Észak-India öntözött búza-, rizs- és árpaföldjei, valamint a népes nagyvárosok (Jaipur, Delhi) alatt eltűnőben van a talajvíz.
A hidrológusok, köztük a NASA munkatársai azt kutatják, hogy mi történik a vízkészlettel. A jelek azt mutatják, hogy a csökkenés oka az emberi tevékenységben, a megnövekedett vízkivételben keresendő, hiszen a lehetséges természetes okokat mind kizárták.
Elsősorban a szántóföldek intenzív öntözése tehető felelőssé a talajvíz szintjének csökkenéséért. A vízkivétel gyorsabb, mint ahogy természetes módon a felszínről pótlódhat a talajvíz. Az eredményeket a GRACE (Gravity Recovery and Climate Experiment) műholdak adatainak elemzésével kapták.
A GRACE műholdpáros tagjai egymás közelében, kb. 500 km-rel a felszín felett keringenek. A köztük levő távolság, amit folyamatosan és igen pontosan mérnek, függ a Föld gravitációs terének változásaitól. A felszín alatti vizek tömegének változása a világűrből is mérhető módon befolyásolja a gravitációs potenciált. Ezt tudják kihasználni a GRACE mérései során, ahol a gravitációs változásokat talajvízszint-változásra számítják át. A talajvíz tehát a szemünkkel láthatatlan, de tömegvonzása elárulja, hogy miképpen alakul a mennyisége, méghozzá hónapról hónapra.
A talajvíz elsősorban a csapadék, illetve más felszíni vizek leszivárgása útján pótlódik, és üregekben vagy porózus kőzetekben tárolódik. Ezeknek a felszín alatti vízkészleteknek némelyike akár sok ezer vagy millió éves, máshol a vízszint egy év során is rendszeresen emelkedik és csökken. A talajvízszint mindenesetre nem követi olyan szorosan az időjárás ingadozásait, mint a tavak és felszíni vízfolyások szintje. Így a kitermelt víz is csak hónapok vagy évek alatt pótlódik.
A talajvíz szintje India északnyugati részén, 2002 és 2008 között. A színskála az időszak átlagához képest mért szinteket jelöli, pirossal a legnagyobb csökkenést. (Kép: NASA / T. Schindler és M. Rodell)
Azt a helyi hatóságok földi mérések alapján eddig is tudták, hogy csökken a talajvíz szintje Észak-Indiában. A GRACE hat éven át gyűjtött havi adatai alapján a változás sebességét is sikerült megállapítani, amire 3 évenként átlagosan 1 méteres csökkenés adódott. Az eltűnt vízmennyiség 2002 és 2008 között 109 köbkilométert tett ki (ez kétszer akkora, mint a legnagyobb indiai víztározó kapacitása). Mindez úgy történt, hogy ebben az időszakban egyébként nem volt különösebb szárazság, sőt a csapadékmennyiség kicsit nagyobb is volt az átlagosnál. Bár az adatok nem alkalmasak arra, hogy a teljes tárolt vízmennyiséget meghatározzák, a tendencia mégis riasztónak tűnik. Ha nem tesznek sürgős megelőző intézkedéseket a talajvíz fenntartható használatának érdekében, a régió 114 milliós lakossága hamarosan ivóvízhiánnyal és a mezőgazdasági terméshozamok drasztikus csökkenésével kell szembenézzen.
A műholdas módszer különösen a fejlődő országokban jelent nagy segítséget, ahol a helyszíni (kutakban végzett) talajvízmérések ritkák vagy nehezen hozzáférhetők. A változások közül jelenleg csak az igen jelentősek és nagyobb területre kiterjedők mutathatók így ki.
Frey SándorForrás: ŰRVILÁG hírportálKapcsolódó cikkek:
