{mosimage}Ritkán járok olyan útvonalon, amelyen korábban még sohasem jártam, ezért eddig GPS-re sem volt szükségem. Külföldi utaknál pedig már megszoktam, hogy részletes és a lehető legfrissebb kiadású térképekkel induljak el, mert egy jó térkép segítségével szinte biztos, hogy nem érhet meglepetés. De mi van akkor, ha nincs idő térképet böngészni, vagy olyan ember vezet, aki nem tud térképet olvasni?
Többek között ilyen esetekre találták ki az autósoknak szánt műholdas navigációs eszközöket, a Mio legkisebb modelljét, a C250-et a legutóbbi németországi utam során sikerült tesztelnem.
A Mio C250 és az iGO térképszoftver kombinációja tökéletes megoldás az ismeretlen terepen történő eligazodáshoz, a GPS kezelése pedig gyorsan megtanulható. A tesztelés során szempont volt, hogy használati utasítás elolvasása nélkül is kezelni lehessen, ezért a leírást nem is vittem magammal. Ebből voltak később meglepetések is, de általában véve jó tapasztalataim voltak.
A Mio C250 egy USB-adatkábellel, szivargyújtóra csatlakoztatható USB töltővel és egy szélvédőre rögzíthető tapadókorongos tartóval érkezik. A csomagban még van leírás és egy DVD a szoftverfrissítéshez, de ez utóbbira nekem most nem volt szükségem. A készülék eredetileg Magyarországgal együtt 8 kelet-európai ország részletes térképét tartalmazza, ezért Nyugat-Európa felé már szükség lesz az iGO Európa térképére, amelyet 1GB-os SD-kártyán vásárolhatunk meg. A szoftverbővítés egyszerűen csak a kártyán lévő szoftver SD-kártyabővítő-helyre történő beillesztéséből áll. Az iGO kelet-európai változatában is van egy vázlatos Nyugat-Európa térkép, de ezen már kisebb települések és alsóbbrendű utak nem lesznek láthatók.A GPS használata a bekapcsolás után nagyon egyszerű, csak be kell írni az adott címet, meg kell adni, hogy milyen útvonalon szeretnék eljutni az adott célpontra és kész. A Mio C250 érintőképernyős, használatához pedig nincs szükség speciális ceruzára (stylus), a képernyőhöz az ujjbegyünkkel kell hozzáérni. Ennek csak egy hátránya van, hogy zsíros kézzel nem tanácsos összemaszatolni. A képernyő felülete tükrözésmentes, matt hatású. A cím megadásánál ki kell választani, hogy melyik országban, melyik településen keresse meg az adott utcát, a cím megadásakor a képernyő billentyűzetté alakul, és az angol ABC-nek megfelelően ékezetek nélkül adhatjuk meg a célpont címét.A szoftver automatikusan értelmezi a bevitt karaktereket a célpont első néhány betűjéből pedig már ki is adja a lehetséges utcaneveket. Tehát a „Köztársaság” beírásakor elég csak a „KOZ”-t beírni ezután pedig megjelenik az összes „KOZ”-zel kezdődő célpont. Az utca nevének megadása után pedig meg lehet adni, hogy mi a pontos házszám, erre figyelni kell, mert a téves házszám miatt néha 5 kilométeres kerülőt is tehetünk, tehát a pontos cím megadása nagyon fontos. Ha nem ismerjük a házszámot, vagy nem tudjuk pontosan a megadott címet a térképen magunk is ellenőrizhetjük a célkoordináta helyességét, és azon bármikor változtathatunk.Az útvonal beállításnál több lehetőséget találunk. A három fő szempont: leggyorsabb, legrövidebb és gazdaságos. A gyors itt időben jelenti a leggyorsabb utat, ekkor akár egy 25 kilométeres út 35 kilométeres is lehet, de időben akár 10 perccel lehet rövidebb. A legrövidebb útvonal a legrövidebb távolságot jelenti, ami valóban rövid, de az utak minősége és a forgalmi akadályok miatt nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás. A gazdaságos pedig valahol az iménti két lehetőség kombinációja.Fontos kiválasztani, hogy gyalog, kerékpárral, tömegközlekedéssel vagy autóval szeretnénk-e megtenni az adott útvonalat, továbbá be kell állítanunk, hogy fizetős úton, kompon, autópályán, stb. is szeretnénk-e utazni. Határmenti települések esetében pedig a határokon keresztüli rövidebb utat számításba veheti-e vagy sem.A beállítások pontossága fontos, hogy tényleg a legoptimálisabb útvonalon tudjunk haladni. Az útvonal megadása után meg lehet