Tisztul a kép!
Sikerült az adatmentés, nincs szükség feltételezésekre…

Már
a kriminalisztika módszereivel is folyik az adriai baleset vizsgálata.
A bizonyítási folyamat két szálon fut. A muszaki szakértok feladata
annak eldöntése, hogy a német gyártó valóban egyöntetuen hibás
„halálhajókat" szállított-e a magyar vállalkozásnak. Ehhez a
vizsgálathoz elegendo a testek állapotának, alapos ellenorzése, a héj
vastagságának, porozitásának mérése, a kíl felfüggesztésének,
rögzítésének kontrollja.
A
balesetet szenvedett hajó kapitányának felelossége ettol független. Az
o esetében be kell bizonyítani, hogy nem ütközött víz alatti
objektummal.
Mivel a hajóba szerelt követo eszköz a borulás során
gyakorlatilag tönkrement ezért próbáltam korábbi tanulmányomban, a
mentésben résztvevo hajók GPS-es adatbázisából meghatározni a baleset
lehetséges helyszínét. Számításaim során rendelkezésemre állt két olyan
mentés helye és ideje, ahol a bajbajutottakat a vízben úszva találták,
továbbá egy olyan pozíció, ahol a sérült hajóról mentettek le egy
versenyzot. A hajótest pozícióját csak egy alkalommal sikerült
behatárolni, ezért azt feltételeztem, hogy az hasonló sebességgel
sodródik, mint a vízben úszó emberek. A különbözo idopontokban más -
más hajó által kimenttettek mederfenék feletti sodródási sebessége ily
módon számítható volt. Mivel a hajók közötti kommunikáció hatására a
borulás idején a mezony látványos ritmusváltása volt regisztrálható,
ezért a baleset idejét ehhez viszonyítottam. Ezekbol az adatokból
próbáltam extrapolálni a kíl leszakadásának helyszínére. Számításaimmal
elsosorban azt kívántam demonstrálni, hogy indirekt módon is
bizonyítható a skipper ártatlansága.
A tudomány azonban nem ismer
lehetetlent. A sós víz és a belso akkumulátorok elektrolit fürdojében
áztatott Omni Track követo egység memóriáját a GPS Rendszerek kft
mérnökeinek sikerült életre kelteniük, ílymódon láthatóvá vált a
baleset ideje és pontos helye. Az alábbi képen a mezony mozgását
látjuk. A barna vastagított vonalon halad a KIEL, a szerencsétlenül
járt hajó. (a 17-es szám a 15-ös takarásában van, ebben a felbontásban
nem látható. A 15-ös egységgel vívott küzdelemnek köszönheto, hogy
egyáltalán észlelték a balesetet.)

Nagyítsuk ki a „végjáték" helyszínét! Ne feledjük, az idopont 21 óra 44 perc 50 másodperc. A
sárga 17-es szám jelöli a mérési pont helyét. Nézzük csak a sárga
vonalat! Valami nincs rendben. Amíg Orbánék a 15-ös hajóval tisztán, jó
iránytartással kreutzolnak, addig a tolük 150 m-re zavartalan szélben,
a rajzon alattuk, de szél felôl haladó Kirimiék iránytartása
bizonytalan. A 15-ös ekkor már elonyt szerez, nem csoda, hogy
folyamatosan figyeli ellenfelét.
Bekövetkezik
a katasztrófa. A leszakadó kíl hátramozdul, az elvesztett
laterálfelület miatt széltol elfordul, majd borul a hajó, még egy búcsú
félkör és a követoeszköz is „leáll".
21 óra 46 perc 39 másodperc.
A kíl valahol itt található.


Lássuk, hogyan sikerült az indirekt helymeghatározás!
Az
idot szinte percnyi pontossággal sikerült kikalkulálnunk. A mentési
pozíciók szintén helyes irányt adtak a pont kijelöléséhez. Az a
feltételezés azonban, hogy az elsüllyedt hajó sodródási sebessége
megegyezik a vízben úszó emberekével tévesnek bizonyult. Valószínu,
hogy sokkal több állhatott ki a vízbol, mint amit másnap láthattunk,
így a szél is besegített az elmozdulásba. Ennek következtében a
tokesúly néhány száz méterrel a számított, feltételezett pozíciótól
távolabb került, azaz még messzebb a partmenti szikláktól.
A tények
minden lényeges kérdésben igazolták a feltételezésemet. Annak ellenére,
hogy tudjuk hol a kíl, értelmetlen annak kiemelése, vizsgálata.
Van
azonban az ügynek egy különleges olvasata. Szeretném, ha ezzel is
foglalkoznánk! Többen feszegetik a verseny rendezojének felelosségét.
Szemére vetik, hogy a túlzottan kockázatos embert, hajót próbára tevo
verseny is okolható a történtekért.
Fordítva látom!
Ha nincs verseny, ha szabadon magányosan vitorlázók keze alatt szakad ki a kíl a halálhajók sokkal nagyobb bajt okoztak volna.
A
Mira Mare eseménysorozat hét éve alatt, a rendezo kello rutint, és
személyes kapcsolati tokét halmozott fel a válsághelyzet kezelésére.
Ha
nincs szervezett verseny, ha a versenyzotársak segítsége nem érkezik
idoben minden idok legsúlyosabb - magyarokat ért - vitorlás
katasztrófáját elemezhetnénk.

Kapcsolódó cikk a Yacht Magazin 2005 május-júniusi számábólFotó: Yacht Magazin, Ákos Péter / www.marinart.hu, Duga Marcell