Nálunk járt a Samsung Galaxy S4 kistestvére, mely neve alapján kompaktabb méretben hivatott elhozni a csúcsmodell értékeit a felhasználóknak. Lássuk, vajon sikerült-e neki!
Jól csinálja a Samsung ezt a mini dolgot, több szempontból is. Egyrészt mindig jól ütemezik a telefon kiadását. Előbb kiadják a sima Galaxy-t, amibe beletesznek mindent, amit csak lehet, majd jó drágán árazva eladják, akinek csak lehet, aztán amikor már ezt a szegmenset kimerítették, akkor előhúzzák a minit azoknak, akik ugyan új Galaxy-t szeretnének, de az ára vagy a mérete, esetleg mindkettő miatt távol tartják magukat tőle.
Szóval a koncepció zseniális. Itt van még az is, hogy az S3 mini tényleg csak a nevében volt Galaxy, egyébként gyakorlatilag semmilyen tudásbéli rokonságot nem mutatott a nagytesóval. Talán ezért is voltam kicsit szkeptikus, amikor kézhez kaptam az utódot, az S4 minit.
Ahogy kézbevettem, egyből éreztem, hogy itt valami más történik. Ez nem egy Galaxy felirattal ellátott alsókategóriás marketingtermék!
Nézzük, mivel állunk szemben! A külső megjelenés nem tartogat meglepetéseket, de az egész érzet valahogy igényesebb lett. Talán a vastagabb, körbefutó alubetétnek, vagy a jobb anyagoknak köszönhető, nem tudom.
A készülék tetején kapott helyet a fülhallgató csatlakozó, a jobb oldalán pedig a ki/bekapcsoló gomb. A baloldalra került a hangerő szabályzás, alulra pedig a micro USB-s töltő és adatkábel csatlakozó.
Már az előlapon 1.9 megapixeles kameráról beszélhetünk, a hátsó kamera 8 megapixeles. Utóbbival 1080p-s HD videókat is készíthetünk, ráadásul HDR-t (High Dinamic Range mode) is találunk benne, sőt hanggal is aktiválhatjuk.
A kijelző is nőtt, 4.3 inch-re, és ennek megfelelően az akkumulátor kapacitás is növekedett 1900mAh-ra. Ami módfelett zseniális, hogy a telefon annyival lett vékonyabb elődjénél (S3 mini), amennyivel a képernyő miatt nagyobb, tehát egyáltalán nem érezni a méretkülönbséget. Fontos azt is megjegyezni, hogy a súlyából még lefele is sikerült faragni – 5 grammot, ami nem is olyan kevés, ha azt nézzük, hogy minden paraméterében többet tud a készülék. Nőtt például a felbontás 540 x 960 pixelre, de mellette pixelsűrűség nem csökkent, hanem még az is emelkedni tudott 256ppi-re (a "retina display"-es iPad 264ppi-t tud). Erősödött a processzor 1.7Ghz-re (ami az S3 mini 1 gigahertz-es processzorához képest tetemes erősödés). Mindez persze más megvilágításba kerül, ha az S4 adataihoz hasonlítjuk őket, hiszen oda – hogy mást ne említsek – 13mpx-es kamera és 1.9 GHz-s Quad Core processzor került, a tárolókapacitás pedig 8 helyett 16GB. Persze microSD kártyát fogad mind a két típus.
Azért nem volt meglepő, hogy a bekapcsolás után egy gördülékenyen, és jól használható Android 4.2 TouchWiz felület köszönt vissza rám. Az operációs rendszerről nem írnék sokat itt, hiszen az lényegében megegyezik az S4-megoldásaival, melyeket itt lehet elolvasni.
Összegezve azt kell, hogy mondjam, az egyik szemem sír, a másik pedig nem. Az S4 mini egyértelműen közelebb áll a nagytestvérhez, mint az S3 mini a sajátjához. Ilyen szempontból a Samsung megtalálta a piaci rést. Nagy teljesítményű és jó telefont csomagolt kicsi házba, így azoknak a vásárlóknak, akik nem szeretnének másfél tenyérnyi eszközt zsebre gyömöszölni, jó választás az S4 mini. Akik viszont azt gondolják, hogy közel olyan erős telefont kapnak, mint az S4, még mindig csalódni fognak, mert ez a mini sem csak a nevében mini.