Az elmúlt tíz évben, mióta telefonom van, nem mutattam túlzott érdeklődést a kifejezetten női típusok iránt. Sokkal inkább a technikai újítások érdekeltek, szívesebben fizettem meg a funkcionális tudást egy mobilban, mint a dizájnt. Ezért is voltam egy kicsit szkeptikus, amikor először a kezembe vettem a Divát. Egy óra elteltével azonban már úgy voltam vele, hogy apróbb szépséghibái ellenére ez egy igenis szerethető telefon, főleg ár/érték arányban.

Kezdjük a külsővel: rögtön látszik, hogy a Samsung apait-anyait bele akart adni a kinézetbe, de úgy tűnik, mintha kicsit túlságosan is feláldozták volna magukat a divat oltárán. A forma tetszetős, a hátlap is szerethető, végre nem csak rózsaszínben gondolkodnak, az oldalsó gombok már-már alig észrevehetőek, az előlap azonban nagy szívfájdalmam. A hívásgombok, a hangszóró és a kijelző harmóniában vannak egymással, a középső gyémánt alakú gombról azonban óhatatlanul is a pár éve divatba jött, műanyag köves matricákra asszociálok, ami így az egész, eredetileg elegáns összhatást számomra kissé olcsóvá teszi. A készüléket amúgy nem pakolták tele felesleges dolgokkal, bal oldalon az egyszerre rezgésnagyságot és hangerőt szabályzó gombok és a micro USB, míg jobboldalon a lezáró és fényképező gomb kapott helyet. A micro SD helye az akkumulátor mögött található, a meglévő belső 50MB memória így 8 gigásra növelhető.

Képernyő: a telefon maga elég kompakt, így a képernyő mérete is eltér a többi érintőképernyős modell méreteitől, de mivel nem egy üzleti telefonról van szó, ez nem tűnik hátránynak használat közben. A gombok tárcsázáskor könnyen használhatóak, szöveg bevitelekor az elején meggyűlt a bajom a kis gombokkal, de hamar megszokható. Qwerty-t egy belépő szintű készüléktől elvárni még talán sok, T9 van benne, bár kiváncsi lennék, főleg a célcsoport nyelvhasználatát figyelembe véve, hogy ki használná ezt 2010-ben.

A beépített 3,2 megapixeles kamera jól funkcionál, bár a vaku hiánya esetenként zavaró lehet. Ezt ellensúlyozandó, olyan funkciókat is beleépítettek, mint a mosolykeresés, képszerkesztés stb. A készülék zenelejátszója meglepően jó, mutatja az albumképet, hangszínt változtathatunk zenehallgatás közben és ezek mellé kapunk egy RDS-es FM rádiót is.

A Samsungnál már jól ismert TouchWiz kezelőfelület fut a gépen. A három oldal csúsztatgatása néha picit lassúnak tűnik, a bal oldalról belógó widgetes fül pedig gyakran kinyílik, ha nem vagyunk elég pontosak csúsztatás közben. A menü éppen elég egyszerű, a szokásos funkciók (feladatok, naptár, stopper, stb.) mellett „csajos” alkalmazások is helyet kaptak. Ilyen például a kívánságlista, ahova beírhatjuk, hogy mit szeretnénk, mennyiért és egy háromcsillagos skálán mennyire fontos nekünk az adott dolog. Őszintén szólva, az értelmét nem látom, de nem is vagyok tipikus shoppingolós alkat.

Kedves dolog viszont a zenekereső alkalmazás, ami szintén alapfelszereltség, és pár éve iPhoneon is közkedvelt program. Akkor vált számomra először szimpatikussá a telefon, amikor egy kevésbé ismert külföldi számot és egy alternatív magyar előadót is minden probléma nélkül felismert. Engem az ilyen típusú alkalmazásokkal sokkal jobban meg lehet fogni, mint egy „kezdjen fogyókúrába”, vagy „szokjon le a dohányzásról” widgettel, amik szintén megtalálhatóak a készülékben.

Ha már a widgeteknél tartunk, social media szinten bőven el lett látva minialkalmazásokkal a Diva. Bebo, Myspace, Picasa, Flickr, Facebook, Twitter, csak hogy a legnagyobbakat említsem. A dolog egyetlen apró hibája az, hogy a Diva sem WiFi-vel, sem 3G-vel nincs ellátva, csak EDGE van, amivel ugye már korántsem olyan gördülékeny a böngészés, pláne a fájlfeltöltés.

Női telefon lévén, fontos a biztonsági alkalmazásokat is kiemelnem, ilyenek az előre beprogramozható álhívás, és az SOS SMS, aminél szintén előre beállíthatjuk, hogy kinek, milyen intenzitással küldjük el az esetleges segélykérő SMS-t.

Összességében, a Samsung Diva egy belépő szintű telefon, fiatal lányokra szabva. Tudja, amit tudnia kell, sőt néha többre is képes. Meggyőződésem, hogy többen választanák, ha a kevesebb több-elve alapján a tervezők visszavettek volna egy kicsit a „nőciségből”. Mindazonáltal a közösségi oldalas alkalmazások és a biztonsági funkciók miatt kifejezetten ajánlani tudom a tizenéves lányok szüleinek, ha nincs ajándékötletük.