Volt szerencsém egy hétig tesztelni a Sony Ericsson egyik legújabb telefonját, az Xperia prot. Szerettem használni, nem vártam a tesztidőszak végét, hogy visszakapjam a saját készülékemet.
- Processzor: Qualcomm MSM 8255 1 GHz Scorpion
- Memória: RAM: 512 MB, ROM: 1GB, microSD-vel 32GB-ig bővíthető (8 GB jár hozzá)
- Méret, tömeg: 120 × 57 × 13.7 mm, 142 g
- Android verzió: 2.3 (a 4.0-t is megígérte a Sony Ericsson)
- Kijelző: 3.7 inch nagyságú FWVGA TFT LCD (Mobile BRAVIA), 480x854 pixel felbontású
- Kamerák: 8.1 MP hátlapi (720p videó felvétel), VGA előlapi
- Akkumulátor: 1500 mAh, elméletileg 7 óra beszélgetési és 400 óra készenléti idő
- Egyebek: aGPS, Wifi 802.11b/g/n, Bluetooth, microUSB (hoszt is), HDMI kimenet, FM rádió
A telefon műanyag borítású, ezért kicsit csúszós, jól meg kell fogni, hogy ne essen le. (Törésteszt: egyszer nem sikerült jól megfogni, így másfél méterről ejtettem le parkettára. Nem lett baja, de a hátlap és az akkumulátor lerepült.) Az Xperia pro legfőbb jellemzője a szétcsúsztatható telefontest: a kijelző alatt feltárul a QWERTY-billentyűzet. Az angol ábécén kívül a leggyakrabban használt írásjelek kaptak külön gombot (pont, vessző, kérdőjel, @, aposztróf); van egy funkcióbillentyű a számjegyekhez és egyéb szimbólumokhoz; egy dedikált Sym gomb a további irásjelekhez; illetve természetesen shift, space, enter, backspace és négy kurzor. Akik tehát azért ódzkodnak az androidos telefonoktól, mert hiányzik nekik a fizikai billentyűzet, azok örülhetnek. A fizikai gombok szerelmesei egyébként is el lesznek kényeztetve, mert a telefonon csukott állapotban is jó néhány található. Szemből nézve (mondjuk kevesen nézik hátulról, fejjel lefelé a telefont) bal felül a kikapcsológomb, jobb felül a kétállású hangerőszabályzó, jobb alul pedig a kamera gombja kapott helyet. A képernyő aljára is jutott gomb, nem is egy, és nem is kapacitív; itt található a vissza, a home, illetve a menü gombja. Gyors fejszámolás után ez kérem 42 + 4 + 3 = 49 gomb!
Ha már gombok: nekem néha igencsak meggyűlt a bajom némelyikkel, főleg a bekapcsológombbal. Nehéz megszokni – kapacitív gombokról átállva – a működését, néha könnyű életre kelteni a készüléket, néha viszont csak nehezen sikerült. Reméltem, hogy a napok múlásával ez a probléma megszűnik, de egy hét elteltével is ugyanolyan problémás volt számomra e gomb megfelelő használata, főleg egy kézzel.
A szétcsúsztathatóság is okoz néhány kellemetlen mellékhatást: mind nyitásnál, mind csukásnál sokszor nyomtam meg valamit véletlenül, mivel a képernyő széle 3 mm-re van a készülék szélétől. A másik furcsaság este és éjszaka jelentkezett: a sötétben nem triviális eltalálni a telefon tetejét és alját, ezért néha fél percig is eltartott, amíg – a fényképezőgép gombját nyomogatva – rájöttem, hogy fordítva tartom az Xperiát…
Mindezek ellenére az első benyomásaim nagyon jók voltak, és a billentyűzet is nagyon tetszett. Regényt ugyan nem kezdenék írni a telefonon, viszont rövidebb terjedelmű irományokra szívesen vállalkoznék. Ez a cikk például 51%-ban magán a telefonon íródott, elsősorban utazás vagy várakozás közben. A viccet félretéve: az emailek írása, SMS-ezés, keresés, Twitter, Facebook – ezek mind-mind gyorsabban és egyszerűbben használhatók, ha egy ilyen billentyűzettel ellátott telefon az ember rendelkezésére áll.
Mindenképpen meg kell említenem a kijelzőt. Én az Optimus 2X után nagyon szépnek találtam a képét, élénk színek, jó megvilágítás, pixelt sem nagyon láttam. Látszik, hogy a Sony nem csak nevében használta fel a Bravia tévék gyártása során felhalmozott tapasztalatot és technológiát. Itt említeném meg a kamerát is: kapunk Exmor R CMOS szenzort, hogy gyenge megvilágításban is tudjunk fotózni és videózni; van autofókusz, arc- és mosolyfelismerés, kép- és videóstabilizátor.