Iphone versus BlackBerry
Sok tesztet olvashatunk az iPhone-ról is, a BlackBerry-ről is, arra azonban ritkán van mód, hogy valaki egy-egy éves használat után tudjon véleményt mondani egyikről is, másikról is. Ezúttal ezt a lehetőséget használtuk ki, s bár biztos, hogy befolyásolja a szerzőt az a körülmény, ami miatt a készülékváltásra sor került, a felhasználói tapasztalatok alapvetően mégiscsak objektívek.
Történt, hogy az első hazai iPhone-ok (3G, akkor még nem volt 3GS)
egyikét használtam egy éven keresztül, majd mikor minden átmenet nélkül -
a garancia lejárta után néhány nappal - megadta magát, úgy gondoltam
másik telefon után nézek. Ennek már lassan egy éve.
Ebben a cikkben nem fogok kitérni a részletekre illetve a hardverre. Már csak azért sem, mert az iPhone hamarosan a negyedik generációt adja ki, és a RIM (Research In Motion) is kihozta már az utódokat. Inkább a két készülék szemléletbeli különbségéről, a hosszú távú tapasztalatokról írok néhány sort. A tényszerűség kedvéért azért elmondom, hogy az általam használt iPhone 3G egy 8Gb-os fekete példány volt, míg a BlackBerry egy Bold 9000-es.
Hogy miért a BlackBerry Bold mellett döntöttem? A Windows alapú telefonoktól mindig is furcsa fájdalmat éreztem a halántékomban (szerencsére mára el is tűntek). A Nokiák kezelőfelülete az iPhone után, - hogy diplomatikus legyek -, nem tűnt komfortosnak. A Samsungok már-már megtévesztően jól el tudták temetni magukban a Windowst, de azért csak-csak megjelent az ismerős sajgás a fejemben (mára hálisten már Androiddal adják őket). Az Androidos HTC-k pedig ebben az időben még igencsak béta készülékek voltak. És ezzel a nagy okos-telefon gyártók sorának végére is értünk.
Kezdjük a küllemmel. Az Apple sohasem ment a szomszédba jó design-ért. Máig sem értem, hogyan tudtak olyan telefont tervezni, ami nemtől, kortól és foglalkozástól függetlenül mindenkinek a kezében jól mutat. Ezzel szemben a BlackBerry-t valószínűleg nem is regisztrálja annak a 18 éves lánynak az agya, aki a telefonokat mustrálja egy szolgáltató mintatermében. Míg az iPhone egy ékszeres doboz, addig a BB egy robusztus kommunikációs eszköz. A felhasznált anyagok jól mutatják, hogy melyik készülék mire hivatott. Az iPhone gyakorlatilag teljesen műanyag, ráadásul az a fajta, ami már a nulladik kilométernél karcolódik, 1 év után pedig menthetetlenül töredezni kezd. A kijelző teljesen síkban helyezkedik el, a karcolódástól nem védi semmi. Érezhető, hogy inkább egy félteni való dísztárgy, mint munkaeszköz. Ugyanakkor a BB vastag fém kerete és bőr imitációjú hátlapja, a billentyűzet és a kijelző közé helyett „korlát” körkörös védelmet nyújt. Persze ha az ember végiggurítja egy betonlépcsőn az nem tesz neki jót és csúnyán összekarcolódik a fémkeret. De mi történt volna egy iPhone-al? Egyszóval a BB-t 24 órás használatra tervezték.
Aztán ott van a következő dilemma. Érintőképernyő, vagy qwerty billentyűzet? Az iPhone új korszakot nyitott a mobiltelefonok világában, amikor megjelent a több ujjal vezérelhető kapacitív kijelzőjével. Ha weboldalakat böngészünk, fényképeket, videókat nézünk, vagy az egyik legjobb interfészen válogatunk a zenéink között, ez a megoldás verhetetlen. Bár a BB trackball-ja vélhetően a legjobb megoldás arra, hogy görgessük a menüket (szkrollozzunk), kattintsunk vagy irányítsuk a kurzort, ez azonban sohasem lesz olyan, mintha ezt közvetlenül az ujjunkkal csinálnánk a kijelzőn. Ugyanakkor, ha meg kell írni egy 20 mondatos e-mailt, már árnyaltabb a kép. Sokan azt mondják, hogy meg lehet szokni a képernyőre kivetített billentyűzetet is, nem olyan rossz. Nos, én is ezt mondom. De bárhogy is legyen, a valódi, teljes kiosztású billentyűzeten jóval gyorsabban és komfortosabban lehet gépelni, mint érintőkijelzőn. Ez olyan tény, minthogy Magyarországon minden nagyberuházás minimum 1 évet csúszik. Ez még a BB Storm-ra is igaz, ahol az egész kijelző benyomásával jelezzük, hogy nem csak rátettük a kezünket a kijelzőre, hanem tényleg szeretnénk is begépelni az adott betűt. Fogyasztjuk, vagy előállítjuk a tartalmat, ez a kérdés.
Ami a szoftvereket illeti, a két készülék ezen a téren nem látja egymást a lótól aminek ők épp a két különböző oldalán helyezkednek el. Míg az iPhone konfigurációs lehetőségeinek a számát (kis túlzással) egy kézen meg lehet számolni, addig a BB menürendszerében az első két hétben olyan szinten el bírtam veszni, hogy esténként többen a keresésemre indultak. Halkan kérdezem: biztosan érdemes megengedni, hogy a felhasználó testre szabhassa a menüpontok betűtípusát? Nem tudom. Mindenesetre, ha egyszer úgy-ahogy bekonfiguráltuk, jó eséllyel nem kell többet ezzel bajlódni. A programok utánpótlását mindkét gyártó az általa üzemeltetett shopból oldja meg. Az Apple az iTunes Store-t úgy őrzi, mint az arany tojást tojó tyúkot. Nem csoda, hiszen az is. A RIM az App World-del sokkal kevésbé foglalkozik. Ez többek között onnan is látszik, hogy Magyarországon ez a szolgáltatás nem elérhető. Vélhetően kis hazánk nem üti meg az amerikai központú, és leginkább hazai piacából élő cég ingerküszöbét. Szerencsére az iPhone-nal ellentétben a BB-re közvetlenül is telepíthetünk programokat, a gyártók pedig az App World-ön kívül a saját oldalaikra is felteszik azokat.
Az iPhone esetében az alkalmazások ilyen típusú korlátozása jelentette nekem mindig a legnagyobb problémát, úgy éreztem, az iPhone az üzleti stratégia oltárán túl sok felhasználói vágyat áldoz fel. Szépen becsomagolva adja azt, amit ad. De annyit és nem többet.
A másik nagy fájdalom az iPhone-ban a multitasking hiánya. Igaz a Push notification megjelenésével enyhült a kontraszt, és a harmadik generációs készülékek további lépéseket tesznek ebbe az irányba, azért ez még sem igazi. Sokak szerint felesleges több alkalmazást egyszerre futtatni. Mások viszont kitartanak amellett, hogy ez márpedig hasznos. Én az utóbbiak közé tartozom.
Ami a csatlakozókat illeti, szerencsére mindkét telefont sima sztereó fejhallgató-csatlakozóval látták el, így bármilyen fülessel használhatók. A BB-nél extra, hogy a töltő/adatkábele is sztenderd, kis méretű USB, ami két szempontból is hasznos. Egyrészt 100 forintért beszerezhető, másrészt manapság legalább olyan gyakori, mint a „nokiatöltő” nem beszélve arról, hogy ez utóbbi gyártó - a korábbi hagyományokkal szakítva- újra más-más töltő csatlakozókkal látja el a készülékeit. Megjegyzem sem az iPhone, sem a BB Bold nem akkumulátorbajnok. Bekapcsolt wifivel és 3Gvel, átlagos használat mellett nálam egyik sem bírja 48 óra folyamatos üzemnél tovább, ha meg az ember belemerül az alkalmazásokba, akkor naponta kell tölteni. De ez már csak így van az „okos-telefonok” világában.
Mint a cikk hangvételéből is nyilván kiderül, hozzám közelebb áll a BlackBerry. De nem azért, mert jobb készülék. Én ilyen típusú felhasználó vagyok:sokat telefonálok, e-mailezek, kommentelek. Többet, mint amennyit webezek vagy videózok a telefonomon. Akinél fordított az arány, annak jobban fog tetszeni az iPhone. Még érződik, hogy a RIM igazán otthon van az okos-telefonok tervezésében. Nem csoda, ezt csinálják mióta világ a világ. Ellentétben az Apple-lel, amelynek 2 év alatt kellett behoznia a lemaradását a mobilpiacon. Az Android pedig még gyorsabban fejlődik a Google szárnyai alatt. Ráadásul mind az Apple, mind a Google épp arról a földrészről indult világhódító útjára, ahol a BlackBerry felhasználók legnagyobb tábora található. A nagy kérdés: tudja-e majd tartani a tempót BlackBerryket gyártó Research In Motion?
Ebben a cikkben nem fogok kitérni a részletekre illetve a hardverre. Már csak azért sem, mert az iPhone hamarosan a negyedik generációt adja ki, és a RIM (Research In Motion) is kihozta már az utódokat. Inkább a két készülék szemléletbeli különbségéről, a hosszú távú tapasztalatokról írok néhány sort. A tényszerűség kedvéért azért elmondom, hogy az általam használt iPhone 3G egy 8Gb-os fekete példány volt, míg a BlackBerry egy Bold 9000-es.
Hogy miért a BlackBerry Bold mellett döntöttem? A Windows alapú telefonoktól mindig is furcsa fájdalmat éreztem a halántékomban (szerencsére mára el is tűntek). A Nokiák kezelőfelülete az iPhone után, - hogy diplomatikus legyek -, nem tűnt komfortosnak. A Samsungok már-már megtévesztően jól el tudták temetni magukban a Windowst, de azért csak-csak megjelent az ismerős sajgás a fejemben (mára hálisten már Androiddal adják őket). Az Androidos HTC-k pedig ebben az időben még igencsak béta készülékek voltak. És ezzel a nagy okos-telefon gyártók sorának végére is értünk.
Kezdjük a küllemmel. Az Apple sohasem ment a szomszédba jó design-ért. Máig sem értem, hogyan tudtak olyan telefont tervezni, ami nemtől, kortól és foglalkozástól függetlenül mindenkinek a kezében jól mutat. Ezzel szemben a BlackBerry-t valószínűleg nem is regisztrálja annak a 18 éves lánynak az agya, aki a telefonokat mustrálja egy szolgáltató mintatermében. Míg az iPhone egy ékszeres doboz, addig a BB egy robusztus kommunikációs eszköz. A felhasznált anyagok jól mutatják, hogy melyik készülék mire hivatott. Az iPhone gyakorlatilag teljesen műanyag, ráadásul az a fajta, ami már a nulladik kilométernél karcolódik, 1 év után pedig menthetetlenül töredezni kezd. A kijelző teljesen síkban helyezkedik el, a karcolódástól nem védi semmi. Érezhető, hogy inkább egy félteni való dísztárgy, mint munkaeszköz. Ugyanakkor a BB vastag fém kerete és bőr imitációjú hátlapja, a billentyűzet és a kijelző közé helyett „korlát” körkörös védelmet nyújt. Persze ha az ember végiggurítja egy betonlépcsőn az nem tesz neki jót és csúnyán összekarcolódik a fémkeret. De mi történt volna egy iPhone-al? Egyszóval a BB-t 24 órás használatra tervezték.
Aztán ott van a következő dilemma. Érintőképernyő, vagy qwerty billentyűzet? Az iPhone új korszakot nyitott a mobiltelefonok világában, amikor megjelent a több ujjal vezérelhető kapacitív kijelzőjével. Ha weboldalakat böngészünk, fényképeket, videókat nézünk, vagy az egyik legjobb interfészen válogatunk a zenéink között, ez a megoldás verhetetlen. Bár a BB trackball-ja vélhetően a legjobb megoldás arra, hogy görgessük a menüket (szkrollozzunk), kattintsunk vagy irányítsuk a kurzort, ez azonban sohasem lesz olyan, mintha ezt közvetlenül az ujjunkkal csinálnánk a kijelzőn. Ugyanakkor, ha meg kell írni egy 20 mondatos e-mailt, már árnyaltabb a kép. Sokan azt mondják, hogy meg lehet szokni a képernyőre kivetített billentyűzetet is, nem olyan rossz. Nos, én is ezt mondom. De bárhogy is legyen, a valódi, teljes kiosztású billentyűzeten jóval gyorsabban és komfortosabban lehet gépelni, mint érintőkijelzőn. Ez olyan tény, minthogy Magyarországon minden nagyberuházás minimum 1 évet csúszik. Ez még a BB Storm-ra is igaz, ahol az egész kijelző benyomásával jelezzük, hogy nem csak rátettük a kezünket a kijelzőre, hanem tényleg szeretnénk is begépelni az adott betűt. Fogyasztjuk, vagy előállítjuk a tartalmat, ez a kérdés.
Ami a szoftvereket illeti, a két készülék ezen a téren nem látja egymást a lótól aminek ők épp a két különböző oldalán helyezkednek el. Míg az iPhone konfigurációs lehetőségeinek a számát (kis túlzással) egy kézen meg lehet számolni, addig a BB menürendszerében az első két hétben olyan szinten el bírtam veszni, hogy esténként többen a keresésemre indultak. Halkan kérdezem: biztosan érdemes megengedni, hogy a felhasználó testre szabhassa a menüpontok betűtípusát? Nem tudom. Mindenesetre, ha egyszer úgy-ahogy bekonfiguráltuk, jó eséllyel nem kell többet ezzel bajlódni. A programok utánpótlását mindkét gyártó az általa üzemeltetett shopból oldja meg. Az Apple az iTunes Store-t úgy őrzi, mint az arany tojást tojó tyúkot. Nem csoda, hiszen az is. A RIM az App World-del sokkal kevésbé foglalkozik. Ez többek között onnan is látszik, hogy Magyarországon ez a szolgáltatás nem elérhető. Vélhetően kis hazánk nem üti meg az amerikai központú, és leginkább hazai piacából élő cég ingerküszöbét. Szerencsére az iPhone-nal ellentétben a BB-re közvetlenül is telepíthetünk programokat, a gyártók pedig az App World-ön kívül a saját oldalaikra is felteszik azokat.
Az iPhone esetében az alkalmazások ilyen típusú korlátozása jelentette nekem mindig a legnagyobb problémát, úgy éreztem, az iPhone az üzleti stratégia oltárán túl sok felhasználói vágyat áldoz fel. Szépen becsomagolva adja azt, amit ad. De annyit és nem többet.
A másik nagy fájdalom az iPhone-ban a multitasking hiánya. Igaz a Push notification megjelenésével enyhült a kontraszt, és a harmadik generációs készülékek további lépéseket tesznek ebbe az irányba, azért ez még sem igazi. Sokak szerint felesleges több alkalmazást egyszerre futtatni. Mások viszont kitartanak amellett, hogy ez márpedig hasznos. Én az utóbbiak közé tartozom.
Ami a csatlakozókat illeti, szerencsére mindkét telefont sima sztereó fejhallgató-csatlakozóval látták el, így bármilyen fülessel használhatók. A BB-nél extra, hogy a töltő/adatkábele is sztenderd, kis méretű USB, ami két szempontból is hasznos. Egyrészt 100 forintért beszerezhető, másrészt manapság legalább olyan gyakori, mint a „nokiatöltő” nem beszélve arról, hogy ez utóbbi gyártó - a korábbi hagyományokkal szakítva- újra más-más töltő csatlakozókkal látja el a készülékeit. Megjegyzem sem az iPhone, sem a BB Bold nem akkumulátorbajnok. Bekapcsolt wifivel és 3Gvel, átlagos használat mellett nálam egyik sem bírja 48 óra folyamatos üzemnél tovább, ha meg az ember belemerül az alkalmazásokba, akkor naponta kell tölteni. De ez már csak így van az „okos-telefonok” világában.
Mint a cikk hangvételéből is nyilván kiderül, hozzám közelebb áll a BlackBerry. De nem azért, mert jobb készülék. Én ilyen típusú felhasználó vagyok:sokat telefonálok, e-mailezek, kommentelek. Többet, mint amennyit webezek vagy videózok a telefonomon. Akinél fordított az arány, annak jobban fog tetszeni az iPhone. Még érződik, hogy a RIM igazán otthon van az okos-telefonok tervezésében. Nem csoda, ezt csinálják mióta világ a világ. Ellentétben az Apple-lel, amelynek 2 év alatt kellett behoznia a lemaradását a mobilpiacon. Az Android pedig még gyorsabban fejlődik a Google szárnyai alatt. Ráadásul mind az Apple, mind a Google épp arról a földrészről indult világhódító útjára, ahol a BlackBerry felhasználók legnagyobb tábora található. A nagy kérdés: tudja-e majd tartani a tempót BlackBerryket gyártó Research In Motion?