"Egy jó papírtérképen annyi az információ, hogy az
 szöveges formában egy vaskos könyvet is kitenne."

Milyen szempontok, tartalmi elvárások alapján készülnek a turistatérképek?

Magyarországon az utóbbi 10 évben egy elég eroteljes specializálódás figyelheto meg: a turistatérképek korábban szinte csak a gyalogos kirándulók céljaira készültek, mára viszont részben vegyes felhasználásúak lettek, kiszolgálva a gyalogosok mellett a kerékpárosokat, autósokat, síeloket, szánkózókat, valamint az extrémebb sportágak muveloit: sziklamászókat és sárkányrepülosöket is. Ezek a szabadidotérképek a tevékenységnek megfeleloen újabb jelkulcsi elemekként feltüntetik a kijelölt és ajánlott kerékpár- és sítúra- útvonalakat, természeti és kulturális látnivalókat, tanösvényeket, utcaneveket, de a sziklamászó helyeket, vagy a sárkányrepülos startpontokat is ábrázolják. Annak ellenére, hogy kevés térképkészíto van Magyarországon, mindenki megpróbálja a saját észjárása szerint készíteni ezeket a térképeket.

Ez mit jelent?

 Azt, hogy a végso megjelenésben meghatározó lehet a készíto vagy a megrendelo megközelítése, arányérzéke. Az egyes felhasználói körök szempontjai eltéroek, például a kerékpárosok esetleg eroteljesebben kiemelnék a kijelölt kerékpáros útvonalakat. A turistajelzést a fára festett változathoz hasonló kis piktogrammal is ábrázolhatjuk. Az ösvény nyomvonalán végigfutó vonal színe lehet egyféle is, de próbálkoztunk a jelzésnek megfelelo színezéssel is (1. kép). Saját tapasztalatból is születnek új jelkulcsi elemek: 6 és 3 éves a két gyermekem, így saját magam tudtam, hogy igen kellemetlen a kisméretu kerékkel rendelkezo városi babakocsival kivinni a gyereket akár a Nagy-Hárshegyi körútra is, mert vannak gyökerek, meredek, köves szakaszok. Megpróbáltuk tehát feltüntetni az egyik térképre azt a néhány erdei útvonalat, amelyet biztosan ajánlhatunk babakocsival való kirándulásra.

1. kép
Az egyes jelzett utakat a többféle szín és az eltéro vonaltípusok is elkülönítik. (Kivágat a Bükk 1:40 000-es méretarányú turista- és szabadidotérképébol; Indra Jagat Bt. – Z-Press Kiadó Kft., 2002.)

Mi történik, ha a felhasználó és a kartográfus nézopontjai eltéroek?

Természetesen a felhasználók véleménye is befolyásol minket. A térképhasználókban vannak bizonyos megszokások is, amelyek részben a régi, kisebb változatosságot mutató kínálatból adódhatnak: volt, hogy jött hozzám valaki, hogy ez az autós térkép nem jó, mert a foútvonal nem piros színu rajta, hanem zöld. Másoknak a turistatérképen a lakott terülteteknek a már megszokott narancssárgától eltéro színu kitöltése volt idegen. Egy másik példát is említek. Én magam is azt tanítom a térképész hallgatóknak, hogy a turistatérképeken felesleges a domborzatárnyékolás, mert a szép és jó szintvonalas ábrázolásnak önmagában tökéletesen vissza kell adnia a terep domborzati jellemzoit. Szuk szakmai berkekben meg is mondják, hogy csak a domborzatárnyékolást ne tedd rá, mert fölösleges. Ugyanakkor az általános közvélemény szereti. Ilyenkor üzleti szempont alapján az ember abba az irányba megy, hogy felteszi. Most azon gondolkodom, hogy az osszel megjeleno egyik kiadványra feltegyem-e?

Szerintem is látványos, különösen távolról szemlélve segít.

A domborzatárnyékolás inkább akkor hasznos, ha nem hajtogatott a térkép, hanem kinn van a falon, vagy az erdoben egy tájékoztató táblán (utóbbira sajnos kevés példa van), és messzirol lehet látni az egész térképet.

Ma már nyilván nem torzítják szándékosan a turistatérképeket, de mit tesznek a pontosság, részletgazdagság javítása érdekében?

Az biztos, hogy ma már senkinek sem jut eszébe szándékosan pontatlanná tenni, és ezzel ártani a térképnek. A kartográfia tudománya arról szól, hogy részben különbözo meglévo alapanyagokból vezetjük le, részben pedig a helyszínelés adataiból állítjuk össze az új térképi tartalmat. A megfeleloen részletes alaptérképek mellett tehát a helyszínen gyujtött adatnak is pontosnak kell lenni. Ma a terepbejárás, helyesbítés GPS-es felméréssel egészül ki. A turistatérképek méretarányánál fogva nincs szükség precíziós felmérésre, egyszerubb kézi vevokkel is elegendoen pontos adatokat kapunk. Az is elofordul, hogy az egyébként GPS-szel körbejárható objektumot (például felhagyott bányaakna) méreten felüli ábrázolással, piktogrammal jelöljük a térképen: ilyenkor elegendo egy-egy pontot bemérni.

 Mire terjed még ki a GPS-szel végzett felmérés?

Tulajdonképpen utakon megyünk végig: a turistautakon kívül egyéb fontosabb, illetve új utakra, objektumokra koncentrálunk, ilyenek az új erdészeti feltáróutak, új településrészek, beépítések vagy új kerékpárutak. Friss légifelvételeket is használunk a növényzeti és az épített fedettség ábrázolására. Erdos területeken a turista ösvények nem, az új vágások viszont remekül látszanak az ortofotón. Egyébként a naprakészség manapság egyre fontosabb. Egy informátor-hálózat van ebben segítségünkre. Minden hegységbol vannak állandó összekötoink, akikkel kapcsolatban állunk: erdészek, vadászok, turistaegyesületek tagjai, akik surun járnak a terepen, és jelzik számunkra a változásokat.

A GPS-szel kirándulók számára mi az újdonság ezeken a térképeken?

A legutolsó hazai turistatérképünkön a GPS-vevok által is használt WGS-84 alapú földrajzi fokhálózat található, ami segít a helyzetünk térképi azonosításában. Továbbá úgynevezett GPS kalibrálási pontokat is ábrázoltunk, ami azt jelenti, hogy mért koordináta értékeket tüntettünk fel a térképen olyan jellemzo helyeken, mint templomtorony, polgármesteri hivatal, útkeresztezodés, hegycsúcsok stb. (2. kép). A GPS felhasználó egyrészt otthon fel tudja tölteni ezeket a pontokat a készülékébe, másrészt egy adott területen bizonyos határok között pontosabban tud tájékozódni.

2. kép
WGS-84 rendszer szerinti földrajzi fokhálózat (kék) és GPS koordináták. (Kivágat a Börzsöny 1:30 000-es méretarányú turista-, kerékpáros- és szabadidotérképébol; Térkép-Faragó Bt. – Térkép-Center Kft., 2004.)

Talán könnyebb lenne egy derékszögű, kilométer-alapú koordinátahálózatról leolvasni az értékeket – gondolok itt például az elterjedt és GPS vevok által is ismert UTM koordinátákra.

Lehetséges. Mi pillanatnyilag kétféle hálót alkalmazunk: vetülettol független kilométerrácsot, valamint földrajzi fokhálózatot. Szerintem egyelore nem sok ember használja ezeket: volt, aki már a fokhálózat láttán is azt gondolta, hogy csak véletlenül maradt a nyomtatásban valami segédháló... Amennyiben ez a GPS-es felhasználáson valóban jobban segít, úgy lehet gondolkozni rajta.

Nemzetközi összehasonlításban milyennek értékeli a hazai turista-, kerékpáros- és szabadido-térképek kínálatát, lefedettségét?

A hazai turistatérképek a domborzati adottságok következtében kistájcsoport- és középtáj szinten fedik le az ország bizonyos területeit. Az a sajátos helyzet alakult ki, hogy a legnagyobb cég az 1:40 000-es méretarányt használja, a többiek pedig ettol inkább eltérnek. Nekünk úgy tunik, hogy a nagyobb, 1:25 000-es, 1:30 000-es méretarány jutott, ami a nagyobb részletesség mellett nagyobb papírméretet is igényel, így sokszor melléktérképeken, kivágatokon szerepelnek bizonyos peremi területek. Mások 1:50 000-es – vagy a nemzeti parkok esetében ennél még kisebb – méretarányokat választottak. Mára egy hegységrol akár háromféle kiadású, három különbözo méretarányú turistatérképet is be lehet szerezni, egyes –  nem hegyvidéki – területekrol viszont egy sincs. Nagyon jó lenne, ha létrehozhatnánk egy, az egész országot lefedo turistatérkép-sorozat, akár 1:100 000-es méretarányban is, amely esetleg atlasz formájában is megjelenhetne, például a kerékpáros turisták számára. Ha el is készül egy ilyen, egy országnyi terület állományát nehéz frissen tartani. A topográfiai alaptérképek kevésbé friss állapota és a nevezetességeket nélkülözo, eltéro szempontú jelkulcsa nem felel meg ezeknek az igényeknek. Én azt gondolom, hogy a térképellátottság jó, de még nem éri el az ausztriai vagy németországi szintet. A térképek színvonala viszont eléri: úgy érzem, hogy térképkultúrában, hagyományokban hasonló a helyzet Csehországgal, Szlovákiával, Lengyelországgal. A térképkultúra idehaza is jelentosen fejlodött az elmúlt években, de sokat kell tenni azért, hogy ez még jobb legyen.

Mit kéne tennünk a térképkultúra ügyében?

A nyomtatott térképek információtartalma igen nagy. Egy jó papírtérképen annyi az információ, hogy az szöveges formában egy vaskos könyvet is kitenne. Bár ez szép lassan változóban van, de az emberek sokkal fontosabbnak tartanak kevésbé informatív nyomdatermékeket. A térképészeknek, vagyis nekünk akkor lesz jó, ha azoknak, akik az utazást megengedhetik maguknak, indulás elott eszükbe jut, hogy friss térképet vegyenek. Volt olyan élményem, hogy az óvodás kirándulásra az óvónok nem vittek térképet, mert tavaly is ott voltak, és a szülok közül is csak nálam volt.

A térképolvasást azért tanulni, szokni is kell.

Igen, ez a másik probléma. A térképpel nem muszáj mindig az erdot járni, azt csupán nézegetve is újabb információkat, ötleteket szerezhet az ember. Az oktatásban használt iskolai atlaszok olvasása nem ugyanaz, mint a turistatérképeké: ez utóbbit is tanulni kell. Ezért is fordulhat elo, hogy valaki térképpel a kezében téved el. Ha nem is lehet külön térképoktatást bevezetni, a földrajztanárok például megtaníthatják a kiránduláson a térkép helyes használatát.

Milyen kihívások elé néz a hagyományos, nyomtatott szabadidos térképek készítése az akár GPS-be is töltheto, információban egyre gazdagabb digitális turistatérképek megjelenésével?

Megmondom oszintén, én elore menekülnék ebben a tekintetben. Én láttam ilyen digitális térképeket, és azért ezek még messze vannak attól, amit egy kartográfiai értelemben vett térképtol elvárhatunk. Azonban átérezve a dolgok jelentoségét, én abszolút mértekben nyitott vagyok arra, hogy az általunk készített térképek valamilyen formában bekerüljenek a GPS-be. Akárhogy is legyen, a kartográfusok által rajzolt és a térinformatikai rendszerek segítségével eloállított térképeknek valahol találkozniuk kell majd, és akkor lehet, hogy kétféle formában, nyomtatott és digitális változatban fogunk kiadni egy atlaszt vagy egy turistatérképet. Az Interneten most is megtalálható egy böngészheto raszteres turistatérképünk. A vektoros térképek pedig sokat fejlodhetnek, de úgy gondolom, hogy ahogyan a CD-lexikon sem szorította ki a polcról leemelheto könyv változatot, ugyanúgy a papírtérképeknek is mindig lesz létjogosultságuk.