Harminckét év működés után lekapcsolták a Marisat-F2-t, amely többek közt óceánjáró hajókat és a Déli-sarkvidéken dolgozó kutatókat szolgált ki.



A műhold geoszinkron pályán repült, vagyis keringési ideje megegyezett egy földi nappal. Pályahajlása az Egyenlítőhöz képest néhány (kezdetben 3, végül már 13) fokos volt. Tehát nem volt geostacionárius helyzetben, vagyis az égen nem látszott állni a felszíni megfigyelők számára. A legutóbbi időkben a feladata a déli-sarkvidéki Amundsen-Scott Kutatóállomás internetes kapcsolatának biztosítása volt. Az amerikai kutatókat összesen három távközlési műhold szolgálta, közülük a Marisat-F2 nyújtotta a második legnagyobb sávszélességet. A másik két hold a GOES-3 (1978) és a TDRS-1 (1983). Pályájának köszönhetően a nap számottevő részében látható volt az állomásról. Az Egyenlítő fölött állomásozó geostacionárius holdak a sarkvidékről nézve nem jól használhatók, mert látóirányuk a horizonthoz túlságosan közel esik.

A Marisat-F2 két órával a másik két műhold előtt emelkedett a látóhatár fölé. Adatátviteli kapacitását többek közt telefonbeszélgetések, videokonferenciák, a mérőműszerek távvezérlése, szoftverek frissítése, esetenként távgyógyítás céljára használták. A kutatóállomáson dolgozók létszáma télen 50, nyáron kb. 150.

A 320 kg-os műhold távközlési berendezései még bő három évtized múltán is az eredeti műszaki paramétereknek megfelelően üzemeltek. A kiszolgáló egységek azonban már a végüket járták. Ezért az Intelsat szakemberei október 29-én lekapcsolták. A még megmaradt hajtóanyagot arra használják, hogy pályáját kb. 200 km-rel megemeljék. Így megakadályozhatják, hogy a következő műhold-generációk tagjainak útjába kerüljön.

Forrás: ŰRVILÁG hírportál

Kapcsolódó cikkek:

• Astra-1M: új európai műsorszóró hold
• Újszerű mobil távközlési műhold indult