Tetra rendszerekBiztosan sokan hallották már ezt a kifejezést, és sokan tudják is miről van szó. De vannak olyanok is akiknek talán nem árt, egy rövid áttekintés a Tetra rendszerről és szolgáltatásairól.
Tetra rendszerekAz ezredforduló idején már széles körűen használt (NMT, GSM, AMPS, DAMPS, CDMA, stb.), valamint kifejlesztés alatt álló (3G, harmadik generációs) vezeték nélküli távközlési rendszerek ismeretében felmerül a kérdés, hogy miért van egyáltalán szükség a TETRÁ-ra? Az említett rendszerek piaci sikere mögött az áll, hogy gyártóik a termékfejlesztés illetve a szabványosítás során igyekeztek a legnagyobb felhasználói szegmens, a fogyasztók igényeit minél jobban kielégíteni. Ez a magától értetődő törekvés háttérbe szorította a nagyságrendekkel kisebb piacot jelentő professzionális rádiófelhasználók jóval heterogénebb, speciálisabb igényeinek kielégítését. Bár a korszerű technológiák szabványaiban egyre gyakrabban megjelennek az ilyen igényeket szolgálni hivatott specifikációk, ezek legtöbbször nem kerülnek megvalósításra (hiszen üzletileg legtöbbször nem kifizetődőek), s ha mégis, az gyakran mintegy "mellékesen", a fogyasztói funkciók kiegészítéseképpen történik. Belátható, hogy pl. egy katasztrófa elhárításában részt vevő tűzoltó vagy egy vegyi üzem dolgozója szempontjából számára ez a mellékesség nem elfogadható, számukra elengedhetetlen (gyakran életbe vágó), hogy az ő speciális kommunikációja zavartalan, és adott esetben mindenek felett álló legyen. A TETRA technológia célja ezeknek a speciális távközlési igényeknek a kielégítése, olyan módon, hogy a fogyasztói távközlési rendszerek legfontosabb, a professzionális rádiófelhasználók számára is értékes tulajdonságait megtartja.
A TETRA modellhálózat
A TETRA alapszabvány (ETS 300 392-1) nem magát a TETRA hálózatot írja le, hanem definiálja az abban megvalósítandó funkciókat, illetetve a hálózat külső interfészeit. Ezek a definíciók általános érvényűek, és bármilyen kiépítettségű rendszerre igazak. A következő ábra az általános TETRA hálózatot, és annak interfészeit mutatja be.
A szabvány a hálózatot egységes, zárt infrastruktúrának tekinti (Switching and Management Infrastructure, SwMI), amelyen belül semmiféle hálózati elemet vagy interfészt nem specifikál, éppen ezért az egyes gyártók által megvalósított TETRA rendszerek felépítésükben nagyban eltérhetnek egymástól. Az infrastruktúra azonban mindig tartalmazza a következő funkciókat:
A TETRA infrastruktúra és a mobil állomás (rádióterminál, telefon; Mobile Station, MS) közötti interfész a rádiócsatorna (Air Interface, AI; más szokásos jelölése: Um), amit az ETS 300 392-2 szabvány ír le. Amennyiben a mobil állomáshoz adatterminál (Terminal Equipment, TE) kapcsolódik, azokat az ETS 300 392-5 szerinti periféria interfész (Peripheral Equipment Interface, PEI) köti össze. A TETRA rendszer analóg illetve ISDN telefonhálózatokhoz valamint adathálózatokhoz történő csatlakozását (Gateways) az ETS 300 392-4, míg a TETRA hálózatok közötti interfészt (Inter System Interface, ISI) az ETS 300 392-3 szabvány határozza meg. A TETRA alkalmazások speciális esete az ETS 300 396 szabványban definiált közvetlen vagy direkt módú rádiókapcsolat (Direct Mode Operation, DMO), amikor a rádióterminálok a hálózat lefedettségi területén kívül közvetlenül egymással kommunikálnak.
