- elso rész -
3. nap (júl. 23.) Tovább indultunk nyugatra az 1-esen Varmahlídig, majd itt északra a 75-ösön Glaumbaer skanzenjéig (65° 36,777', -19° 29,734').
Ez egy XIX. sz.-ban épült tozegtanya, de még a XX.-ban is lakták. A
gazdasági épületekkel körbetapasztott „hosszúház” 30 m hosszú központi
folyosójából nyílnak a helyiségek, legvégén a közös (22 fos)
hálószoba. A kamrában vágtunk az ott lógó sonkából, jó füstös volt.
Igazából ezen a helyen lakott Thórfinnur Karlsefni az Amerikában
született fiával 1020-tol.
A jellegzetes halszálkás tozegépítészet
Nem messze van Vidimyri szép tozegtemploma (65° 32,352', -19° 27,743'), összesen négy ilyen maradt fenn.
Nemsokára letérünk a 731-es (65° 31,464', -19° 52,063') és onnan az F35-ös (65° 25,452', -19° 48,389')
útra délnek. Ez az úgynevezett Kjölur út, mely átszeli a felföldet.
Gázlók nincsenek rajta, csak nagy kövek, úgyhogy szerintem 2WD-vel is
járható, persze kello körültekintéssel. Mindenkinek csak ajánlani
tudom, hogy hagyja el a turistáktól „hemzsego” 1-est és menjen be a
felföldre. Ez egy másik Izland, a csend, a kietlenség, a titokzatosság,
az idegenség és a végtelen földje. Jobbára különféle sivatag (persze
nem a víz, hanem a termoföld hiánya okán), kobol, fekete homokból. Meg
persze tavak, gázlók, gleccserek, geotermikus mezok. Ez a sziget 80%-a,
teljesen lakatlan, télen járhatatlan.
A Blanda (fehér) folyó mentén véletlenül megállunk egy vízieromunél (65° 24,899', -19° 49,322')
és nem bánjuk meg. Kívülrol csak egy modern épületet látunk, maga az
eromu a föld alatt van 270 m-rel. Ide vezetik be a völgybol a folyó
vizének egy részét a turbinákat meghajtani. Lifttel le lehet menni,
megmutatják, sot van süti, kávé, miegymás. Eredeti ötlet, semmi
környezet- és tájszennyezés. Apropó tájszennyezés, az óriástábla
természetesen nem létezo fogalom (akárcsak a Faröeren, Írországban és a
világ szerencsésebb jóizlésu felén).
Forgalmas keresztezodés Hveravellir elott (64° 52,465', -19° 31,264')
Délutánra megérkeztünk Hveravellirbe (64° 52,252', -19° 32,994').
Szabályos geotermikus oázis az ország és a kosivatag közepén, a két
gyönyöru gleccser, a Hofsjökull és a Langjökull között. Sivatag, tuz,
jég: Izland-eszencia.
A menedékházban volt foglalt szállásunk, kényelmes ágyakon aludtunk hálózsákban (ha sokan vannak, 2-en alszanak 1 ágyon), a konyha jól felszerelt. Mindez 5400 ISK négyünknek, de a kemping is teljesen jó, és ingyenes! Van egy boltocska, ahol kártyával fizethetsz. Kellemes sétával és fürdozéssel telt el a nap.
4. nap (júl. 24.)
Vasárnap reggel visszaindultunk a civilizációba, délnek. A Kjölúr úton
a két gleccser között, gyönyöru gleccsernyelvek, tavak és folyók között
haladunk.
Érintjük a Hvítárvatn tavat (64° 32,250', -19° 46,812'),
itt indul a Hvítá folyó, melyen a Gulfoss vízesést is találjuk. Rátérve
a Reykjavíkba repülovel érkezo turistaipari tömeget kiszolgáló „arany
körútra”, megnézzük a három fo attrakciót, úgymint Gulfoss (Arany
vízesés), Geysír (Stokkur) és Thingvellir. A Gulfoss (64° 19,503', -20° 7,339') három lépcsoje impozáns látvány, de messze elmarad a Dettifoss döbbenetétol.
Közel van a Geysír (64° 18,743', -20° 17,728')
ami amúgy a Stokkur, mert a névadó 70 éve pihen.. Megtelik és
duzzadozik a kürto, egyszer csak kilo közel 30 méter magasra, majd
kiürül és újra megtelik.
Átvágtunk egy hegyen (365-ös út) Thingvellirbe ( 64° 15,643', -21° 7,857'),
ami tényleg különös hely: egy festoi környezetben levo hosszú hasadék,
ami egyrészt az eurázsiai és amerikai kozetlemezek határán van, és évi
8 cm-t távolodik a két fala egymástól. Sokhelyt úgy összeillesztheto a
két rész, mint Afrika és Dél-Amerika. Szóval lemeztektonikai értelemben
ez a senki földje a két kontinens között. Másrészt viszont az izlandi
történelem kultikus helye, az egykori népi parlament, az Althing
helyszíne. Már az 1100 évvel ezelotti honfoglalás és államalapítás után
létrejött a legosibb népképviselet intézménye, az izlandiak soha nem
ismerték az abszolutizmust. Évente összegyultek a két szélvédett fal
között és törvénykeztek, ítélkeztek (végrehajtás helyben). Itt
döntöttek a kereszténységrol és itt kiáltották ki 1945-ben újra a
függetlenséget.
A jó akusztikájú törvénymondó domb, az izlandi történelem szakrális középpontja
Bár csak 50 km-re voltunk Reykjavíktól, a turistanyüzsgésbol
visszaindultunk a felföldre, a terv szerint Thórsmörkbe, ahol foglalt szállásunk volt. Az 1-esen (most már visszafelé) elmentünk az F249-es útig (63° 36,623', -19° 59,549'),
remélve, hogy a csapadékszegény idojárás segít átkelni a számtalan
gázlón. Igen rossz úton haladtunk, ez már semmiképpen sem járható
kétkerék-meghajtással. Aztán jött egy „nagykereku” és mondta, hogy ne
erolködjünk, mert bár a következo gázlók is ekkorák, de a végén a
Klossá folyó tejesen árad, 130 cm a vízállás. Mutatott fotót az
átkelésrol, reménytelen. Meleg van, olvad a gleccser. Így hát
visszamentünk a gázlókon és 8 óra lévén, sátrat vertünk egy nagyon szép
helyen. Thórsmörköt csak busszal vagy nagyon komoly autóval érdemes betervezni (akkor is inkább kora reggelre idozítve az átkelést).
Vadkemping (63° 40,538', -19° 48,958')
5. nap (júl. 25.)
Reggel visszaindulunk a foútra, majd nyugatnak, és Hellánál (jelentéktelen hely, de van boltja) le a 264-es (63° 49,618', -20° 21,954'), majd a 268-as (63° 51,497', -20° 15,077') útra. A Hekla alatt haladunk elképeszto, fekete homok- és kosivatagban.
Utóbb
veszem csak észre, hogy a Heklára egész jó fel lehet menni autóval is
(4WD!), az idobol futotta volna, hogy túrázzunk egy kicsit. A 268-as
beletorkolli a 26-osba, innen kanyarodunk le az F225-re (64° 5,513', -19° 44,747'), amely talán a legszebb, legváltozatosabb út mind között, sok, 40-50 centis, barátságos, aprókövu gázlóval (4WD!).
Egy útelágazás (64° 1,979', -19° 2,496') után megtörtént a legsúlyosabb baj az autóval: elhagytuk a rendszámot! Már 3-kor megérkeztünk Landmannalaugarba (63° 59,452', -19° 3,680'),
a vörös riolitkúpokkal övezett geotermikus oázisba. A kietlen
sivatagban a melegvíztol burjánzó természet sokak szerint izlandi
csúcsélmény. Kétkerékmeghajtással is ide lehet jönni, de északról, az
F208-on kerülve (másnap mi is erre megyünk). Népszeru hely, valóságos
sátorváros.
Az egyik patak vize jéghideg, a másik tole 10 m-re legalább 35 fokos.
A turistaházba már februárban nem lehetett helyet foglalni. A sátorverés ingyenes, de a melegzuhany drága.
6. nap (júl. 26.) 
Reggel továbbindulva letettünk róla, hogy Eldgjá és a Lakí krátersora
felé, délre kitörjünk az 1-eshez (többek szerint nagyok a gázlók).
Észak és kelet felé kerülünk óriásit az F208-ason, majd a 26-oson.
Ezzel viszont útbaesik a kecses és magas Skógafoss (jobbra, 63° 32,019', -19° 30,629'), és a híres dyrhólaey-i sziklák (lenn, 63° 24,296', -19° 7,874').
Elértünk a Vatnajökull alá. Hihetetlen méretu gleccser, hosszában
majd 200, széltében bo 100 km. Landmannalaugarban találkoztunk magyar
srácokkal, akik hosszában keltek át rajta, közben táboroztak a
Grímsvötn jég alatti vulkánnál 3 hétig! Ezen kívül még kétszer
találkoztunk magyarokkal, eloször egy izlandi férjével Akureyriben élo
magyar lánnyal. A második eset vicces volt: Dimmuborgirban
vitatkoztunk, hogy melyik túraútvonalon menjünk. A noi túlerot nem
tudtam meggyozni, hogy a legrövidebbet az izlandi magyarázat szerint
csak öreg, szívbeteg embereknek tartják fent. Elindultunk, s hamarosan
szembe is jött velünk a bizonyíték egy ziháló, erosen verejtékezo
idosebb úr személyében. Persze nem álltam meg a triumfáló megjegyzés
nélkül, hogy lám itt vannak az öreg, szívbeteg turisták, mire az úr
bizony ránk köszönt magyarul. Na volt is nagy nevetés. Szóval ez a Grímsvötn (64° 25,070', -17° 20,140')
tört ki néhány éve, megolvasztva a gleccser alatt a jeget, ami kiömölve
az óceán felé, elsöpört mindent több 10 km szélességben.
A Skaftafell Nemzeti Parknál egész közel lehet menni a gleccser nyelvéhez (64° 1,545', -16° 56,411').
Jól látszik, hogy 100 év alatt több száz métert húzódott vissza a jég,
amely a szél által idefújt vulkáni hamutól teljesen megfeketedik. Van
egy kis gleccser- és vulkáni-történelmi múzeum is, nagyon érdekes.
Estére értünk Vagnsstadirba, a kis youth hotelbe (64° 10,990', -15° 48,462'). Olcsó és barátságos. Foglalni - ahogy a másnapi gleccsertúrát is - itt lehet. 
7. nap (júl. 27.) Reggel visszamentünk az elozo nap éppen csak megszemlélt Jökulsarlón gleccsertóhoz (64° 2,921', -16° 10,690').
Az igen mély (200 m), a közeli tengeröböl miatt félig sós (ezért be nem
fagyó) tavon hihetetlen számú és formájú jéghegyek úsznak a tenger
felé. A tóban kétéltueken 40 perces kirándulás teheto (9-18 h között,
nem kell elore foglalni, folyamatosan indulnak).
Olyan az egész, mint valami kicsinyített Antarktisz. Egy csomó filmet
forgattak itt (két James Bond, "Tomb Raider", a "Halj meg máskor"
forgatásán 6 Aston Martint süllyesztettek el). A hajó elott végigmegy
egy motoros a bejárható utat ellenorizendo, nehogy úgy járjunk, mint a
Titanic.
A gleccserjég valódi színe
A gleccserjég – azon túl, hogy sokezer éves, tehát semmilyen
mesterséges szennyező anyagot nem tartalmazhat – sokkal keményebb és
hidegebb is a „hagyományos” jégnél. Viszkibe (on rock) meg állítólag
olyannyira ez a legjobb, hogy innen Japánba exportálják, sejtheto,
milyen áron. A
most borjadzó jéghegyek több ezer éve megfagyott vízbol vannak, ezen
jól látszanak a különbözo vulkánkitörések hamurétegei.
A hely a rablósirályok (halfarkasok) egyik legnagyobb költohelye is.
Tucatjával ütik el oket, ahogy a már elpusztult fajtársaik tetemeit
fogyasztják az úton.
Délután 2-kor indult a gleccsertúra a smyrlabjörgi útelágazástól (64° 13,484', -15° 41,660') a Skalafellsjökullra. Az F985-ötösön fel lehet menni saját kocsival is Jöklaselig (menedékház és étterem a gleccser szélén, 64° 15,346', -15° 50,087'),
de csak 4WD-s autónak ajánlanám. Nagyon keskeny és nagyon meredek,
viszont fentrol olcsóbb a túra. A feljutásra minimum 1 órát számolj (12
km). Az 1000 m magasan lévo kunyhótól - az általuk biztosított meleg
ruházat felvétele után - óriáskereku dzsipekkel visznek fel a
gleccserre, az olvadás miatt évrol évre messzebbre. Itt ülünk át a
motoros szánokra.
Az irányítás lényege a jó súlypontáthelyezés, enélkül nem is könnyu
egyenesben tartani. Pedig ez igencsak ajánlatos, széles és 100-400 m
mély gleccserhasadékok vannak alig 1 m-re a nyomtávtól mindkét oldalon.
Igazi arktiszi élmény, szívesen mentem volna tovább is (vannak
egésznapos túrák, akár a Grímsvötnre v Kverkfjöllbe is).
Félosebbek mehetnek a sárga jármuvekkel is (tiszta Delta)
A jó 3 órás program után utolsó szállásunkhoz indultunk Egilsstadirba. Djúpivogur után érdemes letérni a 939-es útra (64° 47,599', -14° 31,063'), meredek hágó után gyönyöru vidéken vághatunk át Egilsstadir felé.
Este 9 után érkeztünk meg Egilsstadirba, hamisítatlan farmszállásra (65° 16,514', -14° 23,189').
Egy idos házaspár üzemelteti, akik nagyon aranyosak, este zenéltek,
énekeltek. A bácsi kedvesen, de lelkesen töri az angolt. Az egyetlen
alkalom volt, hogy nem tudtunk kártyával fizetni (Euróval igen). A
szállás elérheto itt, de közvetlenül olcsóbb. Bezárult a kör, reggel már csak annyi dolgunk maradt, hogy visszamenjünk Seydisfjordurba (65° 15,597', -14° 0,629'), ami a Lonely Planet szerint bohém kisváros. Valóban, van is két bár, közülük az egyik zárva.
A hajó csütörtök délben indul és szombat délután 5-kor érkezik vissza
Hanstholmba. Közben kiköt Tórshavnban és Lerwickben (Shetland-szgk). Az
ido szép lassan telik, lehet rendezgetni az emlékeket.
Ennyi fért egy hétbe Izlandon, talán nem volt túl feszített, de hát
szerencsénk is volt (se a két pótkerékhez, se az emelohöz, ásóhoz stb.
nem kellett nyúlni), az idojárás pedig nagyon baráti volt. A teljes
úton (Debrecen-Izland-Koppenhága-Debrecen) összesen 6600 km-t
autóztunk, ebbol bo 300 km-t a Faröer szigeteken és jó 2000 km-t
Izlandon. Ha visszajutok valamikor mindenképpen megnézem az Askja
vulkánt, Kverkjföllt, a Vatnajökull tetejét (Grímsvötn), Eldgját, a
Laki krátersorát, Thórsmörköt, és a mítikus Snaefellsjökullt.
A felkészülésben sokat segített a Lonely Planet, de hasznát vettem S. László Katalin útikönyvének is (Pallas Stúdió, 2002), meg persze az internetnek (különös tekintettel az Index Izland fórumára, ahol atco néven vagyok megtalálható). És nem utolsósorban a remek izlandi digitális térképeknek, amit szívesen átadok másnak is (megvan mind a 4 CD). Az útinapló eredeti változatban, még több képpel itt található. Északra, föl!Jászberényi Attila
Izlandi útinapló - második rész
A szövegben is szereplo koordináták a GPS Magazin oldaláról névvel ellátva, különbözo formátumban letölthetok: