Tehát kézbe fogtam. A fene aki megeszi, valóban jópofa készülék, belesimul a kézbe, a kijelzője gyönyörű, mi kell még?


Nekem több okból kifolyólag sem volt alkalmam kézbe fogni a lejátszó elődeit, tehát én most ismerkedem a készülékkel. Mondhatnám ideális alany vagyok, hiszen a nulláról indulva fedezhetem fel az IPod nano tulajdonságait. Persze sokan mondhatják, mi a fenének egy mp3 lejátszó attól a gyártótól, aki összedobta2 az iPhone készülékeket? Nos sokan (így én sem) rajongok azért, hogy sportoláshoz egy "marhadrága" készüléket nyüstöljek, ezért nálam a külön lejátszó az alap. Ez a készülék egyébként szinte minden igényemet kielégítené, és én elvetemült még filmeket is néznék rajta, noha a kijelző mérete talán nem erre enged következtetni, bár sok mobiltelefoné sem nagyobb, és sokan azon is képesek vagyunk videókat nézegetni.










Első dolgom természetesen a beállításokat néztem át, mit is lehet állítgatni a kicsikén. Ebben nincs hiány akár még el is veszhetünk a beállítások között.

Mindeközben felfedeztem, hogy a készülék reagál a rázásra, csak azt nem értem akkor miért nem teszi ezt, ha a tetején lévő pöcköt beállítom. Mert ugye ekkor zároltam a billentyűzetet, és jól jönne ha egy mozdulatra ugrana át a következő számra. Ezt nem teszi ugyan de egyébként lehet rázogatni bőszen, szorgalmasan reagál a készülék.

Persze az első "Nagyon komoly!" felkiáltást mégiscsak a beépített giroszkóp váltotta ki kütyümániás fiamból, amikor is elkezdett játszani az előre telepített játékokkal.

Összességében a készülék a család férfitagjainak felét levette a lábáról, de a másik felét még mindíg nem tudta maga mellé állítani. Azt hiszem fiamnak kell vennem egy ilyen kütyüt, de én megmaradok a jól bevált kis Diva lejátszómnál, hiszen ha azt leejtem, netán vízbe ejtem nem fogom annyira bánni, mintha ezzel az egyébként szép készülékkel tenném ugyanezt.