A TETRA rádióinterfész
A TETRA digitális rádiórendszer, ami azt jelenti, hogy a továbbítandó beszéd- és jelzésforgalom (valamint magától értetődően az adatforgalom) digitalizált formában kerül továbbításra a rádiócsatornán. A digitális rádióinterfész teszi lehetővé, hogy egy időben akár négy TETRA felhasználó forgalmazhasson ugyanazon a frekvencián, szélsőséges rádiós körülmények között is elfogadható hangminőséggel. A TETRA rendszerben a digitalizált hangot ACELP (Algebraic Code-excited Linear Prediction) beszédkódoló áramkör kódolja, és nagymértékben tömöríti. A kódolás után az eredetileg kb. 104 kb/s hanginformációból 4,567 kb/s lesz. További előny, hogy mivel kódoló emberi beszédre optimalizált, ezért háttérzajt és más, a kommunikációt zavaró hangokat nem visz át, így a TETRA rendkívül jól használható beszédkommunikációra még nagyon zajos környezetben is. A bázisállomás-mobil (szakkifejezéssel: downlink) illetve a mobil-bázisállomás (uplink) irányú kommunikáció különböző, egymástól 10 MHz-el eltérő frekvenciapárokon történik; a downlink frekvencia a magasabb. Az uplink és downlink tartományon belül a csatornák egymástól 25 kHz-re helyezkednek el, ami megegyezik a hagyományos, analóg trönkölt rádiórendszerek csatornakiosztásával. A következő példa a készenléti TETRA rendszerek számára kijelölt frekvenciatartományt ábrázolja:
A TETRA cellás mobiltelefon hálózat. Az egy-egy bázisállomás (cella) által besugárzott területek egymással összeérve fednek le nagyobb földrajzi területeket. Hogy a szomszédos cellák ne okozzanak interferenciát, azokban eltérő frekvenciát használnak. Mivel általában egy hálózatban a teljes spektrumnak csak egy része használható - tehát a felhasználható csatornák száma korlátozott -, ezért a már használt frekvenciákat egy távolabbi cellában újra használják. Ebben az esetben viszont ez már nem okoz interferenciát. A következő, idealizált ábra a cellák egymáshoz képesti elhelyezkedését, és bennük 5 különböző frekvencia felhasználását mutatja.
A TETRA rendszerben a vivőfrekvenciát a fázismoduláció egyik fajtájával ( /4DQPSK, /4 Differential Quadrature Phase Shift Keying) modulálják. Ez a moduláció nagyon hatékonyan működik zajos rádiós környezetben is, viszont komplexitásából kifolyólag az adó- és vevőáramkörök gyakorlati megvalósítása komoly kihívás a TETRA berendezések gyártói számára. Egy rádiócsatornán (frekvencián) egyszerre négy felhasználó osztozhat, időosztásos hozzáférés (Time Division Multiple Access, TDMA) technológia segítségével. A TDMA rendszerben egy időben először az első, majd a második, aztán a harmadik, végül a negyedik, majd újra az első, stb. felhasználó használja a rádiócsatornát. Egy ismétlődés ciklusa (más néven: keret, TDMA Frame) kb. 56 ms, ami azt jelenti, hogy egy felhasználó ennyi időnként jut az adás, illetve vétel lehetőségéhez. Azt az időtartamot, ami alatt egy felhasználó a rádiócsatornát használja, időrésnek (Timeslot) nevezzük, amelynek tartama kb. 14 ms. Összefoglalva tehát: egy felhasználó 56 ms-onként 14 ms ideig használja a vivőfrekvenciát. A beszédátvitel szempontjából ez viszont nem okoz veszteséget, kiesést, hiszen a digitalizált beszéd tömörítve van. A rendszer szempontjából egy adott vivőfrekvencia azonos időréseinek sorozata tekintendő egy fizikai csatornának, függetlenül a vivőfrekvencia tényleges értékétől. Másképp megfogalmazva: a TETRA hálózat a rádióterminálnak egy fizikai csatornát (azaz egy adott frekvencián egy időrést) jelöl ki, amikor az kommunikálni szeretne, a kommunikáció időtartamára. Mivel a teljes rádiócsatorna átviteli kapacitása bruttó 36 kb/s, ezért egy fizikai csatornáé ennek a negyede, azaz 9 kb/s.
