A letartóztatás egy olyan kényszerintézkedés, amely a legsúlyosabb büntetésnek számít, és a személyi szabadság korlátozásával jár. Ebben az esetben nagy feladat áll a védőügyvéd, így Dr. Tóth Attila Tas védőügyvéd előtt is, ugyanis az ő feladata lesz, hogy a bíróság elé tárjon minden olyan tényt, amellyel a letartóztatás elkerülhető.
A letartóztatás egy kényszerintézkedés, tehát nem büntetés. Ez azt jelenti, hogy a bíróság nem állapította meg a bűnösséget, a terhelt szabadsága mégis elvonásra kerül.
A szabadságot korlátozó kényszerintézkedéseknek léteznek enyhébb formái is, ilyen a távoltartás vagy a bűnügyi felügyelet.
A letartóztatás törvényi intézkedései lépcsőzetesek, ami abban nyilvánul meg, hogy a jogszabály első lépésként meghatározza, hogy melyek a letartóztatás feltételei, majd második lépcsőfokként azt is, hogy ha ezek a feltételek teljesülnek, mikor rendelhető el a letartóztatás.
Az elsődleges ilyen feltétel, hogy a bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja álljon fenn. Ha ez teljesül, az alábbi veszélyek fennállása teheti indokolttá a szabadságvesztéssel járó kényszerintézkedést:
Ebben az esetben a védőügyvéd elsődleges célja az lesz, hogy a szabadság korlátozását enyhítsék, és ne szabadságvesztés, hanem a szabadság egy adott területre korlátozása legyen csupán.
Ha valószínűsíthető, hogy letartóztatást fognak kezdeményezni a terhelttel szemben, akkor először 72 órára őrizetbe veszik. Ez alatt az idő alatt az ügyészség dönt arról, hogy kezdeményezik-e a letartóztatást vagy sem.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ügyészség indítványt tesz erre nézve, amelyet a bíróság megvizsgál, és egy ülésen dönt arról, hogy szükségesnek tartja-e a letartóztatást. Az itt születő végzés megfellebbezhető, fellebbezés esetén a másodfokú bíróság hoz döntést az ügyben.
A letartóztatást először egy hónapra határozzák meg, majd alkalmanként három hónapra egy éven keresztül. Az egy év letelte után alkalmanként két hónapra hosszabbítható meg.
A letartóztatással kapcsolatos eljárás során a büntetőjogi ügyvéd szerepe elsődlegesen az, hogy elérje a szabadság korlátozásának enyhítését. Nagyon fontos, hogy a letartóztatással kapcsolatos üléseken nem azt tárgyalja a bíróság, amivel gyanúsítják a terheltet, tehát nem a bűnösségéről van szó.
Mivel a védőügyvéd teljes mértékben tisztában van az egyes eljárások közti különbséggel, így abban tud segíteni, hogy arra helyezzék a hangsúlyt, amire éppen szükséges.