Tisztul a kép!

Kütyü magazin, 2005. május 2. 00:00

Tisztul a kép!
Sikerült az adatmentés, nincs szükség feltételezésekre…

Már a kriminalisztika módszereivel is folyik az adriai baleset vizsgálata. A bizonyítási folyamat két szálon fut. A muszaki szakértok feladata annak eldöntése, hogy a német gyártó valóban egyöntetuen hibás „halálhajókat" szállított-e a magyar vállalkozásnak. Ehhez a vizsgálathoz elegendo a testek állapotának, alapos ellenorzése, a héj vastagságának, porozitásának mérése, a kíl felfüggesztésének, rögzítésének kontrollja.
A balesetet szenvedett hajó kapitányának felelossége ettol független. Az o esetében be kell bizonyítani, hogy nem ütközött víz alatti objektummal.
Mivel a hajóba szerelt követo eszköz a borulás során gyakorlatilag tönkrement ezért próbáltam korábbi tanulmányomban, a mentésben résztvevo hajók GPS-es adatbázisából meghatározni a baleset lehetséges helyszínét. Számításaim során rendelkezésemre állt két olyan mentés helye és ideje, ahol a bajbajutottakat a vízben úszva találták, továbbá egy olyan pozíció, ahol a sérült hajóról mentettek le egy versenyzot. A hajótest pozícióját csak egy alkalommal sikerült behatárolni, ezért azt feltételeztem, hogy az hasonló sebességgel sodródik, mint a vízben úszó emberek. A különbözo idopontokban más - más hajó által kimenttettek mederfenék feletti sodródási sebessége ily módon számítható volt. Mivel a hajók közötti kommunikáció hatására a borulás idején a mezony látványos ritmusváltása volt regisztrálható, ezért a baleset idejét ehhez viszonyítottam. Ezekbol az adatokból próbáltam extrapolálni a kíl leszakadásának helyszínére. Számításaimmal elsosorban azt kívántam demonstrálni, hogy indirekt módon is bizonyítható a skipper ártatlansága.
A tudomány azonban nem ismer lehetetlent. A sós víz és a belso akkumulátorok elektrolit fürdojében áztatott Omni Track követo egység memóriáját a GPS Rendszerek kft mérnökeinek sikerült életre kelteniük, ílymódon láthatóvá vált a baleset ideje és pontos helye. Az alábbi képen a mezony mozgását látjuk. A barna vastagított vonalon halad a KIEL, a szerencsétlenül járt hajó. (a 17-es szám a 15-ös takarásában van, ebben a felbontásban nem látható. A 15-ös egységgel vívott küzdelemnek köszönheto, hogy egyáltalán észlelték a balesetet.)




Nagyítsuk ki a „végjáték" helyszínét! Ne feledjük, az idopont 21 óra 44 perc 50 másodperc. A sárga 17-es szám jelöli a mérési pont helyét. Nézzük csak a sárga vonalat! Valami nincs rendben. Amíg Orbánék a 15-ös hajóval tisztán, jó iránytartással kreutzolnak, addig a tolük 150 m-re zavartalan szélben, a rajzon alattuk, de szél felôl haladó Kirimiék iránytartása bizonytalan. A 15-ös ekkor már elonyt szerez, nem csoda, hogy folyamatosan figyeli ellenfelét.




Bekövetkezik a katasztrófa. A leszakadó kíl hátramozdul, az elvesztett laterálfelület miatt széltol elfordul, majd borul a hajó, még egy búcsú félkör és a követoeszköz is „leáll".
21 óra 46 perc 39 másodperc.
A kíl valahol itt található.


Lássuk, hogyan sikerült az indirekt helymeghatározás!
Az idot szinte percnyi pontossággal sikerült kikalkulálnunk. A mentési pozíciók szintén helyes irányt adtak a pont kijelöléséhez. Az a feltételezés azonban, hogy az elsüllyedt hajó sodródási sebessége megegyezik a vízben úszó emberekével tévesnek bizonyult. Valószínu, hogy sokkal több állhatott ki a vízbol, mint amit másnap láthattunk, így a szél is besegített az elmozdulásba. Ennek következtében a tokesúly néhány száz méterrel a számított, feltételezett pozíciótól távolabb került, azaz még messzebb a partmenti szikláktól.
A tények minden lényeges kérdésben igazolták a feltételezésemet. Annak ellenére, hogy tudjuk hol a kíl, értelmetlen annak kiemelése, vizsgálata.
Van azonban az ügynek egy különleges olvasata. Szeretném, ha ezzel is foglalkoznánk! Többen feszegetik a verseny rendezojének felelosségét. Szemére vetik, hogy a túlzottan kockázatos embert, hajót próbára tevo verseny is okolható a történtekért.
Fordítva látom!
Ha nincs verseny, ha szabadon magányosan vitorlázók keze alatt szakad ki a kíl a halálhajók sokkal nagyobb bajt okoztak volna.
A Mira Mare eseménysorozat hét éve alatt, a rendezo kello rutint, és személyes kapcsolati tokét halmozott fel a válsághelyzet kezelésére.
Ha nincs szervezett verseny, ha a versenyzotársak segítsége nem érkezik idoben minden idok legsúlyosabb - magyarokat ért - vitorlás katasztrófáját elemezhetnénk.




Kapcsolódó
cikk a Yacht Magazin 2005 május-júniusi számából

Fotó: Yacht Magazin, Ákos Péter / www.marinart.hu, Duga Marcell