Legfrissebb híreink

Elindult az OCO - sikertelenül!

Kütyü magazin - 2009. február 24.
Az indításra ma, február 24-én, magyar idő szerint 10:55-kor került sor, Taurus-XL hordozórakétával. A kaliforniai Vandenberg Légibázison ekkor éjfél után 1:55 volt. Az Orbital Sciences Corporation rakétája, miután megfelelt a NASA szigorú minősítési eljárásán, először szállította az amerikai űrügynökség egyik nagyértékű műholdját. (A következő alkalom a Glory nevű, a légköri aeroszolokat kutató amerikai műhold pályára állítása lehet, még ebben az évben.) Magát az OCO műholdat ugyancsak az Orbital Sciences építette a NASA megrendelésére.

Az amerikai Orbiting Carbon Observatory (OCO) műhold a légköri szén-dioxid kutatására készült. A start során fellépett hiba miatt a műhold elveszett.




Az OCO indítási előkészületei, az orrkúpot védő burkolat eltávolítása a startot megelőző napon. (Kép: G. Blevins / LA Daily News)

Cikkünk eredeti formájában való megjelenése után érkezett a hír, hogy a rakéta orrán levő burkolatnak (orrkúpnak) nem sikerült leválnia, ezért a start kudarcba fulladt: a műhold sajnos nem lesz használható. A start után kb. 13 perccel fellépett hiba pontos okát vizsgálják.

Bár az OCO tudományos programjáról tavaly év végi beharangozó cikkünkben (ld. lent) már szóltunk, itt megismételjük a legfontosabb információkat. A műhold nevének (Orbiting Carbon Observatory) rövidítése (OCO) egyben egy szójáték is, a szén-dioxid képletére (CO2) utal. Az űreszköz feladata a légköri szén-dioxid fő kibocsátó forrásainak és elnyelő helyeinek felmérése lett volna. Ez az első olyan amerikai műhold, amely kifejezetten ennek az üvegházhatású gáznak a vizsgálatára készült. Éppen egy hónappal ezelőtt Japánból indult egy hasonló céllal készült űreszköz, az Ibuki (GOSAT), amely már el is végezte első méréseit.

Az emberi tevékenységből származó megnövekedett CO2-kibocsátás valószínűleg az egyik fő okozója a földi klíma melegedésének, de a szén-dioxid viselkedéséről még mindig viszonylag keveset tudunk. Az OCO segítségével két hetenként ismétlődő időszakokban a felszínhez közeli szén-dioxid eloszlásáról globális térképeket készíthettek volna. Az OCO egyetlen alapvető műszert, egy spektrométert vitt magával. A felszínről visszaverődő napfény színképének elemzésével határozta volna meg a CO2 és O2 gázok koncentrációját.

Forrás: ŰRVILÁG hírportál

Kapcsolódó cikkek:
Vissza