Biztosan tudjuk, hogy a piktek nyelve nem a kelta családba tartozott. Ezt az a történet is alátámasztja, amely szerint az ír királynak is tolmácsra volt szüksége, hogy a pikt Brude királlyal beszélni tudjon Loch Ness partjaitól nem messze fekvő udvarában.
A pikt királyoknak volt egy székhelyük Scone-ban is, így alapos okunk van feltételezni, hogy lényegében két pikt királyság létezett: egy déli és egy északi. Nagyszerű hajósok voltak, így a rómaiak legalább annyira féltek a tenger felől támadó harcosaiktól, mint azoktól a vademberektől, akik a felföldről érkeztek, hogy a falvakat végigpusztítsák.
Írásos emlékek csak köveken maradtak fenn. A piktek az ír ogamhoz hasonló kinézetű, de grammatikájában eltérő írással rendelkeztek. Az álló kövekbe vésett minták, ábrák alapján az is kiderül, hogy nagyszerű művészeik voltak. A jogok és méltóságok öröklése anyai ágon történt, ami ritkaságnak számított akkoriban. A királyt a trónon nem a fia követte, hanem a bátyja, az unokabátyja vagy a húga az anyai ágról, bonyolult belső házassági kapcsolatok vonalán keresztül. Ilyen módon került a trónra i. sz. 845-ben egy pikt hercegnő fia, Kenneth MacAlpie, egy kelta skót is. Az ő apja, akit a skótok feletti uralmától a pikt Oengus király megfosztott, bosszút esküdött. Gyűlöletet szított a piktek ellen, majd a később MacAlpin-árulás néven elhíresült esemény keretében legyilkoltatta a többi királyi család tagjait, így egyedülivé téve a skót vérvonalat. Ezzel lényegében a pikteket mint népet kitörölte a történelemből.