Aki azt hiszi, hogy a kalózkodás már csak a kosztümös történelmi kalandfilmekben létezik, nagyot téved.

Az 1990-es évektől a modern kori kalózkodás fő helyszínei Délkelet-Ázsia, a Dél-Kínai-tenger, Afrika nyugati partvidéke, Szomália, valamint Brazília környéke. A támadások egyre erőszakosabbak lesznek, a kalózok szervezett és jól felfegyverkezett csoportokban működnek. Repertoárjukban a hajók kifosztása és elrablása mellett a személyzet túszul ejtése, váltságdíj követelése is szerepel. Csak 2007-ben több mint 260 esetet jegyeztek fel. Idén április 4-én például a francia Le Ponant jachton utazókat ejtették túszul szomáliai kalózok az Adeni-öbölben. A foglyokat csak egy hét múlva, a váltságdíj kifizetése után engedték szabadon. (Az esetet követő francia szervezésű akcióban néhány kalózt sikerült elfogni.)

A kalózkodás elterjedésének fő oka a politikai és gazdasági instabilitás, ezért a jelenség ellen is ennek felszámolásával lehetne a legjobban védekezni. Addig azonban, amíg ez az ideális világ be nem köszönt, be kell rendelkezni a védekezésre. Ebben fontos szerepet kapnak a műholdas eszközök.

A 167 tagállamot számláló Nemzetközi Tengerhajózási Szervezet (International Maritime Organization, IMO) 2006-tól minden 500 tonnánál nagyobb hajó számára elrendelte a jármű helyzetét követő és biztonsági riasztások kiadására alkalmas rendszer telepítését. A hajótulajdonos cégek műholdas távközlési csatornák segítségével tájékozódhatnak a hajók helyzetéről, s vészhelyzet esetén a személyzet vészjelzést tud leadni a kívülállók számára rejtett kapcsolóval.

Az előírások további szigorításával 2009 januárjáról az IMO tagországainak 300 tonnánál nagyobb kereskedelmi hajóit is kötelező lesz felszerelni újfajta azonosító és követőrendszerrel. A rendelkezés mintegy 60 ezer tengerjáró hajót érint. Szükség esetén műholdas radarképeken akár 20 m-es csónakokat is azonosítani tudnak, s meg tudják különböztetni a rendszerben nyilvántartott és az ismeretlen hajókat. (CNES Magazine, 2008. július-augusztus)

Forrás: ŰRVILÁG hírportál