A Shark nevet azért kapta, mert vonalvezetése és megjelenése cápára emlékeztet. Ezt a vonalat inkább hagyjuk. Tény, hogy a fém hátlap kellemesen „farnehézzé” teszi a készüléket, aminek fogása így különösen kényelmes. Az ember már-már késztetést érez, hogy felvegye az asztalról, és a kezében tartsa. Igazán szép megjelenést sikerült kölcsönözni a készüléknek, és mint az ebben a kategóriában elvárás is, meglehetősen unisex a design.

Ha a külsőségek felől haladunk befelé, akkor el kell mondanunk, hogy a szokásosnál kevesebb csatlakozó található a telefonon. Ennek az az oka, hogy Samsungos szokás szerint a töltő és a headset kábele ugyanazon helyre dugható. Ebből jó logikai érzékkel kikövetkeztethető, hogy készülékünk nem használható bármilyen fülhallgatóval, csak a hozzá adott headsettel. Azzal is csak akkor, ha épp nem töltjük. A kedvenc fülhallgatónkat csak a nagyobb testvérekhez csatlakoztathatjuk büntetlenül. Vélhetően kimatekolták a tervezők, hogy aki ilyen telefont vásárol, annak fontosabb a kis méret és az egyszerű kezelés, mint a „jack” csatlakozó. Én elhiszem nekik, bár a kompatibilitás híve vagyok. Éjszakánként arról álmodom, hogy minden készülék tölthető ugyanazzal a töltővel, és hallgatható ugyanazzal a fülhallgatóval. De hol vannak az én álmaim a Samsung tervezőrészlegéhez képest? Mondjuk, mint ide Korea… gyalog. Egyszóval erre még várni kell.

A külső borításon kapott helyett a hangerőt szabályzó gomb, és a 3.2 Megapixeles fényképezőgép exponáló gombja. A fényképezőgép vakuval nem rendelkezik, de itt meg kell jegyeznem, hogy ha én választhatnék, hogy legyen-e vaku egy telefonban vagy inkább megspórolom a hozzá szükséges helyet és súlyt, én is így döntenék, hiszen ezen fényforrások legfeljebb a kínai kulcstartókba szerelt apró lámpákat helyettesítik. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az autófókuszos objektív egészen jó képeket csinál, és videofelvételre, sőt panorámaképek készítésére is alkalmas. Persze mosolydetektáló funkcióval is fel van szerelve, bár én még nem találkoztam olyan (európai) emberrel, aki ezt bármilyen készülékben valóban használta volna. De vélhetően tőlünk keletre minden ember reggelente egy mosolygós fényképpel kezdi a napot. Egy microSD foglalatot találunk még a telefon oldalán, ahova tiszteletreméltó, 16GB-os kártya is csúsztatható, ha kevés lenne a 100MB belső memória. 16GB manapság sem kevés. Bőven csinálhatjuk a videókat, vagy hallgathatjuk róla a zenéket. Sokat.

Ami a készülék technikai paramétereit illeti, azokat be lehet szerezni a Samsung hivatalos oldaláról. Én inkább a tapasztalataimat írnám le. A tesztelés három napja alatt nem merült le az akkumulátor, így erről csak azt tudom nyilatkozni, hogy egész sokáig bírja:) Már-már megirigyeltem az „okostelefonom” után, amivel gyakorlatilag konnektortól konnektorig szoktam közlekedni.

Bár az adatátviteli technológiák széles skáláját támogatja az apróság egészen a HSDPA-ig, ám a WiFi kapcsolatról le kell mondanunk, és GPS sem segíti a tájékozódást. De persze ez a készülék nem is erre való.

Adja magát a kérdés, hogy akkor mire? Mit is kell tudnia egy „átlagos” mobilnak 2010-ben?

Tudni kell vele videotelefonálni, amolyan StarTrek módra. Támogatnia kell a közösségi oldalak teljes tárházát, így használhatjuk vele a FaceBookot, a MySpace-t vagy a Flickr-t, hogy csak az ismertebbeket említsem. A készített képeinket, videóinkat akár rögtön publikálhatjuk is! A gTalk, AIM, és Parlingo hálózatokon csetelhetünk az ismerőseinkkel, vagy írhatunk nekik e-mailt. (Már ha van kedvünk a hagyományos telefonos billentyűzeten begépelni mondjuk azt a szót, hogy töredezettségmentesíthetetlenségeskedéseitekért. ) A lehetőség mindenesetre adott. A beépített böngészővel bátran szörfölhetünk az interneten. Ennek csak a 240x360 pixeles felbontás szab határt, megjegyezem igen hamar.

Hogy mi volt a benyomásom? Nosztalgiám volt. Milyen jó volt nekem, amikor még nem volt szükségem egy telefonon qwerty billentyűzetre, GPS-re és közel teljes értékű webböngészőre, na, meg rendes e-mail kliensre. Abban az időben sohasem találtam a töltőmet, mert elfelejtettem hová is tettem egy héttel előtte. Akkoriban a nadrágjaimat nem aszerint kellett megválogatni, hogy belefér-e a zsebébe a telefonom. Akkoriban minden olyan egyszerű volt...

Szeretném, ha újra ilyen telefonom lehetne.