nézni, hogy az adott nyomvonal helyes-e, és mivel a GPS nem tud a balesetekről, reggeli csúcsforgalmakról, az útvonaltervnél kiválaszthatjuk, hogy melyik útszakaszra nem kívánunk rátérni.Az iGO másik nagy előnye, hogy a mitfárer szerepét tökéletesen megtanulva el is mondja, hogy pontosan merre kell menni. Számtalan nyelv közül választhatunk, magyarul egy férfi és egy női hang utasíthat minket. Mindkét hangból nyugodtság és a „Ne ess pánikba!” érzés sugárzik. A teszt során leggyakrabban elhangzott kifejezés nálam a „Túl gyorsan mész!” volt, ugyanis a szoftver, ha akarjuk még a sebességkorlátozásra is figyelmeztet minket.Ezek után bátran indultam el Nyugat-Európába nyomtatott térképek nélkül, több mint 2500 kilométert tettem meg a GPS segítségével és a gépezet az egész út során csak két alkalommal csapott be. Ezek sem a GPS, vagy a szoftver hibájából történtek, hanem a szerencsétlen véletlenek, pl. egy alagút, ahol nincs GPS vétel és egy kijárat, ami pont az alagútban volt…Most már értem, hogy egy német nyugdíjasnak hogyan sikerült vasúti pályával párhuzamos út helyett a sínekre hajtania.A GPS használata annyira egyszerű, és annyira lenyűgöző, hogy azt is meg kell tanulni, az út helyett ne a képernyőt nézzem. Másik fontos tapasztalatom, hogy valószínűleg a műholdak távolságából és a GPS lassúságából adódóan egy kis késéssel érkezik az információ, ez a leggyakrabban úgy vehető észre, hogy kanyarodás után akár fél másodperc is eltelhet a képernyő frissüléséig, ezért ha bonyolult manőverről van szó, érdemes lassabban menni. Bécsben az egyik autópálya-kereszteződésnél a GPS lassúsága miatt rossz irányba kanyarodtam, de a szoftver érzékelte, hogy letértem az útról és szinte azonnal újratervezte az útvonalat és visszavezetett a helyes útra.Az újratervezés a másik nagyszerű lehetőség, ez akkor lép működésbe, mikor az adott útról letérünk, beállítástól függően a program visszavezet az adott útszakaszra, vagy új útvonalat ajánl. Az egyirányú utakat is jelzi, így Budapesten is használni lehet a logikátlan egyirányú utcák közötti kiigazodásban. Ezért is fontos a pontos cím megadása, mert ha csak néhány házszám a különbség, az útvonal akár több kilométerrel is hosszabb lehet. Nem mindegy, hogy melyik oldalra akarunk menni, mert a GPS pontosan a ház elé visz minket, de lehet, hogy egyszerűbb lenne a megadott címhez csak átsétálni az út másik oldalára.Ezekre a trükkökre hamar rá lehet jönni, és akkor tényleg sokkal gyorsabban célba érhetünk. Én csak két hétig teszteltem a készüléket, de már most is nagyon hiányzik, a GPS ugyanis azt is megbecsüli, hogy mennyi ideig fog tartani az adott út, és az a jármű helyzetéből a várható érkezési időn is változtat. A gyorshajtóknak pedig azért lehet fontos, mert jelzi a kihelyezett sebességmérő kamerák helyzetét, egy idegesítő figyelmeztető hang pedig meg is szólal a kamera közelében. Ezeket a gyakran frissülő információkat le is lehet tölteni a Mio honlapjáról. Az GPS pedig sokkal pontosabban méri a sebességet, ezért mindenféleképpen érdemes megmérni, hogy mikor az autó sebességmérője 130 kilométeres óránkénti sebességet mutat, mennyi a tényleges sebesség. Az általam vezetett Renault Thalia-nál a GPS szerint akkor mentem 130km/h sebességgel, mikor a kilométeróra 143-at mutatott. Ez a különbség pedig abból ered, hogy az autógyárak biztonsági okokból 50km/h felett a kilométerórán kicsivel nagyobb sebességet tüntetnek fel a valós sebességnél, ez típustól függően 130km/h sebességnél akár 10 százalék (!) is lehet. Abból az elvből indulnak ki, hogy a nagyobb sebesség jó érzéssel tölti el a vezetőt, és egy esetleges vészhelyzet megoldásánál a 10 kilométeres óránkénti sebesség a fékút jelentős csökkenését eredményezi, ütközésnél pedig a járműre ható erők is kisebbek.A Mio C250 számomra tökéletesen megfelelő volt, viszont aki Bluetooth-os mobiltelefont használ, érdemes olyan típust választani, amelyben már a telefon kihangosító is helyet kapott. Kapcsolódó cikkek: