Az út megszervezése alapvetoen január-februárban történt, miután eldolt, hogy a repülo + autóbérlés helyett a hajó + saját autó -verzió mellett döntünk. A kompjegy nem kevés, ezért 3-4 felnottnek egy hét izlandi tartózkodás esetén szinte biztosan kedvezobb árú a fapados repülés, és egy olcsóbb terepjáró bérlése. Ugyanakkor hajóval sokkal több dolgot (felszerelést, ellátmányt) kivihetsz, így az ottlét fog kevesebbe kerülni. Természetesen minél tovább maradsz, annál jobban megéri a saját autós megoldás: 4 WD, 2 pótkerék, magas emelo, hevederek, seklik, vonóhorog, ásó, benzineskanna, szerszámosláda, gumiruha (gázlóellenorzéshez), pumpa nem árt ha van, elemlámpát otthon hagyhatod :-). Terepgumi hiánya esetén tedd fel a téli gumit, vasfelnivel. A leghátizsákosabb megoldás persze a buszozás: menetrendszerinti járatokkal és/vagy stoppal is mindenhova el lehet jutni (a felföldön is), ám mindez idoigényesebb.
A komp tulajdonképpen egy teljes hetes körjárat szombattól szombatig. Este indul az ÉK-dániai Hanstholmból, hétfo hajnalban (autóstól) kitesz a Faröer-szigeteken, elmegy a Shetland szigetekre és Bergenbe, szerda délután visszaszállsz, csütörtök reggel érkezik Izlandra, délben visszaindul, majd szombat délután (rövid faröeri és shetlandi megállással) tér vissza Hanstholmba. (Szerintem minimum gyémántcsillagokkal ékesített nagykeresztet kapott az ötletgazda a faröeri Turisztikai Minisztériumtól.)
Autóval Hanstholm-be, majd a Norröna hajóval a Faröer-szigetekre –
júl. 15-16., 17-18.
A www.viamichelin.com által ajánlott, rövidebb úton indultunk péntek kora reggel, Lübeckben foglaltam szállást. Útvonal: Pozsony - Prága - Berlin - Schwerin - Lübeck. Kerüljétek! Csehszlovákia és az NDK él és virul, matricaellenorzések, uraskodó rendorök és vámosok, útlezárások, elégtelen útbaigazítás. Keresztülmentünk 4 fovároson + Drezda és Schwerin, dugó mindenütt. A kerülo (Bécs - Passau - Nürnberg - Hannover - Hamburg), legalábbis annak, aki egyenesen Hanstholm felé tart, biztosan gyorsabb és kevésbé idegorlo.
A behajózáshoz felesleges elobb odaérni. A chek-in úgyis csak 1 órával az indulás elott kezdodik, Hanstholmban pedig nemigen lehet mit csinálni. Jobb is csak a sor végére beállni, így elkerülheted, hogy egy belso emeleten végezd, ahonnan csak a legvégén tudsz kijönni. A 190-cm-es magassági (és 4,5 m hosszúsági) határt senki nem ellenorzi, nem kell a +300 Eurót kifizetni, ha van a kocsin tetobox. A kocsihoz a hajón nem lehet lemenni, így vigyél mindent. Ételt-italt is nyugodtan felvihetsz, a legtöbben nem az éttermekben fogyasztottak. A kusettek 6 vagy 9 személyesek, nagyon szukek, klausztrofóboknak nem ajánlott. Én jól aludtam.
Útközben lehetnek olajfúrótornyok, bálnák (a Faröer után, fotó, távcso ajánlott). A hajóról, árakról, foglalalásról részletesen: http://www.smyril-line.fo.
Vasárnap este áthaladunk a Shetland-szigetek között.
Faröer-szigetek (helyes ejtés: faröjár, faröernek senki sem írja vagy mondja)
júl. 18-20.
Hétfő reggel 4-kor (óra vissza 1-gyel) ébresztenek, elég gyorsan össze kell pakolni. 6-kor kiszállás, a kocsit a vámosok szétszedték, zuhogott az eso – családom körében egyelore nem voltam túl népszeru. A telefont elhagytuk a hajón, de megtalálták és lehozták. Ez egy ilyen világ. Lassan kiderült, elindultunk Kirkjubourgba (vagyis most már klasszikusan Csirkeborbe (ld. a legjobb útleírást magyarul, sok hasznát vettük a tervezésnél, és a roppant szellemes is).
Fenn: A háttérben teregeto hölgy a Peterson família tagja, akik a 17.(!) generáció óta lakják ezt az – egyébként Európában a legrégibbi – fából készült házat. Amúgy ez volt a püspöki palota, még jó hogy puritánok.
Gyönyörű a táj, lepusztult-letisztult vulkáni formák, meredek hegyoldalak, fű mindenütt, madarak, birkák. Távolságok nincsenek, forgalom szintúgy.
Lenn: Ez itt egy laktanya, tozegtetovel. Már lefotóztam, mire rájöttem, hogy a NATO korai riasztási radarrendszerének a legnyugatibb tagja (ill. az ahhoz tartozó kaszárnya) lehet.