Mivel a fizikai csatorna átviteli kapacitása nagyobb, mint az átviendő információ mennyisége, ezért lehetővé válik, hogy a hasznos adatot hibajavító kódolással lássa el a rendszer. Ez - bizonyos korlátok között - kiküszöböli a rádiócsatornán fellépő zavarok okozta adatvesztést. A fizikai csatornákat felhasználói beszéd- vagy adatforgalomra illetve jelzésátvitelre használja a TETRA rendszer. Az előbbi esetben forgalmi logikai csatornáról (Traffic Channel, TCH) az utóbbiban vezérlő logikai csatornáról (Control Channel, CCH). Mindkét típusú logikai csatornának több változata létezik, aszerint hogy a forgalmi csatorna beszédet, áramkör- vagy csomagkapcsolt adatot, illetve hogy milyen jelzés- vagy vezérlőinformációt továbbít. A logikai csatornák szerepe az, hogy ugyanazon a fizikai csatornán önálló kommunikációs kapcsolatot biztosítanak a hálózat és a rádióterminál különböző funkcionális egységei között.
Általános hálózati architektúra
A következő ábra a TETRA hálózatok általános felépítését mutatja be. A rajzon az áttekinthetőség kedvéért nincsenek feltüntetve a külső (pl. PSTN) összeköttetések illetve az adathálózati elemek.
Hálózatok
A TETRA hálózatok az ellátott terület nagyságát tekintve lehetnek helyi (pl. egy telephely, vagy egy város), regionális vagy nagy kiterjedésű (országos) hálózatok. Egy helyi TETRA hálózat tipikusan egy (vagy nagyon kis számú, 2-3) bázisállomásból, egy kis kapacitású kapcsolóközpontból, és egy diszpécserállomásból (amelyről elláthatók az üzemeltetési, rendszerkonfigurálási feladatok is) áll. A rendszer lefedettséget biztosít pl. egy repülőtér, katonai bázis vagy egy üzem területén. A rendszer felhasználói tipikusan egy szervezet tagjai. Regionális hálózatok egy-egy tartomány, országrész területén biztosítanak TETRA lefedettséget, és tipikusan egy kis- vagy közepes kapacitású kapcsolóközpontból, néhány tíz bázisállomásból illetve a rendszert használó szervezetek számától függő diszpécserállomásból állnak, és tartalmaznak dedikált hálózat-felügyeleti és üzemeltetési központot. A nagykiterjedésű TETRA hálózatok tipikusan országos ellátottságot biztosítanak nagyszámú szervezet sok ezer felhasználója számára. A rendszer több, nagykapacitású kapcsolóközpontból, esetenként egy vagy több tranzitközpontból, sok száz bázisállomásból és diszpécserállomásból, valamint legalább egy (nagyon nagy hálózatok esetében vagy biztonsági megfontolásokból több) hálózat-felügyeleti és üzemeltetési központból áll.A Nokia TETRA rendszere rugalmasan skálázható, mind a hálózati elemek kapacitása, mind a hálózati topológia szempontjából, ezért a fenti hálózatok bármelyike kialakítható. A hálózati elemek, hálózatok forgalomkiesés nélkül bővíthetők. Kisebb hálózatok szintén üzemszünet nélkül összekapcsolhatók, lehetővé téve ez által egy nagykiterjedésű hálózat megépítését akár időbeli akár területi fázisokra bontva.
Szövevényes és hierarchikus központ Technológiák
Hálózatok
A nagykiterjedésű TETRA hálózatokban a hívások kezelését, más távközlési hálózatokhoz való kapcsolódást több kapcsolóközpont végzi. Ebben az esetben megfontolandó, hogy az egyes központok közötti összeköttetések milyen topológiát követnek, hiszen ettől függ az alkalmazott átviteltechnikai megoldások kapacitása, rendelkezésre állása, megbízhatósága és nem utolsósorban költsége.
Kis számú (legfeljebb 4) központ esetében indokolt lehet (az átviteltechnikai összeköttetések tartalékolása miatt) szövevényes hálózat kialakítása, ennél nagyobb rendszereknél azonban az átviteltechnikai költségek és a komplexitás már nagymértékű növekedésnek indulnak. Hierarchikus hálózat kialakításával költséghatékonyan megvalósíthatók a szükséges összeköttetés-tartalékolások, további központok hozzáadása a rendszerhez egyszerűbben megoldható, mint a szövevényes hálózatok esetében (nem kell valamennyi központot átkonfigurálni), valamint egyszerűen tervezhető és optimalizálható a más hálózatokba irányuló forgalom átadásának helye is. A Nokia által gyártott TETRA központok mindkét topológia megvalósítását lehetővé teszik, hiszen nagyszámú, szabadon felhasználható és konfigurálható átviteltechnikai interfésszel rendelkeznek. További előny, hogy a központok közötti forgalomban is megmarad a TETRA rádiócsatorna beszédkódolása, ami az összeköttetések kapacitásának nyolcszoros kihasználását teszi lehetővé (a szokásos 2 Mb/s összeköttetésekhez viszonyítva).
Kapcsolódás más távközlési hálózatokhoz
A TETRA hálózatok beszédforgalmának egy része más hálózatokba irányul: a felhasználói szervezetek alközpontjai, nyilvános analóg és ISDN, valamint mobiltelefon hálózatok. Az ehhez szükséges interfészek biztosítása és a megfelelő jelzésrendszerek, protokollok támogatása alapvető követelmény a TETRA rendszereknél. Ezeknél az igényeknél speciálisabb, és jellemzően a készenléti hálózatokban fordul elő, hogy analóg bázisállomásokat vagy teljes rádiórendszereket kell integrálni a digitális TETRA rendszerhez. Ilyen igény felmerülhet a TETRA rendszer kiépítésekor, a régi rendszerekről az újra történő átálláskor, vagy egyedi esetekben (pl. egy ipari létesítményben, kárelhárítás során). A TETRA hálózatok forgalmának egyre nagyobb hányada adat. Azt, hogy az egyes felhasználói szervezetek adatforgalmához illetéktelenek ne férjenek hozzá, a Nokia nyilvános GSM/GPRS hálózatokban bevált virtuális IP magánhálózati technológiával oldotta meg. Ez lehetővé teszi azt, mind a TETRA IP hálózaton belül, mind onnét a felhasználói szervezet IP hálózatáig az adatforgalom dedikált csatornákon (IP tunneling), szükség esetén titkosítva (3DES) történjék.
Hálózatfelügyelet és üzemeltetés
A TETRA hálózatok üzemeltetése logikailag két részre bontható: a hálózati infrastruktúra műszaki üzemeltetésére, illetve a felhasználói szervezetek, felhasználók, beszédcsoportok, és az ezekhez kapcsolódó jogosultságok adminisztrálására, azaz az operatív felügyeletre. Biztonsági megfontolásokból azonban szükséges, hogy ez a két funkció fizikailag is elkülönüljön egymástól (hiszen máskülönben nem lenne megvalósítható pl. a GOCO üzemeltetési modell), kivételt képezhetnek ez alól az egy (vagy nagyon kevés) felhasználó szervezetet kiszolgáló helyi TETRA hálózatok, ahol előfordulhat, hogy a rendszer konfigurálásához, felügyeletéhez szükséges eszközöket integrálják a diszpécserállomással. A nagyobb, több szervezet által használt TETRA hálózatok hibáinak kezelése, konfigurálása, teljesítményének, kihasználtságának ellenőrzése dedikált felügyeleti rendszer segítségével történik. A felügyeleti rendszer nemcsak a hibaüzeneteket jelenít meg, és felhasználói felületet biztosít az üzemeltető személyzet számára, de gyűjti a hálózati elemekből származó mérési eredményeket (terheltségi, kihasználtsági és egyéb mutatók), amelyek alapján a hálózat minőségére, megbízhatóságára utaló információkat lehet szerezni. A TETRA hálózatok operatív felügyeletét a hálózat "gazdája" látja el olyan módon, hogy adminisztratív jogait részben delegálja az egyes felhasználói szervezetek operatív felügyeletét ellátóknak. Különösen egy készenléti hálózat esetében fontos az, hogy az eltérő szervezetekhez tartozó felhasználók (akik egyébként egymástól független kommunikációt folytatnak virtuális magánhálózataikban) szükség esetén kommunikálni tudjanak egymással. A Nokia TETRA rendszerében az adminisztratív jogosultságok a virtuális magánhálózatoktól függetlenül, teljesen szabadon delegálhatók, ami lehetővé teszi, hogy az egymással együttműködésre kötelezett szervezetek viszonya a TETRA kommunikációra tökéletesen leképezhető legyen.
A TETRA rendszer szolgáltatásai
A TETRA rendszerek által nyújtott távközlési szolgáltatások - más hálózatokhoz hasonlóan - feloszthatók hordozó- illetve teleszolgáltatásokra, valamint kiegészítő szolgáltatásokra. A tele- illetve hordozószolgáltatások közötti alapvető különbség az, hogy az előbbiek a rádióterminálon közvetlenül igénybe vehetők (ilyen pl. egy beszédhívás, vagy egy szöveges üzenet), míg a hordozószolgáltatások tipikusan egy másik, általában a rádióterminálhoz csatlakoztatott berendezés által használt információt továbbítják (ilyen pl. egy számítógép vagy adatterminál csatlakozása egy másik számítógéphez, TETRÁ-n keresztül). A kiegészítő szolgáltatások az előbbieket vagy azok igénybevételének módját változtatják meg.
Hordozószolgáltatások
Ide tartoznak az áramkör- és csomagkapcsolt (ezek hasonlók pl. a GSM/GPRS rendszerekből ismertekhez), valamint a rövid adat szolgáltatások.
Áramkörkapcsolt adatátvitel
A TETRA szabvány háromféle sebességű áramkörkapcsolt adatátviteli szolgáltatást specifikál: 2,4 kb/s sebességű különösen védett, 4,8 kb/s sebességű védett és 7,2 kb/s sebességű védelem nélküli adatátvitel. A védettség (illetve annak hiánya) azt jelenti, hogy a hasznos adat el van-e látva hibajavító kódolással, ami a rádiócsatornán fellépő zavarok okozta esetleges adatvesztés ellen véd, vagy sem. Mivel a fizikai átviteli csatorna sávszélessége korlátozott, minél hatékonyabb hibajavító kódolást használunk, annál kisebb lesz az átvihető hasznos információ mennyisége. Az áramkörkapcsolt adatátvitel legfontosabb jellemzője, hogy a rendszer az adathívás idejére egy teljes átviteli utat biztosít (hasonlóan pl. egy modemes kapcsolathoz), függetlenül attól, hogy azon van-e forgalom vagy nincs. Az áramkörkapcsolt adatátvitel a gyakorlatban nem terjedt el, mert a csomagkapcsolt megoldás (különösen az IP-t továbbító változata) jobban illeszthető a végfelhasználói eszközökhöz és alkalmazásokhoz.
Csomagkapcsolt adatátvitel
A csomagkapcsolt adatátviteli szolgáltatást a TETRA szabványban eredetileg az X.25 alapú alkalmazások támogatásának gondolatával alakították ki. A való élet azonban az IP alapú megoldások elterjedését hozta, ezért a szabványban utóbb ezt is specifikálták. A gyakorlatban a rendszer - bár egy logikai adatkapcsolatot állandóan fenntart a kommunikálni kívánó eszközök között - a tényleges átviteli utat csak akkor és arra az időre hozza létre, amikor valójában is van továbbítandó adat. Ez a technológia lehetővé teszi, hogy a számítástechnikai alkalmazásokra jellemző szakaszos-szaggatott adatátvitel hatékonyan használja ki a TETRA hálózat erőforrásait. A csomagkapcsolt adatátviteli szolgáltatásban a fizikai csatorna átviteli kapacitása 7,2 kb/s, ebben az esetben az esetleges hibafelismeréshez és -javításhoz szükséges megoldásról mindig az adatkapcsolatot használó alkalmazás gondoskodik. Bár a szolgáltatás által nyújtott sávszélesség első pillantásra kevésnek tűnik, a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy az esetek többségében ez elegendő a professzionális rádiófelhasználók által használt alkalmazásokhoz. A TETRA gyártók fejlesztései ezzel együtt arra irányulnak, hogy a szabványban előírt módon, több (legfeljebb 4) időrés (ld. A TETRA rádióinterfész c. részben) együttes használatával a maximális átviteli sebességet 28,8 kb/s-ra növeljék. A TETRA IP csomagkapcsolt adatátviteli megoldása műszaki szempontból a GPRS rendszerhez hasonló.
Rövid adat szolgáltatás
A hordozószolgáltatások harmadik fajtája a rövid adat szolgáltatás (Short Data Service, SDS), melynek célja, hogy gyors adatátviteli csatornát biztosítson olyan alkalmazások számára, ahol a továbbítandó adat mennyisége nagyon kicsi, pl. távfelügyeleti, távmérési, helyzet-meghatározási megoldások. A TETRA szabvány az SDS üzeneteknek négy típusát határozza meg (SDS Type 1, 2, 3, 4), amelyek hosszúsága sorrendben 16, 32, 64 és 2047 bit lehet. Az első három típus annyira rövid, hogy azok akár egy beszédhívás közben is továbbíthatók anélkül, hogy a rendszernek erre külön erőforrást kellene biztosítania. Az 4. típusú SDS üzenet, amellett, hogy szintén rendkívül gyorsan továbbítható, már elég hosszú a GSM rendszerben elterjedt rövid szöveges üzenetek (SMS), bináris adatok, egyszerű vagy összetett GPS üzenetek továbbításához. A 4. típusú SDS üzenetek alkalmazásokhoz történő integrálását egy szabványos TETRA protokoll (SDS Transport Layer, SDS-TL) is támogatja.
Teleszolgáltatások
Az egyéni és csoportos beszédhívások tartoznak ebbe a csoportba.
Csoporthívások
A TETRA rendszerekben a beszédkommunikáció talán legelterjedtebb fajtája a csoporthívás, hiszen a felhasználói szervezetek tevékenységét legtöbb esetben központilag, diszpécser által irányítják. A TETRA felhasználók az általuk ellátott feladatoknak megfelelően beszédcsoportokhoz vannak rendelve, a kommunikáció alapvetően e csoportokon belül, a tagok között zajlik. Bárki kezdeményez hívást, azt valamennyi csoporttag hallani fogja, amiből az is következik, hogy egy időben egy csoporton belül csak egy felhasználó beszélhet. Természetesen a TETRA hálózaton belül egyszerre több (sok száz vagy ezer) beszédcsoportban folyhat egy időben beszélgetés, egymás zavarása nélkül. Másképp fogalmazva: bármely csoport tagjai úgy érzékelik, mintha a teljes hálózat csak az ő rendelkezésükre állna. A felhasználó azt a csoportot, amelyben beszélni kíván a rádiókészüléke csoportválasztó gombjával vagy menüjével választja ki, amennyiben joga van több csoportban is forgalmazni. A választható beszédcsoportok a készülékbe előre programozottak, vagy a csoport munkáját irányító diszpécser töltheti le azokat a rádiókba a hálózaton keresztül, ha az elvégzendő tevékenység ezt kívánja (DGNA kiegészítő szolgáltatás, ld. később). Ez utóbbi a módszerrel a megfelelő jogosultságokkal rendelkező diszpécser egymástól független beszédcsoportok tagjait rendezheti közös beszédcsoportba, egyszerűen a közös csoport bekapcsolásával (letöltésével). Ilyen módon oldható meg például az, hogy egy katasztrófa elhárításán együtt dolgozó tűzoltók, mentők és rendőrök közvetlenül kommunikálhassanak egymással. Mivel egy csoportban egyszerre csak egy tag beszélhet (félduplex kommunikáció), ezért a hívás indításához a rádióterminálon található beszédváltó (Push-to-Talk, PTT) gomb megnyomása és a beszéd alatt nyomva tartása szükséges, hasonlóan az analóg rádióadó-vevőknél megszokotthoz.
Egyéni hívások
Azonosak a más - vezetékes vagy vezeték nélküli - telefonhálózatokban megszokott hívásokkal. A felhasználó a rádióterminál billentyűzetéről vagy a készülék telefonkönyvéből kiválasztott számot hívja, majd a hívást a másik fél fogadja. A hívott fél lehet másik TETRA felhasználó, alközponti szám, vagy nyilvános vezetékes vagy mobilhálózat előfizetője. Hogy az adott TETRA felhasználó kezdeményezhet vagy fogadhat-e, és ha igen, milyen számokra, számokról egyéni hívást, azt a számára a hálózatban beállított jogosultságok szabályozzák.
Kiegészítő szolgáltatások
A kiegészítő szolgáltatások azok, amelyek igazán megkülönböztetik TETRÁ-t más távközlési technológiáktól. Egy részük azonban hasonló az egyéb hálózatokban megszokottakhoz, ilyenek például a híváskezelő szolgáltatások: a hívásátirányítás, hívásvárakoztatás, hívástartás és hívástiltás, hívó fél azonosítás. Ez a rész TETRA rendszerekre jellemző kiegészítő szolgáltatásokat ismerteti; a felsorolás koránt sem teljes, csupán a felhasználók szempontjából legfontosabbnak tartottakat emeli ki.
Vészhívások
A TETRA rendszerek fontos szolgáltatása a vészhívás, amelynek aktiválására a rádiókészülékeken külön nyomógomb található. Vészhívás esetén a bajba jutott felhasználó hívását az adott beszédcsoport valamennyi tagja és a diszpécser is hallja. A vészhívás minden körülmények között sikeres, akár annak az árán is, hogy a rendszer az éppen folyó beszélgetéseket (az adott beszédcsoportban, de szükség esetén akár az adott cellában is) lebontja.
Dinamikus csoport hozzárendelés
A kiválasztható beszédcsoportok általában az adott felhasználó rádiókészülékében előre vannak programozva, rendszerint egy készülék-specifikus programozó eszköz segítségével. Lehetőség van azonban arra is, hogy a TETRA hálózaton keresztül az ezt támogató készülékekbe a feljogosított diszpécser egy (több) újabb csoportot programozzon, vagy ilyen módon letöltött csoportokat onnan kitöröljön. A dinamikus csoport hozzárendelés (Dynamic Group Number Assignment, DGNA) funkció lehetővé teszi, hogy a diszpécser egyébként egymástól független csoportokban tevékenykedő felhasználókat egy feladat elvégzésére közös csoportba rendezzen, rádiójukba a csoportot letöltse, majd a feladat befejezésével az e célra a rádiókba letöltött csoportokat törölje.
Behallgatás
Különösen a készenléti szervezetek számára elengedhetetlen, hogy a rádiófelhasználók munkáját felügyelő - megfelelő jogosultságokkal rendelkező - diszpécser belehallgasson két felhasználó közötti hívásba anélkül, hogy azok tudomást szereznének erről. A diszkrét behallgatás (Discreet Listening, DL) kiegészítő szolgáltatás nem azonos a forgalom lehallgatásával, amit pl. a nemzetbiztonsági szolgálatok végezhetnek, hiszen ebben az esetben a diszpécser csak a saját emberei forgalmát hallhatja, nem pedig tetszőleges felhasználókét.A környezet figyelés (Ambience Listening, AL) szintén a megfelelő jogosultságú diszpécsernek teszi lehetővé azt, hogy az általa irányított csoport bármely tagjának rádióját észrevétlenül adásra kapcsolja. Ezzel pl. egy parancsnok a beosztottai zavarása nélkül tájékozódhat a tevékenységükről, de ennél is fontosabb lehet meghallgatni, hogy mi történik pl. egy baleset vagy támadás miatt tevékenységében korlátozott rendőr körül, vagy információt szerezni, hogy egy ellopott rádió kinek a birtokában lehet.
Az eredeti írás itt olvasható.
Kapcsolódó cikkek: