Emlékszem, egyszer régen, még általános iskolás koromban az egyik osztálytársam Nyugat-Németországban nyaralt a szüleivel (akkor még így hívták), és hozott onnan egy különleges radírt. Először fel sem ismertem, mert úgy nézett ki, mint egy nagyra nőtt, sötétkék csavar, rajta természetesen az anyacsavarral, ahogy kell. Akkora lehetett, mint egy gyufásdoboz, és a színe élénk kék volt. Először persze az egész osztály azt hitte rá, hogy valamilyen játék. Amikor megtudtuk, hogy tulajdonképpen egy dizájnos radír, hát a tanév végéig mindannyian a nyálunkat csorgattuk utána. Annyira más volt, mint a mi kis uncsi, szürke, szocreál tömbradírnjaink! Csak úgy sugárzott róla az ötlet, a kreativitás, és igen, a stílus.
Akkor jöttem rá, hogy egy tárgynak is lehet stílusa, vagyis egy tárgyat, eszközt is lehet úgy "felöltöztetni", olyan formába önteni, hogy minden pillanatban, amikor használjuk, igazi öröm legyen előkapni, magunkon hordozni, megmutatni a világnak. Egyáltalán - használni.
Az általános iskolai évek óta rengeteget változott az életünk, de egy valami azóta is megmaradt: a szépség iránti vágy. Amikor a 90-es évek végének technológiai robbanásakor begyűrűztek az életünkbe az első mobiltelefonok, még csak azon ámultunk, hogy ilyesmi egyáltalán létezik. Az apám például szenvedélyes vadász, így időnként beosztották éjszakai vadlesre, és egy Bács megyei erdő kellős közepén, a szuroksötét éjszakában azzal szórakoztatta magát, hogy felhívta a lányát, azaz engem, aki száz kilométerrel odébb, a pesti lakásomban tévéztem éppen, hogy örömittasan belekiabált a mobiljába: "Ezt nem hiszem el! Innen az erdőből is hallom a hangodat!"
A technológia egyre gyarapodó remekműveire először rácsodálkoztunk, megdöbbentünk, mi mindenre képesek. Végül, ahogy minden új találmány, ez is belesimult a hétköznapjainkba. Egy okostelefon, egy jó notebook, egy mindent tudó, még a szívverésünket is mérő digitális karóra ma már úgy hozzánk tartozik, mint egy jó cipő, egy klasszul szabott öltöny, vagy egy különleges ékszer.
És ezzel együtt ismét felbukkant az emberiség történetével egyidős, örök vágy: a szépség iránti vonzódás. Az új kütyüktől elkezdtük "elvárni", hogy ne csak hasznosak legyenek, hanem szépek is, amik kifejezik a stílusunkat. Mivel szinte elválaszthatatlanok tőlünk, a megjelenésük eggyé válik a miénkkel. Tehát fontos szempont, hogy ne csak jók legyenek, de nézzen is ki jól. A telefontok legyen csillámos, kristályos, mintás, exkluzív bőr, bankkártya tartós, kitámasztható.
Az óraszíj miért ne lehetne sportos, nőies, férfias, bőr, fém, és így tovább. A kütyük dizájnja is egyre kifinomultabb lett. Egyre bővülő, divatos "kollekciókba" bújtatjuk őket, hiszen ma már választhatunk anyagot, színt, dizájnt, elképesztő mennyiségben. Ez pedig nagyon jó dolog, mert így az egyszerű tárgy, az eszköz valóban a részünkké válik, tükrözi a saját egyéniségünket, az egyediségünket. Minden alkalommal örömmel vesszük kézbe, csatoljuk fel a csuklónkra, rakjuk a fülünkbe. Lássuk be, hogy ez a "csak az enyém" érzés felülmúlhatatlan tud lenni.
Éppúgy, ahogy a ruháinknál, a cipőinknél, a digitális eszközeinknél is számít, hogy hogyan néznek ki. Ha már van egy olyan okostelefon- vagy tablettok az eszközön, ami bemutat minket, akkor érdemes ezt az összképet nem elrontani azzal, hogy a képernyő csupa folt és ujjlenyomat. Szerencsére a gyártók erre is odafigyelnek, így egészen apró, akár egy kis női táskában is könnyedén megbújó tisztító eszközökkel szolgálják ki az igényeinket. Sőt, ami a legnagyobb extra, hogy még itt is választhatunk a saját ízlésünknek megfelelő színűt.
Nemrég rendeltem online egy új mobiltelefon-hátlapot. Bevallom, hogy egyetlen dolog motivált, amikor kiválasztottam: épp olyan halvány bézs színe volt, apró csillámokkat, mint a kedvenc körömlakkomnak. Valahányszor a kezembe veszem a telefont, azóta is elmosolyodom, ha felfedezem az összhangját a körmeim színével, és ilyenkor eszembe jut az a réges-régi, csavar alakú kék radír is, amelyre annyira áhítoztam, de sajnos nem kaphattam meg, mert itthon nem árultak még csak hasonlót sem.
Úgy látszik, vannak dolgok, amik felnőtt korban is tudnak még gyermeki módon örömet okozni. És ha az egy csillámos telefontok, akkor egy csillámos telefontok.