A műholdat épp álló helyzetből fekvőbe akarták fordítani, amikor a Lockheed Martin gyárában leejtették. A különös estet után a NASA – mint a műhold gyártását felügyelő szervezet – által lefolytatott vizsgálatok a rossz munkafegyelemre vezették vissza a balesetet, amit közvetlenül 24 hiányzó, a műholdtestet a fordítószerkezethez erősíteni hivatott csavar okozott.

Csupán annak a kiderítése, hogy az űreszköz javítható-e egyáltalán, és hogy mennyi tartalék alkatrészt tudnak felhasználni, több hónapot vett igénybe. A sérülések jelentősek voltak ugyan, mégis az újrakezdés mellett döntöttek. Az űreszköz a NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration, amerikai óceán- és légkörkutató ügynökség) poláris pályán régóta repülő műholdsorozatának utolsó tervezett darabja volt, a korábbi holdakhoz készült pótalkatrészek közül is fel tudtak használni néhányat. Végül a berendezések 75%-át cserélték tartalékra vagy új részegységre. A műhold tartószerkezetét sikerült újrahasznosítani. Az egész a NOAA-nak 217 millió dollárjába került, de ennek egy része úgyis be volt tervezve a tárolási költségekre (a gyártás befejezését 2005-re, a startot csak 2008-ra tervezték eredetileg).

A NOAA-N Prime az utolsó a TIROS műholdakkal közel 50 éve kezdődött sorozatban. (A TIROS-1 1960-ban indult.) Méréseivel a közép- és hosszútávú időjárás-előrejelzést segíti majd. A NOAA holdakat az ábécé soron következő betűivel szokás jelölni. A mostani űreszközt furcsa nevével az előző, N jelű holdtól, de a következő, O jelűtől is meg akarták különböztetni. Ez utóbbit, és még másik két tervezett darabot (P és Q) végül töröltek, nem is készítik már el őket. Az új amerikai poláris meteorológiai műholdak generációja 2013-tól indul majd.