Ismét egy jól sikerült versenyen, sorban a hetediken vagyunk túl, amelynek a Gerecse északi részén elhelyezkedo Péliföldszentkereszt adott otthont. A mostani verseny mind a szervezés, mind a helyszín, mind a táj szépségének tekintetében a legjobbak közé sorolható, pedig a hatalmas érdeklodés feladta a leckét a szervezo csapatnak. A rekord számú versenyzore való tekintettel (119 csapat indult) a szervezok változtattak a verseny hagyományos menetén. A terepen való torlódásokat elkerülendo az eddigi 15 versenypont helyett idén ennek dupláját helyezték el. Az így telepített harminc pontból továbbra is csak tizenötöt kellett érinteni, ezáltal a hatalmas tömeg sokkal jobban elszóródott a versenyterületen, hiszen mindenki más stratégia szerint választotta ki az érintendo pontokat. E változtatás miatt a verseny tervezési része nagyobb hangsúlyt kapott az elozo alkalmakhoz képest. Volt, aki a bejárandó út hosszára, volt, aki minimális szintemelkedésre optimalizált, de olyan is akadt, aki a vélhetoen szép kilátású helyeket kereste fel nem törodve az idoeredményével. Sokaknál szempont volt az is, hogy verseny közben felkereshessék a versenyterületen elhelyezkedo, fix telepítésu geoládákat, mások ezeket a verseny elott vagy után „vadászták le”.

A résztvevok tekintélyes hányada már a versenynap elott útnak indult. Természetesen nem egyenesen a bázisra navigáltak. Az útközben elérheto geoládákat szinte mindenki felkereste, így már lélekben rákészültek a másnapi megmérettetésre. Keresni pedig boven volt mit, hiszen a Gerecsének ezen a részén szebbnél szebb helyekre invitálják a kirándulni vágyókat az ide helyezett ládikák. A magasabb csúcsokról PMR rádióval hallani lehetett a szervezok kommunikációját, miközben a terepen éppen a verseny pontjait telepítették. Sajnos érdemi információra ez alapján nem sikerült szert tenni. :-) A bázison estefelé már szép számmal gyülekeztek a résztvevok, de még késo este is érkeztek újabb csapatok.

A másnap reggeli rajt 9 órára volt kiírva, de a türelmetlenebbek már korábban elkezdtek gyülekezni a startpontnál, így az elméleti startpisztoly eldördülésekor már tekintélyes sor várta, hogy elrajtolhasson. Az egyéni indításos versenyben a rendezok a versenypontokat feltöltötték az indulók GPS-ébe, és onnantól kezdett el ketyegni a versenyzo ideje. Ezután gyors tervezés, és hajrá! Az útvonal optimalizálásában sokat segített a szintén újdonságnak számító papír versenytérkép, melyen a verseny pontjai is feltüntették a szervezok. A bejárható útvonal-variációk száma szinte végtelennek bizonyult, mint ahogy azt a versenyrol készült kis animáció is mutatja.

A verseny a terep járhatósága szempontjából talán az egyik legkönnyebb volt az eddigiek közül. Rengeteg földút, csapás, ösvény segítette az elorehaladást. Csak elvétve kellett bozótharcot vívni a dzsindzsában (szúrós, suru, kellemetlen növényzet). Az elozo versenyeken ebbol sokkal több jutott. Némely pontokról csodálatos kilátás tárult elénk. Segítségünkre volt ebben a pompás idojárás is. Az utóbbi versenyeken idojárás szempontjából mindig mellénk szegodött a szerencse, így most is szikrázó napsütésben teljesíthettük a távot. Reméljük, így lesz ez a jövoben is. A versenypontok elrejtése néhol túlságosan is jól sikerült, és csak hosszas keresgélés után lehetett ráakadni az igazoló pontokra, de összességében nem volt különösebben nehéz a megtalálásuk.

A 15 pont begyujtése után irány vissza a bázisra. Az utolsó métereket majd’ mindenki futva vagy kocogva tette meg, jelezve ezzel, hogy végig nagyon igyekezett. :-) A táv megtételének módjára is igen sok variáció született. Volt, aki végigrohanta az egészet, kevesebb mint 2 óra alatt teljesítve a versenyt. Akadt, aki könnyed kocogással, eroltetett menetben, laza sétával, esetleg kisebb piknik közbeiktatásával gyurte le a távot, sot olyan is akadt, aki autóval közlekedett a pontok között. Ez utóbbi természetesen a verseny szempontjából értékelhetetlen, és kizárással járt, hiszen a versenyeken minden segédeszköz igénybe veheto, de a távot csakis GYALOG szabad teljesíteni. A bejárás módja nyilván az idoeredményekben is megmutatkozott. A leggyorsabb versenyzo 1 óra 57 perc alatt ért célba, de volt, akinek majdnem 10 óra kellett ehhez. Sajnos nem mindenkinek sikerült a 15 pont felkeresése, viszont akadt olyan is, aki bónusz pontokat is begyujtött, bár ez az elismero vállveregetésen kívül más díjazást nem vont maga után.

A soha nem látott versenyzoszám miatti megnövekedett adatmennyiség feldolgozása tetemes idot vett igénybe, de ennek ellenére az eredményhirdetést sikerült majdnem a kiírt idopontban megtartani. Az dobogósok oklevelet, az elso helyezett kupát kapott. Az ajándékokat, amelyek idén különösen értékesek voltak, a 15 pontot teljesített versenyzok között sorsolták ki a szervezok a hagyományokhoz híven, az elért idoeredménytol függetlenül.

Összességében a versenyzok nagy száma miatt egy igen színes, nagyon jól sikerült versenyen, bulin, összejövetelen vagyunk túl. Reméljük, az oszi verseny is hasonlóan színvonalas lesz!

További képek a versenyrol itt.

lelcache