alapvetően vízálló, hiszen a gyártói garancia ezekre az esetekre jellemzően nem terjed ki. Sajnos nincsen 100%-ig vízálló telefon, bármit is sugalljanak a reklámok. Az IP68-as telefonok állnak a legközelebb ehhez az ideálhoz, de van néhány szempont, amit figyelembe kell vennünk. A mechanikai behatolás elleni védelmet és a vízállóságot leíró IP-szabványszám ugyanis csak a tesztparaméterekre vonatkozik. Márpedig ott nem sós tengervízről és nem is klórozott medencevízről van szó, és legkevésbé sem olyan mélységről, ahonnan például a korallzátonyok élővilágát szeretnénk lefotózni. Tiszta sor, hogy amikor lemerülünk a telefonnal, nagyobb vízmennyiség és mélységtől függően nagyobb víznyomás fog hatni a készülékre, mint aminek a tesztek során alávetették.
Ésszerű döntés tehát, már a mobiltelefon megvásárlásakor felkészülni a vízkárra, főként, ha sokat tartózkodunk vízközelben, még étkezés közben is használjuk az okostelefont, esetleg a szabadtéri sportok megszállotjai vagyunk, vagy a természetfotózásnak szenteljük a szabadidőnket. Ha pedig egyszerűen csak szeretnénk biztonságban tudni a mobiltelefonunkat, érdemes felkészülni minden eshetőségre.