A VIP-Phone jóvoltából látogatást tett nálunk egy teszt erejéig a 2012 tavaszán bemutatott Sony Xperia sola, mely bizony már nem mai gyerek az okostelefon-piacon, de még most is érdekes lehet azoknak, akiknek fontosabb a szép megjelenés, mint a legeslegújabb Android verzió, vagy az erős hardver.
Jelen tesztünkben egy olyan készüléket vizsgálunk, mely ugyan már 2012 tavaszán bemutatkozott, mind a mai napig az egyik legkedvezőbb árú kétmagos processzorral szerelt telefonnak számít a piacon. A Sony Xperia sola mobilról van szó, amely bár jó ár/érték aránnyal és vonzó külsővel rendelkezik, egy forradalmian új, ám a gyakorlatban inkább parasztvakításnak tűnő funciónak köszönheti ismertségét.
A karcálló kijelző 480 × 854 pixeles felbontása nem kiemelkedő, 265 ppi-s értékével kicsit elmarad vetélytársaitól a középkategóriában is, de 3,7”-on azért ez is jól mutat, és színei is szépek, amelyek megjelenítését a LED-es háttérvilágítás és a Mobile BRAVIA Engine is segíti. A Sony gyári védőfóliával szállítja, ami egy kedves apróság. A kijelző fölött találhatók a fényérzékelő és az állapotjelző LED-ek, alatta pedig a három érintőgomb.
A telefon méreteinek (116 × 59 × 9,9 mm) köszönhetően egyaránt ajánlható nőknek és férfiaknak (bár a szögletesebb forma talán inkább utóbbiaknak tetszik, főleg feketében), nem kell lapátkéz a használatához, és emellett – az anyaghasználatnak is köszönhetően – nagyon kellemes fogása is van. Súlya 107 gramm. A fekete mellett fehér és bordó színben is kapható.
A gondolkodást egy 1 GHz-es, kétmagos NovaThor U8500-as processzor végzi, ami megfelelő egy közepes tudású telefonhoz. A belső memória 8 GB-os (a RAM mérete 512 MB), és maximum 32 GB-os micro SD kártyával tudjuk bővíteni.
Az ebben a kategóriában ma már szokásosnak mondható funkciók is megvannak: rezgő hívásjelzés, kihangosítás, Bluetooth, Wi-Fi (802.11 b/g/n és Wi-Fi hotspot is), USB, GPS, RDS-es rádió. Az adatátvitel mobilhálózaton lefelé maximum 14,4 Mbps-os, felfelé 5,76 Mbps-os sebességgel történhet. Nem mindennapos viszont az NFC-támogatás, amely szintén megtalálható a telefonban.
Kapunk egy 5 megapixeles, autofókuszos fényképezőt LED-es vakuval, 16-szoros digitális zoommal, maximum 2592 × 1944 pixel felbontással, előlapi kamerát viszont nem. Videózhatunk is 720p-ben. A képminőség sajnos nem túl jó, ennek a telefonnak nem ez az erőssége.
A készüléket a bal oldalán lévő gombbal tudjuk bekapcsolni, jobb oldalt pedig a micro USB csatlakozó aljzat, a hangerőszabályzó gombok és egy exponáló gomb található. A headset 3,5 mm-es aljzatát a telefon tetején találjuk.
A dobozban a dokumentáció mellett töltőt, micro USB-kábelt, két NFC-taget, egy micro SIM-adaptert és egy átlagos minőségű sztereó headsetet találunk, az ezen található gombbal a zenelejátszót is tudjuk vezérelni.
A tesztkészülék kicsit nyekergett, ha a jobb oldalát határozottabban megnyomtuk, és azóta ugyanezt egy másik példánynál is tapasztaltuk, így ez egy apró illesztési hibának felróható, egyébként nem tapasztaltunk összeszerelési problémát.
Az 1320 mAh kapacitású Li-ion akkumulátor átlagosnak mondható, természetesen – a mai okostelefonoktól megszokottan – rendkívül használatfüggő, hogy mennyit bír egy töltéssel, mindenesetre kímélő használat mellett is ajánlott a napi töltés. Noha a SIM- és memóriakártyákat a hátlap levételével tudjuk betenni, az akkumulátor nem cserélhető.