Ma már nem szokatlan, hogy fröccsöntött gyerekjátékok között is felbukkannak mobiltelefont formázó darabok – és miért is ne, hiszen a szülők is hasonlóval hadonásznak a kezükben. A következő stádiumban már valódi kütyüvel, ténylegesen is játszhatnak a rá telepített alkalmazásokkal. De a szülő ezzel már nemcsak elfoglaltságot teremt a gyermeke számára (és egyszersmind magát is tehermentesíti), hanem egyúttal megteremti az első virtuális pórázt, azt, amivel – reményei szerint – állandó kapcsolatban maradhatnak, szükség esetére. És ettől kezdve nagyjából el is veszíti a felügyeletet. Mert még ha fel is veszik a készüléket, honnan tudhatná a mama, hogy éppen hol tartózkodik a baba? S ha már kinyitották előtte a kommunikációs ablakot, ellenőrizhető-e, hogy kit hányszor hív, mit néz meg, és mit tölt le?

„Benjámin fiam csak mostanában lépett iskolás korba, Rebeka lányom pedig még csak kétéves, így egyelőre mindketten folyamatos szülői vagy pedagógusi felügyelet alatt vannak, nincs még szükségük mobiltelefonra” – mondja Farkasházi Réka. De őt is foglalkoztatja gyerekmobil-kérdés. „A hétéves fiamat nemsokára el kell kezdenünk önállóságra szoktatni: pár év múlva valószínűleg már egyedül jár majd iskolába. Bár azt gondolom, nem feltétlenül szükséges a gyerekeknek ilyen kis korukban mobiltelefont venni, ha már egyedül közlekednek, mindenképpen hasznos lehet egy olyan eszköz, amivel bármikor segítséget kérhetnek tőlünk.”

Jakupcsek Gabriella háromgyerekes (24, 22 és 2 évesek) anyukaként már konkrét tanácsot oszt meg társaival: „Úgy gondolom, hogy a gyereknek érdemes olyan, viszonylag olcsó mobiltelefont választani, amelyet könnyen pótolhatunk, ha esetleg elveszíti vagy ellopják. A mobil ma már nem státusszimbólum, hanem egy mindannyiunk számára elérhető, a családtagok közötti kommunikációt segítő eszköz, amely támogatja a szülőt abban, hogy a gyerekét biztonságban tudhassa akkor is, ha éppen távol vannak egymástól.”

Prof. dr. Kósa Éva klinikus pszichológus a szakértő véleményét fogalmazza meg: „Nem lehet szigorúan meghatározott életkorhoz kötni, hogy a gyerekeknek mikor célszerű mobiltelefont adni, hiszen ebben meghatározó szerepe van a gyerekek személyiségének, az egyes családok nevelési szokásainak. Célszerű a szülőknek akkor beleegyezni a telefonvásárlásba, ha a gyerek már felelősen viselkedik, és mérlegelniük kell, hogy egyáltalán szüksége van-e telefonra. Különösen ügyelni kell arra, hogy egy drága telefon megvételével nehogy támogassák a gyerekek közötti versengést. Nem attól lesz valaki jó szülő, ha drága dolgokat vásárol a gyerekének.”