Legfrissebb híreink
- Elindult a Google 2024. novemberi Core, alap-algoritmus frissítése
- Kiterjesztett valósággal segíti az autósokat a bonyolult közlekedési szituációkban az LG
- Kevesen élnek a Black Friday bevált trükkjeivel, de a HONOR segíthet
- A Yettel meghosszabbítja a Yepp tarifa kedvezményes havidíját és új, ingyenes próbaidőszakot vezet be
- Még biztonságosabb lesz a népszerű üzenetküldő alkalmazás
Asztalon a pingvin
Nos, hosszú hallgatás után visszatértünk. A Linux a kütyün vagy Szabad számítógép első cikke nagy népszerűségnek örvendett, úgyhogy az újévben még nagyobb lelkesedéssel fogtam hozzá ehhez a cikkhez. Sokáig hánytam-vetettem, mi legyen a következő téma, választásom a kezelőfelületekre esett. Hogy miért? Egyszerűen minden ember számára fontos... ...hogy mit tud, hogyan néz ki és mennyire használható az a grafikus
felület, amiben kattogtat, dolgozik, szórakozik nap mint nap Windows,
Macintosh vagy Linux alatt
Mit is jelent ez?
1996-ban egy Mattias Ettrich nevezetű egyetemista diák azzal a problémával került szembe, hogy barátnőjének nem tetszik a mi kis pingvinünk. Minden program parancssorból indult, különböző grafikus elemeket tartalmazott. Tehát nem volt egy egységes kezelőfelület, mint például a Windows-nál vagy a Macintosh-nál. Erre, mint fontos dologra, természetesen egy programozó azonnal megoldást próbál találni. Ekkor született meg a K asztali környezet, a KDE (K Desktop Enviroment). Ez volt az első kizárólag Linuxra írt kezelőfelület. Még abban az évben megjelent a Gnome és az Xfce.
De miért van szükség ennyi kezelőfelületre?
A GNU/Linux mint nyílt forráskódú operációs rendszer, nem egyetlen vállalattól függ, szabad, így bárki hozzátehet, elvehet, módosíthat rajta. Ettrich kifejlesztette a KDE-t, szinte ezzel párhuzamosan Miguel de Icaza a Gnome-ot és Olivier Fourdan az Xfce-t. Mindhárom fejlesztő a saját igényeit, elképzeléseit valósította meg felhasználói felületbe öntve. Aztán a kicsi, egyszemélyes projektek szárnyra keltek, mivel igény volt rájuk a nagyvilágban. Lassan több ezer ember kezdett dolgozni rajtuk világszerte, közösségek alakultak, „rajongótáborok”. Lassan, de biztosan eljutottunk oda, hogy ma a Linux az egyik legfelhasználóbarátabb és szinte minden igényt kielégítő operációs rendszer. Természetesen léteznek más kezelőfelületek is (mivel említettem, hogy bárki készíthet, aki tud programozni. Szerencsére nem kell programozónak lenni ahhoz, hogy használjuk őket), de mi ezt a hármat mutatjuk be cikk sorozatunkban.
Választhatunk...
Először is jó, ha az ember tudja, hogy mit vár el a számítógépétől. Mivel a felhasználók java része nem szokott gondolkodni ezen (hiszen mint a Windows, mint a Macintosh rendszerek egy adott, többé-kevésbé testre szabható felülettel érkeznek meg hozzánk), nehéz lehet egyeseknek a döntés. Hogy ezt megkönnyítsem, be fogom mutatni, hogy mi jellemzi ezeket a kezelőfelületeket, milyen az átjárás köztük, mik a főbb különbségek.
Először vala a KDE
Ha már úttörő, hadd legyen nálunk is első a K asztali felület. Ettrich barátunk valószínűleg nem számolt azzal, hogy ennyire népszerű lesz a barátnője kedvéért megírt grafikus kütyüje. Egyes híresztelések szerint ma a világ legnagyobb nyílt forráskódú vagy open source projektjévé nőtte ki magát. Mint minden grafikus felület, a KDE is bizonyos programcsomaggal érkezik, hogy minél szélesebb körben kielégítse a felhasználók igényeit. Internetezhetünk a Konqueror segítségével, a Dolphin fájlböngészővel igazgathatjuk fájljainkat, zenét hallgathatunk az Amarok-kal, a Kopete azonnali üzenetküldővel Yahoo vagy MSN felhasználónkkal kapcsolatba léphetünk barátainkkal. Ezek mellett több ezer játék, irodai program és egyéb alkalmazás áll rendelkezésünkre, hogy meghódítsuk számítógépünket. Ezek a programok (a Linuxos kezelőfelületekre jellemzően) a K menü alatt (hasonló a Start menühöz), kategóriákba szedve helyezkednek el. Ez azt jelenti, hogy grafikus programjainkat például (képnézők, képmanipulátorok, rajzolóprogramok, Picasa stb.) a „Grafika” menüpont, míg például a népszerű OpenOffice-t az „Iroda” alatt érhetjük el. Ez a rendszerezés telepítéskor automatikusan hajtódik végre. Így elfelejthetjük a több perces keresgélést indítómenünkben és átláthatóbb, hogy mi is van telepítve számítógépünkre. Telepítésük is hasonló módon történik, de erről később...
A KDE alapjába véve egy gyors, dinamikus, nagyon könnyen testreszabható kezelőfelület több, mint 60 nyelvre lefordítva. Általában már telepítéskor kiválaszthatjuk bármely kezelőfelület esetében, hogy milyen nyelven szeretnénk értekezni rendszerünkkel.
Jól hallottuk! Többek közt magyarul is telepíthetjük a kicsi pingvint, de ez később néhány egyszerű lépésben megváltoztatható. Így ha több felhasználó használ egy gépet, mindenki olyan nyelven használja, ahogy akarja. Sokan vannak, akik esküsznek az angol nyelvre, én személy szerint magyarul használom a Linuxot. A Windows-szal ellentétben itt a telepített programjaink is az adott nyelven fognak kommunikálni velünk.
Node, térjünk vissza a K-hoz... Körül-belül két hét múlva jelenik meg a 4.2-es verzió, ami sok újdonsággal kecsegtet és felhasználóbarátabb, mint valaha. És gyönyörű :)
Sokféle asztali mütyür vagy widget (hasonló a Windows Vistából ismert gadgetekhez), testre szabható felület és vizuális effekt segíti, hogy még könnyebben és látványosabban használjuk a programjainkat. Egy kis ízelítő:
1996-ban egy Mattias Ettrich nevezetű egyetemista diák azzal a problémával került szembe, hogy barátnőjének nem tetszik a mi kis pingvinünk. Minden program parancssorból indult, különböző grafikus elemeket tartalmazott. Tehát nem volt egy egységes kezelőfelület, mint például a Windows-nál vagy a Macintosh-nál. Erre, mint fontos dologra, természetesen egy programozó azonnal megoldást próbál találni. Ekkor született meg a K asztali környezet, a KDE (K Desktop Enviroment). Ez volt az első kizárólag Linuxra írt kezelőfelület. Még abban az évben megjelent a Gnome és az Xfce.
De miért van szükség ennyi kezelőfelületre?
A GNU/Linux mint nyílt forráskódú operációs rendszer, nem egyetlen vállalattól függ, szabad, így bárki hozzátehet, elvehet, módosíthat rajta. Ettrich kifejlesztette a KDE-t, szinte ezzel párhuzamosan Miguel de Icaza a Gnome-ot és Olivier Fourdan az Xfce-t. Mindhárom fejlesztő a saját igényeit, elképzeléseit valósította meg felhasználói felületbe öntve. Aztán a kicsi, egyszemélyes projektek szárnyra keltek, mivel igény volt rájuk a nagyvilágban. Lassan több ezer ember kezdett dolgozni rajtuk világszerte, közösségek alakultak, „rajongótáborok”. Lassan, de biztosan eljutottunk oda, hogy ma a Linux az egyik legfelhasználóbarátabb és szinte minden igényt kielégítő operációs rendszer. Természetesen léteznek más kezelőfelületek is (mivel említettem, hogy bárki készíthet, aki tud programozni. Szerencsére nem kell programozónak lenni ahhoz, hogy használjuk őket), de mi ezt a hármat mutatjuk be cikk sorozatunkban.
Választhatunk...
Először is jó, ha az ember tudja, hogy mit vár el a számítógépétől. Mivel a felhasználók java része nem szokott gondolkodni ezen (hiszen mint a Windows, mint a Macintosh rendszerek egy adott, többé-kevésbé testre szabható felülettel érkeznek meg hozzánk), nehéz lehet egyeseknek a döntés. Hogy ezt megkönnyítsem, be fogom mutatni, hogy mi jellemzi ezeket a kezelőfelületeket, milyen az átjárás köztük, mik a főbb különbségek.
Először vala a KDE
Ha már úttörő, hadd legyen nálunk is első a K asztali felület. Ettrich barátunk valószínűleg nem számolt azzal, hogy ennyire népszerű lesz a barátnője kedvéért megírt grafikus kütyüje. Egyes híresztelések szerint ma a világ legnagyobb nyílt forráskódú vagy open source projektjévé nőtte ki magát. Mint minden grafikus felület, a KDE is bizonyos programcsomaggal érkezik, hogy minél szélesebb körben kielégítse a felhasználók igényeit. Internetezhetünk a Konqueror segítségével, a Dolphin fájlböngészővel igazgathatjuk fájljainkat, zenét hallgathatunk az Amarok-kal, a Kopete azonnali üzenetküldővel Yahoo vagy MSN felhasználónkkal kapcsolatba léphetünk barátainkkal. Ezek mellett több ezer játék, irodai program és egyéb alkalmazás áll rendelkezésünkre, hogy meghódítsuk számítógépünket. Ezek a programok (a Linuxos kezelőfelületekre jellemzően) a K menü alatt (hasonló a Start menühöz), kategóriákba szedve helyezkednek el. Ez azt jelenti, hogy grafikus programjainkat például (képnézők, képmanipulátorok, rajzolóprogramok, Picasa stb.) a „Grafika” menüpont, míg például a népszerű OpenOffice-t az „Iroda” alatt érhetjük el. Ez a rendszerezés telepítéskor automatikusan hajtódik végre. Így elfelejthetjük a több perces keresgélést indítómenünkben és átláthatóbb, hogy mi is van telepítve számítógépünkre. Telepítésük is hasonló módon történik, de erről később...
A KDE alapjába véve egy gyors, dinamikus, nagyon könnyen testreszabható kezelőfelület több, mint 60 nyelvre lefordítva. Általában már telepítéskor kiválaszthatjuk bármely kezelőfelület esetében, hogy milyen nyelven szeretnénk értekezni rendszerünkkel.
Jól hallottuk! Többek közt magyarul is telepíthetjük a kicsi pingvint, de ez később néhány egyszerű lépésben megváltoztatható. Így ha több felhasználó használ egy gépet, mindenki olyan nyelven használja, ahogy akarja. Sokan vannak, akik esküsznek az angol nyelvre, én személy szerint magyarul használom a Linuxot. A Windows-szal ellentétben itt a telepített programjaink is az adott nyelven fognak kommunikálni velünk.
Node, térjünk vissza a K-hoz... Körül-belül két hét múlva jelenik meg a 4.2-es verzió, ami sok újdonsággal kecsegtet és felhasználóbarátabb, mint valaha. És gyönyörű :)
Sokféle asztali mütyür vagy widget (hasonló a Windows Vistából ismert gadgetekhez), testre szabható felület és vizuális effekt segíti, hogy még könnyebben és látványosabban használjuk a programjainkat. Egy kis ízelítő:
További információk és dokumentumok:
Geréb Róbert Folytatom...
Geréb Róbert blogja