Haladjuk kívülről befelé, mint az általában tesszük. A Monte teljesen műanyag borítást kapott. Sajnos ezt az anyagot vélhetően a Kia műszerfalak maradékából fröccsöntötték, mert fogásra ridegségre pontosan olyan. Maga a design egyéb iránt szépnek mondható, bár nincsenek formabontó innovatív elemei. Megjegyzem nem is hiányoznak róla. Alapvetően jól néz ki.

Szemből három darab, oldalról további három gombbal gazdálkodhatunk, bár ebből az egyik oldalsó billentyű csak a telefonzár funkcióját látja el. Manapság standard, hogy microSD kártyával bővíthetőek a készülékek, ide is ilyen memória csúsztatható. Ez jó, hiszem bármelyik számítógépes boltban néhány ezer forintért kapunk meglehetősen nagy kártyát.

Mint azt a bevezetően írtam, ez a telefon útban van a nagy testvérek felé. Ez abban is megmutatkozik, hogy szabványos fülhallgató bemenetet találunk a tetején, vagyis bármilyen fülest rádugatunk (természetesen az olyan funkciók, mint a hívások fogadása, vagy megszakítása csak a gyári egységgel fognak működni). Itt azaz a telefon tetején található a microUSB csatlakozó is, ami telefontöltésre és adatkommunikációra is használható.

A Monte hátlapján és a kijelző fölött is van 1-1 kamera, vagyis videohívásokat is bonyolíthatunk kedvünkre. Ezen kívül van a készülékben BlueTooth, GPS, Wlan, 3G/HSDPA, Fmrádió egyszóval minden olyasmi amit egy üzleti készüléktől elvárunk. És itt meg is érkeztünk a telefon lényegéhez. Valószínűleg a messzi keleten hónapokig ültek a tervezőasztalok fölött a Samsung mérnökei nagyítóval keresték a rést mobiltelefon piacon. Pedig ha valamelyik piacról elmondhatjuk, hogy telített akkor az ez. Valószínűleg úgy csaptak a homlokukra, mint Peti amikor megtalálja a Sziget jegyeket. Kell csinálni egy telefont, ami mindent tud amit a nagyok. De alig nagyobb mint a kicsik, és nem is kerül többe. Igazán egyszerű és logikus lépés. És az eredménye itt van előttem az asztalon. Egy érintőképernyős eszköz amin bár hivatalosan a Samsung operációs rendszere fut (Touchwiz 2.0), zavarba ejtően hasonlít a nagy tesók androidos felületéhez. Ugyanúgy pakolhatunk widgeteket az egyes desktopokra, amik között ugyanúgy az ujjunk csúsztatásával váltogathatunk. A kijelző felbontása egyéb iránt éppen elegendő a feladathoz. Én sokszor azt tapasztaltam, hogy ha egynél több programot teszek ki egy képernyőre, akkor azok már rátakarnak egymásra. Nem csoda, hiszen 3 colos 240x400 pixeles TFT kijelző 18bites színmélységgel manapság inkább alsó, mint felső kategória. De ez természetes. Ne felejtsük el, hogy a mobilszolgáltatóknál hűséget vállalva alig több mint húszezer forintot kell adnunk érte, de kártyafüggetlenül is megkapható 50-60ezer forint körüli áron. Érdekes újdonság az megoldás, hogy minden funkcióhoz egy betűt rendelhetünk, amit a zárolt és sötét képernyőre rajzolva egyből el is indít a készülék. Vagyis hiába van lezárva a telefon, ha rárajzolunk a kijelzőre egy H betűt, már indíthatjuk is a telefonhívást. Zseniális!

Egy szó mint száz, ez a megoldás érdekes lehet azon felhasználók számára, akik félnek az Androidos „minden testre szabható minden feltelepíthető” felfogástól, de azért szeretnék megtapasztalni, hogy milyen amikor az ember magának állítja össze a telefon felületét.

Ezzel el is érkeztünk a belsőhöz. Mondhatom, hogy természetesen előre telepített FaceBook widget, MySpace és Google alkalmazások teljes tárháza vár minket. Google mapson navigálhatunk, de egész jól böngészhetjük az Internetes oldalakat is, flash támogatással. Természetesen van naptár, zenefelismerés és lejátszás, mosolyfelismerés, és így tovább. Vagyis a telefon gazdája folyamatosan on-line lehet a csevegő hálózatokon, nézhet videókat (elforgatás érzékeny kijelzőn) és írhat e-maileket. Ja nem. Bocsánat, itt rá kell kanyarodnom egy olyan hiányosságra, amit őszintén szólva nem is értek. A telefon szövegbeviteli üzemmódban csak állított formátumban használható és csak a klasszikus háromszonyomomagombot felületen működik. Vagyis hiába van a viszonylag nagy méretű érintőkijelző, virtuális qwerty billentyűzetet nem kapunk és punktum. Azt pedig rögzíthetjük, és alapkőbe betonozhatjuk, hogy a virtuális billentyűzeten ABC, DEF, GHI rendszerben gépelni. Főleg egy olyan telefonon amiben látszólag nagy szerepet kap az on-line kommunikáció, a lehető legrosszabb megoldás. Ráadásul ez nyilvánvalóan csak és kizárólag szoftver kérdése, hiszen elfektetett helyzetben nyugodtan ki lehetne rakni egy szélesebb billentyűzetet. Ez a Monte egyetlen olyan hibája, ami miatt elbizonytalanodok. Persze aki nem fizikai qwerty-hez szokott annak lehet, hogy ez nem akkora probléma. Lehetne orvosolni egy szoftverfrissítéssel, de mivel a Samsung már gőzerővel dolgozik az új Bada OS befejezésén, vélhetően nem nagyon fogják frissíteni a Monte-t.

Mi a következtetés? Aki nem akar Androidod, de azért szeretné követni a trendeket, az mindenre használható készüléket kap, igazán kedvező áron. Akinek már volt érintőkijelzős „okos” mobilja, az lehet, hogy egy kicsit szűknek fogja érezni a kifutót amibe bezárták...