Furcsa hibrid került ki a Nokia boszorkánykonyhájából, mely ügyesen próbálja egyesíteni a finn gyártót csúcsra emelő hagyományos elrendezésű mobilt az érintőképernyő nyújtotta lehetőségekkel.

Először kézbe véve a telefont a legfeltűnőbb a kecses kivitelezés volt, a mindössze 9,6 milliméter vastagságú készülék hatására akaratlanul is elhagyja az ember száját „Igen, ez a Nokia!”. A megvalósításon tovább dob a hátulsó fémlap, mely a fehér X3-02 –nek (ilyen járt nálunk) elegánsabb ízt ad, míg a fekete kivitelű változatokat inkább vagányabbá teszi a műanyag testet megtörve.

Tovább vizsgálva a telefon külsejét a megkevert billentyűzet okozhat szemöldökráncoló pillanatokat.  A Nokia-nál megszokott négyirányú navigációs eszköznek és a két univerzális gombnak itt nyoma sincsen, és a számbillentyűk évtizedes elrendezését is megbontották azzal a designerek, hogy az utolsó sort (*, 0, #) 90 fokkal elforgatták, és a számok mellé függőlegesen helyezték el. Nem mondhatni, hogy könnyen meg lehet szokni az új elrendezést, de egy idő után már nem jelent gondot vakon is eltalálni ezeket a gombokat.

A kötelező elemeken és a hiányzókon kívül még a hívás felvétel/lerakás, üzenetek és a zenelejátszó érdemelte ki, hogy fizikai billentyűként legyen jelen az előlapon, emellett a hangerő, a billentyűzár (hol van már a Menü-csillag kombináció…) és a fényképező érhetőek el gombnyomással. Ezek közül az elsőnek kifejezetten örülünk.

A régi új Nokia rendszer

Mint ismeretes a korábban említett szinte már Nokia védjegynek számító  gombok halálát az érintőképernyőre való váltás okozta. A tapintással vezérelhető rendszer és a képernyő alján megjelenő helyzetfüggő gombok tökéletesen helyettesítik az eddig megszokott eszközöket. Emellett az újdonságot a hosszan nyomvatartásra helyenként előkukkanó plusz lehetőségek jelentik, a képernyő puszta nyomkodhatóságán túl ez számít még plusz szolgáltatásnak.

Amennyiben a telefon felfedezését nem a random nyomkodással kezdjük, akkor azonnal észrevehetjük az új nokiás kezdőképernyőt is. Az érintőképernyős készülékeken megszokott ikon és widget kavalkád helyett itt 3 elemet rakhatunk ki a főképernyőre, melyek tájékoztatnak minket és nyomásra az adott almenübe visznek. Ezek esetében nem is beszélhetünk widgetekről, inkább gyorsbillentyűként funkcionálnak, legyen szó valamelyik névről a telefonkönyvünkben vagy közösségi szolgáltatásról. Megnyugtató, hogy a Nokia-nál azokra is gondoltak, akik nem igénylik ezeket a csili-vili megoldásokat, ők pár kattintással visszaállíthatják a kezdőképernyőt a jól megszokott, csak órát tartalmazó kinézetre.

A menü gombra kattintva, meglepő módon, a hasonló néven futó részbe kerülünk, ahol egy 3x3-as mátrixban láthatjuk a főbb lehetőségeket (itt is megvan a lehetőség visszatérni a megszokott sémákra, és listázni a lehetőségeket), és navigálhatunk innen egyre mélyebbre a Nokia menütengerében. Akinek volt már a finn gyártótól telefonja, annak nem fog gondot okozni a tájékozódás ebben a rendszerben sem.

A menüben való navigálásnál kell szót ejtenünk az érintőképernyő érzékenységéről, a reszponzivitásról, hiszen a listákban való mozgás során ezzel sokszor kell foglalkoznunk. A témával kapcsolatban felemásak voltak a tesztelői érzelmek, néha úgy csúsztak a listák, mint nagymama a frissen mosott padlón, máskor viszont akadozott a kezelés, és nem volt sima az alsó elemek előhúzása. Nem mondhatjuk, hogy ez a fajta könnyedség lenne  az X3-02 egyik előnye, de ilyen szinten nem marad szégyenben a több árkategóriával magasabban helyezkedő modellekkel szemben , ugyanakkor ne várjunk tőle az 1 Ghz processzorral szerelt készülékekhez hasonló teljesítményt.

Ha érintős, akkor okos is?   

Nézzük, hogy milyen tulajdonságokkal illik rendelkeznie egy okostelefonnak, és ebből mit sikerült belepréselni az X3-02-be.

• Érintőképernyő: Van okostelefon érintőképernyő nélkül is, de az ember akaratlanul is ehhez a tulajdonsághoz köti az okostelefon létet. Pipa.
• Webezés: A telefon beépített és előre telepített Opera böngészővel is rendelkezik, így semmi akadálya sincsen, hogy ezen keresztül nézzük meg kedvenc weboldalainkat. Flash (természetesen) nincsen, illetve a kialakítás miatt az oldal elforgatásával se próbálkozzunk.
• Közösségi lét: A Nokia Facebook, Twitter, MySpace már integrálva vannak a telefonba, így le sem kell hozzájuk töltenünk alkalmazást, a Közösségek „widgeten” keresztül pedig azonnal elérhetjük ismerőseinket és az üzenőfalakat. Negatív pont, hogy manuálisan kell frissítgetnünk az oldalakat, ha új tartalomra vagyunk kíváncsiak, a szinkronizálás itt nem megoldott.
• Csevegés: Nem számít mindenki számára elsődleges funkciónak, ugyanakkor jólesik, ha gTalk-on, vagy MSN-el el tudjuk érni az ismerősünket, ha arról van szó. A Nokia mérnökei olyan fontosnak érezték ezt a területet, hogy nem csak letölthető alkalmazásként, hanem a telefonba építve közvetlenül is elérhetőek ezek az alkalmazások.
• Alkalmazások: Az Ovi Store természetesen rendelkezésre áll, egy gyors regisztrációt követően garázdálkodhatunk a programok között. Előny, hogy a fizetős alkalmazások is elérhetőek itthonról, mindenfelé hack-elés nélkül is.

Láthatjuk, hogy minden kívánalmat teljesít az X3-02 ahhoz, hogy hivatalosan is okostelefonnak tekintsük, ugyanakkor bárkinek a kezébe adtam a készüléket, csak egy klasszikus Nokia telefont látott benne. Ennek az egyik legfontosabb oka, hogy az alkalmazások több menü mélységből érhetőek el, nincs meg az a könnyedség, hogyha szükségem van valamire, akkor azt pillanatok alatt előkaphatok hozzá egy alkalmazást. Ez a fajta megoldás nem is készteti arra az embert, hogy barangoljon a plusz lehetőségek között, inkább megmarad a kezdetben beállított alternatíváknál. Pont, ahogy a régi Nokia telefonoknál is tette.

Kiknek ajánljuk

Az utolsó bekezdés negatív felhangja ellenére egy szóval sem mondhatjuk, hogy rossz telefonról lenne szó, sőt, ugyanakkor nem érdemes összemérni a Nokia X3-02 –est más, hasonló árkategóriában versenyző Android-os vagy Bada-s készülékekkel. Ez a mobil pont abban erős, hogy telefon tud maradni a funkciórengetegben elvesző telefonálni képes miniszámítógépekkel szemben. Emellett úgy tudja integrálni az ezekben megjelenő funkciókat, hogy azok nem mennek a telefon lét rovására.