Üvegházhatású gázok természetes (pl. biológiai, geológiai) és mesterséges (az emberi tevékenységhez kötődő, pl. fosszilis tüzelőanyagok égetése) folyamatok révén kerülnek a Föld légkörébe. A klímakutatások szerint az éghajlat jelenleg tapasztalható globális melegedése kapcsolatba hozható a szóban forgó gázok (elsősorban a szén-dioxid és a metán) koncentrációjának növekedésével. A műhold feladata a CO2 és a CH4 forrásainak és legfőbb elnyelési helyeinek azonosítása a Földön. Azt is megtudhatjuk majd, hogy a szén-dioxid hogyan jut el egyik helyről a másikra a légáramlatok segítségével. A műhold fő műszerei: egy infravörös színképelemző és egy felhő- és aeroszol-térképező.

Az Ibuki elkészítése 206 millió amerikai dollárnak megfelelő összegbe került. Az indítás során további hasznos terhet is pályára állított a japán hordozórakéta. Az SDS-1 jelű kis (100 kg-os) műhold kísérleti távközlési berendezéseket és számítástechnikai eszközöket visz magával. További, még kisebb műholdak tudományos, kísérleti és oktatási célokat szolgálnak (villámok megfigyelését, a Földről érkező gammasugárzás detektálását, űrkábelek, új földmegfigyelő teleszkóp kipróbálását, stb.). Az Ibukival együtt mindegyik műhold poláris napszinkron pályára került.

A tesztek után az Ibuki (GOSAT) a működését legkorábban tavasszal kezdheti meg, és 5 évig folytatja. A japánok más országokkal is szeretnék majd megosztani az eredményeket. Az első globális térképek nyilvánosságra hozatala 2010-re várható. A kutatók 2004 óta szorosan együttműködnek az amerikai OCO (Orbiting Carbon Observatory) csapatával. Ez utóbbi műhold startja rövidesen, februárban esedékes. A két műhold pályája hasonló, a földi kalibráló hálózat azonos – így mód lesz a mérések megbízhatóságának ellenőrzésére is. Az OCO valamivel érzékenyebb lesz, de nem lesz képes a metán detektálására. A két program tehát jól kiegészíti egymást. A jelenlegi műholdas módszerekhez képest háromszoros érzékenység-növekedés várható a gázok detektálásában.