A takaros Kvivík halászfalu után, du. értünk Vestmannára, a hajós madárlesre. Obligát faröeri program, hihetetlen sziklák (balra fenn és alább), rengeteg madár (sirály, halfarkas, lunda, én ennyit értek hozzá). Szállásunk a település zsírúj, nagyon skandináv vendégházában van. Jellemzoen minden házban már az ajtóban illik levenni a cipot és belül csak mezítláb közlekedni.
Kedden Hosvík és Hvalvík szép futeteju temploma után Saksunba (lenn) mentünk. Talán a legszebb hely Streymor szigetén, mélyen benyúló lagúna, látogatható parasztházzal.
Balra: "Krumpliföld" (kb.3x4m) – nagyjából annyi az esélye, mint homokon a jó bornak…
Saksun után Tjornuvik festoi faluja. Sajnos zuhogott, így csak én szálltam ki. Akárcsak Izlandon, kis korakások jelzik az út szélét.
Este értünk Gjógvba, csoda egy hely. Még a gyerek (és kutya-)ház is futeteju. Birkatartásból élnek, láttunk is egy autenktikus birkanyírást. A fűtetejű szálloda nagyon barátságos, a reggeli remek. Konyhája is van, úgyhogy fozhetsz.
Szerdán suru ködben, gyönyöru, meredek hegyi úton mentünk Eidibe, de a nagy köd miatt sajnos nem láttuk az óriás és a boszorkány sziklát. Innen átmentünk Oyndarfordur-ba, itt viszont tényleg mozgott a táncoló szikla. Míg északon köd és eso, délen (max. 40 km) szikrázó ég és „kánikula” (23 C), ez szintén jellemzo. Kora délután visszaérünk Tórshavn-be, mely bohém hangulatú, kedves kis/fo/város (15.000 lakos).
Van helyi sörgyár is, a Fröyora Bjór. A legjobb a Black Sheep, 5,4 %-os barnasör! A parlament épülete, az ülésterem akkora, mint a 6.a osztály volt az általánosban. A hosszú dán uralmat nem rázták le teljesen, mint az izlandiak, de nagyfokú autonómiát élveznek, pld saját pénzük is van, és nem léptek be az EU-ba sem. Szerda 5-kor tehát behajózás újra.
Izland, júl. 21-28.
A kikötő, Seydisfjordur után az elso hely Egilsstadir, jellegtelen kisváros, ronda modern kockaházakkal. Általában mindenki itt áll meg pénzt váltani (nem kell sok, a kártya jobb, szerintem 4 fore a 100 Euro is boven elég). A benzin nem drágább, mint Dániában, minden más viszont jóval. Bolt csak a nagyobb városokban van. Északra indultunk az 1-esen, mely körbe megy a sziget szélén, a lakott zónában. A sebesség max 90 km/h, nagyon büntetik (mi megúsztuk, de honfitársaink 2 részletben 180.000 Ft-ot fizettek... brrrr). Mi végül is rendort sem láttunk, de katona aztán tényleg nincs. Izland az egyetlen ország, ahol nincs semmilyen fegyves testület. Még jó, hogy a 70-es évek „halászháborújában” majdnem hadat üzentek Angliának.
1. nap (júl. 21.)
Hosszú, kietlen út után átkelünk a Jökolsá á Fjöllumon (=gleccserfolyó, a Vatnajökullból ered), szerencsére hídon (65° 37,369', -16° 11,277' - WGS84 LatLon, a koordináták a beszámoló végén egyben letölthetoek). A sziget legnagyobb folyója ijesztoen hatalmas, zavaros és sebes. Utána lávamezo kezdodik, amit sebtében el is kezdtünk fotózni, nem sejtve, hogy egy hétig szinte mást sem látunk. A Krafla vulkán (65° 42,752', -16° 44,072') már messzirol jól látszik a sok gozoszlop miatt. Az egész hegyet becsövezték geotermikus eromunek, melyek borzasztó hangosak.
A Vití (=pokol, 65° 42,999', -16° 45,012'), vagyis a kráter szép, szabályos, lemenni nem nagyon lehet.
A hegy mellett végtelen, friss lávamezo. A táj olyannyira holdbéli, hogy az Apolló program holdraszállói is itt tréningeltek. A félig-meddig jelölt út mentén rengeteg a lávaalagút (jó másfél órás séta, 65° 43,470', -16° 45,823'). Amúgy az Izlandon töltött 1 hét alatt gyakorlatilag itt áztunk meg eloször és utoljára, szinte végig napsütötte, remek idonk volt. Óriási mázli.
A Krafla után (a Myvatn tavat délrol kerülve) elmentünk a Godafoss vízesésig (65° 41,072', -17° 33,317'). Lenyugözo, de még nem tudtuk, hogy ennél csak sokkal nagyobbakat látunk. Neve mondai, a kereszténység felvételérol tartott szavazás után innen dobták a régi istenek bálványait a folyóba.
