Vízkereszt vagy amit akartok. Nincs az az ingyenes tárhelyhalom, ahonnan ne juthatnánk el a csupasz genitáliák eldorádójába. Hiába az esztétikai ellenszenv: a legtöbbször silány kivitelezés dacára az adrenalin és a noradrenalin szintje mind magasabbra kúszik. Lehet szó Arnie Freytag Playboy-műhelyében fogant, sok puha fénnyel "odalohintott" alkotásról vagy olyan "galériáról", amelynek egyetlen szempontja, hogy a kellő helyen és időben rendben legyen a mélységélesség. Hiába minden, gyorsul a pulzus, elvégre férfiak volnánk, netcaféban, melóhelyen, otthoni kuckóban, még ha zsenáns is lenne olykor látni saját ábrázatunkat, amikor azt stíröljük, hogyan képes három biciklipumpa, két telivér macsó és öt keleti porcelánbaba ugyanabba a testbe béhatolni... Testüreg nem marad szárazon.

Hangszerbérlet

Ilyes foglalatosságra leginkább otthoni magányban, túlórai irodai homályban vetemedik a választópolgár, mégse decens közhálózati helyen ajkat csücsörítve, céklapiros fejjel ráizgulni a témára. Bár ha igaz az, hogy Bajorországban pöpec kis csatornák vezetnek a sörözdékben az asztalok alatt egy bizonyos célból, semmi sem kizárt: még az sem, hogy nem lesz balkáni szokás, ha bal kezünk olykor eltűnik a slicc alagútjában, míg a jobbal keresgélünk tovább, mint a hurrikán. Hadd tanuljanak tőlünk valamit azok a hollandok, akiket annyira leköt Rotterdam és Amszterdam vetélkedése, hogy már azt se tudják, hol lakik az etalon!

Ettől persze még mesze van a végcél, de bevezető bolyongásnak megteszi. A legjobb ahogy esik, úgy puffan alapon navigálni a digitális örömök hiperaktív tárházában, szabadon ugrálva oldalról oldalra. Bemelegítésnek nem rossz. Közben az sem szégyen, ha végiggondoljuk: nem biztos, hogy az a legjobb megoldás, ha mi hívjuk magunkhoz az öröm szakmunkásait, ideje értékelni a felmerülő veszélyforrásokat. Miközben úton vagyunk Silvia Saint és a Cs. Zsuzsa médiaszemélyiségre megtévesztésig hasonló női személy között, jusson eszünkbe az a Tom Cruise-film, amelyben egy ilyen látogatás előre nem látott bonyodalmakkal jár: az még csak hagyján, hogy az isteni Tom beleszeret a hozzá rendelt vendégbe, de szülei lakását csontig kifosztják, apja autója a tó mélyére araszol, továbbá a családi fészekből bordélyt csinálnak a fiúk-lányok kölcsönös örömére. Pont akkor, amikor a továbbtanulásra kiszemelt egyetem képviselője teszi tiszteletét...

Ha e nagy amerikai filmmesében imígyen vagyon, Budapesten számtalan variáció előfordulhat. Hovatovább jó, ha pianínóbérlésnél vigyázunk a szállítóbrigáddal. Ottjártuk után nem egy helyen hirtelen megnőtt a hevederzár iránti igény. És hol van egy finom kis kupakolás a hangszerbérlettől!

Friss húst tessék!

Persze lehet, hogy csak belőlem ütközik ki az ősgyáva kurvázásügyben. Ennek volt köszönhető, hogy csődöt mondtam, amikor egy színes, szélesvásznú női magazin fölkérésére főiskolás örömlányokkal kellett volna riportot készítenem, zsebemben 10 ezer forinttal, amellyel nem kellett elszámolnom...

Vélem, nem én vagyok egyedül, aki nem mer belevágni a nagy kalandba. Talán erkölcsi gátlás, talán egyszerűen az ismeretlentől való félelem lesz úrrá a kalandorkedven. A fizetőképes populáció ezen részének is szól a www.try.at/lhv, azaz a "Lányok, házak, vendégek" oldal.

Ez, kérem, egy igen csúnya, de nagyon vonzó weblap. Semmi cicó, náluk van a slukker. Egyetlen cél vezérel mindenkit: hogy létrejöjjön a pillanatnyi nász, kielégüljön a vendég, csilingeljen a kassza. Széplelkek kíméljenek, akiknek bárminemű fenntartásaik volnának, vagy álljanak odább, vagy változtassanak. Itt nincs helye etikai polémiának, a nők kizsákmányolásáról szóló fölszólamlásnak. A "Lányok, házak, vendégek" olyan, mint a nagycsarnok húsárurészlege: friss húst tessék, friss húst tessék! Kereslet, kínálat mindig van. Az már csak vásári cicoma, hogy kerítőnők helyett mostanság SMS-ben és mobilon, továbbá e-mailben illik időpontot egyeztetni, és tisztázni, mit várhatnak egymástól a szerződő felek.

Ekkorát lőttem...

A hálószemen minden információ megtalálható. Még több is. A legélvezetesebb a magamfajta cybervoyeur számára a "makktársak" számára fenntartott játszótér, ahol az így-úgy kielégített kuncsaftok osztják meg egymással tapasztalataikat. Legtöbbjük kellő nyelvi humorral, eleganciával. Olyanok, mint egy kontrollcsoport tisztességben megőszült tagjai, akik megszokták: a haza elvárja tőlük, mondhatni polgári kötelességük, hogy ne dumáljanak mellé ilyen országos fontosságú ügyekben. Hát ők nem teszik. Ha már szaktekintélynek látszanak álneveik védelmében...

Tessenek csak meggondolni: míg nagyapáink súgva adták tovább az arra érdemesnek tartott Rákóczi téri szolgáltató nevét és tarifáját, itt mindez nyilvánosan történik. A horgászok vagy a vadászok szakmai büszkeségével: igen, igen, ekkorát lőttem! Mindezt úgy, hogy a családi békét nem méltóztatik veszélyeztetni semmi, de semmi...

A lebukás esélye egyenlő a nullával. "Makktársnak" lenni veszélytelen, a felelőtlenségig édes állapot. Igaz, a Kárpátok ölelő bérceiben lepedőakrobatáknál keresni kielégülést mindig is bocsánatos bűn volt. Még a legmagasabb szinten is. Soha senki nem tett szemrehányást Ferenc Jóskának, amiért a birodalom legszebb asszonyának fogsorával kellett fizetnie a cs.-i és kir.-i nemi betegség gyógyításáért. Ezért is van az, hogy Sissiről egyetlenegy mosolygós portré sem maradt fenn.

Szóval maradjunk annyiban: netrendelés ügyében a pizzánál tovább ne sasszézzunk széles mosollyal orcánkon. Vagy ha mégis, hát vigyázzunk a pianínóra...