Távolban egy fehér desktop

Kütyü magazin, 2010. április 14. 14:42
Az alapfunkciókban ingyenes PC-s alkalmazásnak, a "LogMeIn"-nek iPhone-os illetve iPod-os verziójáért ugyan fizetni kell 24 Eurót, de aki a kézben tartható kis kütyüjéről is szeretne olykor betekinteni munkahelyi vagy otthoni számítógépének (PC vagy Mac - itt most egykutya) képernyőjére, vagy éppen arra van szüksége, hogy elindítson/bezárjon egy távolban futó számítógépes alkalmazást, annak érdemes rákeresnie erre a szoftverre az Apple Shopban.
A magyar fejlesztésű LogMeIn szoftver lehetőséget teremt arra, hogy egy másik számítógépről (kütyüs verziójában az iPhone-ról vagy iPodról) is bejelentkezzünk egy olyan számítógépre, amit előzőleg definiáltunk a LogMeIn-en keresztül elérhető számítógépek sorában (és amelynek természetesen ugyanúgy állandó internetkapcsolata van, mint annak az eszköznek, amelyről elérni kívánjuk számítógépünket). Ha mindezt egy normális monitorral ellátott gépről tesszük, akkor gyakorlatilag úgy kezelhetjük ezen másik számítógép egerével és billentyűzetével a távoli számítógépet, mintha ott ülnénk előtte, akár újra is indíthatjuk, letölthetjük leveleinket, szöveget vagy képet szerkeszthetünk, ki is kapcsolhatjuk. (Vannak extra-funkciók is, pl egy fájl átemelése, de ezek már csak a program pénzes verzióban találhatók meg.)
Mindez egy iPhone vagy iPod esetében egyrészt már alapesetben is pénzbe kerül, másrészt kicsit kényelmetlenebb, de az, hogy ezeken a készülékeken a képernyő bármely részét újjaink széthúzásával bárhogy nagyíthatjuk, illetve bármerre mozgathatjuk, sokat segít. A kütyüs alkalmazásban az egér nyílhegye mindig a kijelző közepére mutat, ez alá kell betolni a megfelelő menüpontot, objektumot, amire kattintani akarunk, majd rákoppintva a kijelzőre már klikkeltünk is. Két koppintás - duplaklikk. Két újjas koppintás - jobb klikk. Hogy mi micsoda, azt minden kapcsolat létrehozásánál egy kis jelmagyarázat segíti. Még egy tasztatúrát is előhívhatok, és gépelhetek is. Csak a vicc kedvéért most az asztali gépemről ármegyek iPhone-ra, behívom azon a LogeMeIn alkalmazást, itt abbahagyom a gépelést, | és ez a  fel mondat mar az iPhone-rol kerult ra az asztali gepem kepernyojere, s ezaltal bele a cikkbe. |
Természetesen, ha nem lettem volna lusta, akkor szokott módon még az ékezeteket is előhívhattam volna az iPhone-on, sőt a képernyő ide-oda tologatásával és a megfelelő klikkekkel a cikket akár iPhone-ról is eljuttathattam volna a Kütyű-magazin publikus felületére, de bevallom, ehhez már nem volt türelmem, ez egy kicsit körülményes a tenyérnyi jószágon. Az viszont, hogy bárhonnan bármikor elérhetem a PC-met, s akár egy rajta lévő doksit egy magamnak küldött levélhez csatolva átjuttathatok az iPhone-omra, olyan lehetőség, amely feltétlenül indokolttá teszi, hogy ez az alkalmazás is ott legyen telefonom nyitólapján.