Egy kis etimológia: Goda=isten, foss=vízesés, vatn=tó, stadir=város, fjöllum=folyó, vík=öböl, höfn=kiköto, brú=híd, jökull=gleccser, vití=pokol, kráter.
A személynévadás is archaikus: keresztnév+apa neve+-son/-dottir, vö. Vata fia János. A befogadott 56-os magyarok csak úgy kaptak állampolgárságot, ha izlandi nevet vettek fel, így lett Kovács Jánosból Johannes Stephanson. Magázódást nem ismer a nyelv, mindenki tegez mindenkit. Izlandon mindent lejegyeztek, valószínuleg a világtörténelem egyetlen kultúrája, ahol a kezdetektol általános az írásbeliség, ezért tudják pontosan, hogy hol lakott pl. Thórfinnur Karlsfeni, mikor visszajött Amerikából 1020-ban...
Visszafelé alaposabban megnéztük a Myvatn-tavat, híres pszeudokrátereivel (nem igazán tudják hogy is keletkeztek, de az biztos, hogy nem vulkáni kráterek).
Még nem a tó, de mellette folyik (65° 35,773', -17° 10,265'), a tó: 65° 36,043', -17° 1,593'
Fotó innen: 65° 38,275', -16° 53,672'
Visszafelé Dimmuborgir (65° 35,359', -16° 54,820') groteszk-mesei lávamezején a 2000 éve megkövült vulkáni anyag furcsa, várszeru képzodményeket hozott létre.
Esti szállásunk a tó partján Reykjahlíd-ban volt. Ez a farmszállás a http://www.farmholidays.is/ -on keresztül is foglalható, de közvetlenül olcsóbb.
A templom (65° 38,639', -16° 54,645'). Pontban éjfélkor készült kép. Még jó, hogy van közvilágítás.
2. nap (júl. 22.)
Elindultunk visszafelé az 1-esen, az elso megálló Námafjall (65° 38,276', -16° 49,274') kénes mezeje a Krafla alatt. Nagyon büdös és nagyon infernális, a legnagyobb szolfatáratelep fortyogó iszappal, forró, sivító gozzel.
Tovább vissza a Jökulsá a Fjöllumig, a folyó mentén északra két út vezet. A jobb parti a „buszos” turistaút, ez aszfaltozott, de mindenhol sokan vannak és a látnivaló is kevesebb. A bal (nyugati) parton indul az F862-es út (65° 39,703', -16° 33,002'), ezen érdemes menni. Az F jelu utak (mint azt tábla is jelzi) csak 4WD-s autóknak ajánlottak, bár ezen óvatosan egy 2WD is végigmegy. (A mi kocsink ugye egy Honda HRV, magasabb, mint egy átlag személyautó és 4x4-es is, de azér nem igazi terepjáró.)
A birkák kerülgetése után elérünk a Dettifoss-hoz (65° 48,903', -16° 23,075').
Ez Európa legnagyobb vízhozamú vízesése. Olyan is. Vad, zavaros, dübörgo. A szélére állva beleszédülsz a 40-m-es kavargó mélységbe.
Kissé feljebb van a Sellfoss (65° 48,394', -16° 23,302'), kisebb, de kecsesebb és nagyon impozáns.
Tovább az F862-n elég sok a – most száraz – idoszakos vízfolyás, úgyhogy csapadékos idoben erre nem biztos, hogy jó a 2WD. Elérünk Vesturdalur-hoz (és Hjódaklettárhoz), a visszhang-sziklákhoz. (parkoló: 65° 55,972', -16° 33,506', innen jó nagyokat lehet sétálni) Ez egy fantasztikus sziklakanyon, melynek csak a déli részét jártuk be.
Az ember és a boszorkány (65° 55,517', -16° 31,985')
Az utolsó csoda a Jökulsá mentén az Asbyrgi-kanyon, ez már kint van a foút mentén és teljesen kiépített turistalátványosság (65° 59,494', -16° 31,008'). Valójában két hatalmas vmikori vízesés fala, és az ezek után a folyó által körbezárt hatalmas sziklasziget.
A 85-ösön folytattuk utunkat Húsavík bálnavadász városkába, ahol 5-re volt foglalásunk egy bálnafigyelo hajón (http://www.northsailing.is). Elobb odaértünk, úgyhogy még benéztünk a bálnamúzeumba (66° 2,619', -17° 20,651').
A majd 3 órás bálnales után elmentünk Akureyribe. Az északi nagyváros (5500 lakos!) valóságos megapolisz. Még kikötoi lebujok is vannak. Beültünk egy Crown nevu gyorsizébe és bunrossz csirkehamburgert ettünk összesen 12000 HUF-ért. A szállás viszont klassz, full Ikea. Jellemzoen az ajtó nyitva, egy levél vár, hogy menjünk az egyik szobába, majd holnap találkozunk!
Az útinapló folytatása
Izlandi útinapló (2005. július 15-30.)
