Utóbb derült ki, hogy a HTC ezzel a készülékkel inkább a női felhasználókat célozza.. Na mindegy ezt már bevállaltam. Mentségemre legyen mondva, hogy a teszt telefon nem az általában kommunikált lilás színű, hanem elegáns bézs-ezüst kombináció.

Kívülről:

A Rhyme egy igazán jó arányú és súlyelosztású telefon. Az a típus, amit jó érzés kézbe venni. Fém tokozása masszívvá teszi, ugyanakkor a plasztikus tapintású bőr szerű műanyag burkolatok kellemes érintést adnak. A készülék hátlapján található a kihangosító hangszórója, egy 5Mpixeles autófókuszos kamera, vaku, és a dokkoló érintkezési pontjai.

A telefon előlapját a 468*800-as super LCD kijelző uralja aminek átmérője 3.7 hüvelyk. A kijelző fölött egy VGA felbontású front kamera, és a fényérzékelő helyezkedik el, míg alatta a klasszikus négy érintésérzékeny „gomb”. Az előlapon egy apró led is helyet kapott, ez információt ad arról, hogy van-e bejövő sms, vagy e-mail, merül-e az akkumulátor stb. Régen ez alapfunkció volt, de a mai „okostelefonok” idejében kifejezetten öröm, ha nem kell öt percenként bekapcsolni a kijelzőt.
A készülék tetejére került a ki/be kapcsoló gomb, és a jack-dugó. A kapcsolóról el kell mondani, hogy hosszú nyomvatartásnál újraindítja a készüléket akkor is, ha az amúgy lezárt állapotban van. Ez akkor kellemetlen, ha nadrágzsebben hordva mondjuk legugolunk... Nekem a 2 hetes teszt alatt kétszer rebootolt a telefon ilyen formán (és egyszer spontán nyomogatás közben). Persze lehet, hogy a női farmerok eltérő szabásúak.

A Rhyme baloldalán található a töltő csatlakozó, ami megnehezíti, hogy a jobbkezes felhasználók kényelmesen tartsák a telefont töltés közben, hiszen balkézzel így gyakorlatilag nem lehet megfogni. A jobb oldalon a hangerő vezérlőgombja van. Ez viszonylag kevéssé emelkedik ki a telefon síkjából, viszont elég könnyű megnyomni. Ebből az következik, hogy szándékosan nehéz eltalálni pl. beszélgetés közben, véletlenül viszont biztos itt fogjuk meg a készüléket és állítjuk a hangerőt akaratunk ellenére... Ezen apró negatív részletek ellenére is egy jól megtervezett, ergonomikus telefont kapunk a pénzünkért.

Kiegészítők:

A telefon dobozába került egy „asztali töltő”. Ez szintén micro USB csatlakozóval rendelkezik, azaz szabványos kábellel csatlakozik akár a számítógéphez, akár hálózati töltőhöz. A dokkolóba helyezett készülék elhalványítja a kijelzőt, és kiteszi nekünk az órát, illetve 1-2 alapfunkciót. Természetesen testreszabható, hogy pontosan mi történjen ebben az üzemmódban. Amit nem lehet testreszabni, az a Bluetooth. Ennek az az oka, hogy a dokkoló egy BT kihangosítót is magában rejt, amihez a készülék automatikusan csatlakozik, ha beletesszük. Ez praktikusnak tűnik, hiszen ha bejövő hívásunk van, vagy zenét hallgatunk, akkor valamivel jobb hangminőséget érünk el, mint a beépített hangszóró használatával. Ugyanakkor engem kifejezetten zavart, hogy hiába kapcsoltam ki a BT-t, minden alkalommal amikor beletettem a dokkolóba, újra bekapcsolódott. Ez pedig elég kedvezőtlenül hat az akkumulátor készenléti idejére. Ha egyébként akkor is lehetne használni a kihangósítót, amikor nincs benne a telefon, akkor meg lehetne ideologizálni a BT-os kapcsolat fontosságát. De ez nem így van. Amint kivesszük a készüléket a tartóból, a BT kapcsolat megszakad, és kézzel sem lehet visszacsatlakozni. (Természetesen a BT bekapcsolva marad a telefonon.) Csak egy óvatos kérdés. Nem lett volna jobb, akkor simán klasszikus érintkezőkkel megoldani a hang átvitelét? Bárhogy számolom ez maximálisan plusz három kapcsolódási pont. Gondolom egyszerűbb volt így. Kár, mert maga a dokkoló mutatós, és igen jól illeszkedik bele a telefon.

Egy másik érdekes kiegészítő a „charm” (fordítása: amulett, talizmán, szerencsetárgy). Amikor először kézbevettem, bevallom őszintén nem tudtam rájönni, hogy mire is való. A fejhallgató csatlakozóba kell bedugni, így először valamilyen kiegészítő hangszórónak, vagy mikrofonnak hittem... De nem. Ez nem más, mint egy led, ami arra hivatott, hogy akkor is jelezze ha hívás érkezik, ha a telefon épp a táska mélyén csücsül. Ez egyébként egy igazán jó gondolat. Nyilván sokunkkal fordult már elő, hogy hívtuk a barátnőnket, de az éppen egy buszon ült, az utcán sétált stb., így nem hallotta a telefon csörgését. A rezgő hívásjelzés pedig csak akkor "működik", ha zsebben hordjuk a készüléket. A charm ilyen szempontból jó kiegészítő, elvileg. Gyakorlatilag viszont a kb. negyven centis drót végén lévő leddel nagyon nehéz bánni. Én nem tudom elképzelni (többé kevésbé ismerve egy női táska beltartalmát) hogy az oda bedobott telefon ne gabalyodjon bele a körömreszelőbe, a papírzsebkendőbe, a kihajtható kepmingasztalba stb... Arról nem is beszélve, hogy amint leteszi a használója a táskát és kiveszi a telefont, rögtön ki kel húzni a charm-ot, és visszafele ugyanez. Szóval ITT pont jól jött volna a BlueTooth kapcsolat. Akkor talán lett volna értelme. Ebben a formában inkább csak egy izzadságszagú marketing eszköz, amivel „nőiessé” tették a készüléket.