Biztonságos vásárlás az internetről
A digitális formátumú hanganyagok egyik legkézenfekvőbb
beszerzési forrása az internet, a legálisan beszerezhető zenékért azonban többnyire
fizetni kell. A fizetés pedig általában hitelkártyával történik, ami az
internetes csalásokról érkező híreket figyelve nem biztos, hogy a legjobb
megoldás. Mégis, hogyan vásároljunk, ha nem szeretnénk azon aggódni, hogy a
számlánkat lenullázzák?A nyugat-európai országokban már az internet elterjedése előtt is sokan vásároltak hitelkártyával, magától értetődő volt, hogy az interneten elérhető szolgáltatásokat is ezzel a jól bevált készpénzkímélő módszerrel érjük el.
Az úgynevezett dombornyomott hitelkártyák akkor terjedtek el, amikor az elfogadó helyeken még nem volt elektronikus terminál, a kártya dombornyomott számát átmásolták a bizonylatra, a vevő pedig aláírta azt. A vásárlás pillanatában az eladó nem tudta ellenőrizni, hogy a hitelkártya-tulajdonos számláján van-e elegendő fedezet, és a kártyatulajdonos sem lehetett benne teljesen biztos, hogy csak annyit vonnak le tőle, amennyit ténylegesen költött.
Az elektronikus kártyák elterjedésével ezeket a hagyományos, csekkfüzetes csalásokat lehetett kiküszöbölni. A vásárlás pillanatában az eladó kapcsolatba lép a vevő bankjával, és az áru értékének megfelelő összeg azonnal zárolásra kerül. Ezzel a módszerrel a visszaélések esélye minimálisra csökken, a vásárlásnál ugyanis meg kell adni a kártyához tartozó PIN-kódot, és/vagy alá kell írni a bizonylatot.
Az interneten keresztül intézett tranzakcióknál minden elektronikusan történik. Amikor a vásárló megadja a fizetéshez szükséges adatokat, csak abban bízhat, hogy az eladó tényleg csak annyit von le a számláról, amennyi neki jár.
Az interneten keresztüli vásárlásnál, mivel elektronikus környezetről van szó, elég lenne a hagyományos debit kártya, ennél viszont a vevő kilétét az eladó nem tudja azonosítani, így szükség van egy ellenőrző kódra is, ezzel pedig csak a hitelkártyák rendelkeznek.
Erre a speciális környezetre találták ki az internetkártyát, amely úgy néz ki és úgy is viselkedik mint egy dombornyomott hitelkártya, de csak az interneten keresztül használható. A kártya lényege, hogy a meglévő folyószámlához kapcsolódik és mindig csak annyi pénz van rajta, amennyit a tulajdonos a főszámláról átvezet.
A kártya költsége bankonként változhat, általában nem több, mint a debitkártyák éves díjai (1000 forint/év). Az internetes kártyának nincsen havi díja, viszont elengedhetetlen, hogy legyen internetes banki szolgáltatásunk. Ennek költségei is pénzintézetenként változnak, sok esetben ingyenes.
A vásárlás roppant egyszerűen néz ki: A kiválasztott szolgáltatás megvásárlása előtt a fizetendő összeggel megegyező (az átváltási árfolyamok változásai miatt a fizetendő összegnél kicsivel többet, tíz euró esetén 11 eurót) forintot az internet bankon keresztül át kell vezetni a virtuális kreditkártyára, ezután pedig a hitelkártyás vásárlással megegyező módon lehet vásárolni.
A vásárlás után, a kártyán maradt összeget visszahelyezzük a főszámlára, így biztos, hogy az adatainkkal visszaélve senki sem tud lenyúlni minket.
Zenevásárlás esetén pl.: az Emusic oldalán érdemes figyelni arra, hogy egy havidíjas szolgáltatást ajánlanak, tehát amikor elfogadjuk a vásárlási feltételeket, ahhoz is hozzájárulunk, hogy az adott összeget minden hónapban le fogják vonni tőlünk. Erre mindenképpen érdemes ügyelni, mert sok megbízásnál csak az apró betűs részből derül ki, hogy van egy másik szolgáltatásuk, és arra is elő fognak minket fizetni, ha nem pipáljuk ki, hogy nem kérjük…
Az „ingyenes" csengőhangok esetében már sokan estek bele ebbe a csapdába, mert az apró betűs részt általában senki sem olvassa végig.
Az internetes vásárlásnál léteznek országhoz kötött szolgáltatások, az iTunes zenebolt Magyarországon még nem elérhető, a hitelkártya kibocsátási helyéből pedig látszik, hogy magyarországi vásárlóról van szó, ezért ezzel a módszerrel 99 centes dalokat nem vásárolhatunk, Ebből kifolyólag a jóval drágább 99 euró centes megoldás sem működik.
(Az iTunes használatáról bővebben itt olvashantak.)
A hátrányok mellett vannak előnyök is, ezek közül az egyik legfontosabb a deviza eladási árfolyamból ered. Az interneten vásárolt szolgáltatásokért és termékekért mindig az aktuális devizaeladási árfolyam szerinti forintot kell fizetnünk, és ez kedvezőbb, mintha az utcán váltanánk valutát.
A másik előny pedig egy kis trükkön alapul. Minden országra más-más adózási szabályok vonatkoznak, ez pedig lényeges eltérést jelenthet a fizetendő összeget nézve.
Az internetes telefonok esetében a 10 eurós egyenleg általában nettó összeg, amelyre rájön a 17 százalékos áfa, így összesen 11,7 eurót kell fizetnünk. Európai Unión kívüli cím megadása esetében elképzelhető, hogy ezt az 1,7 eurót nem vonják le tőlünk.
Ez azért nem olyan nagy különbség, ellenben szolgáltatások esetében, ahol van Egyesült Államok-beli és európai ár is, már egészen más az arány. Az Apple például európai ügyfeleinek is árul tárhelyet potom 99 euróért, az USA-ban ugyan ezért viszont csak 99 dollárt kérnek. Ha a vásárláskor nem európai címet írunk be, máris több mint 7000 forintot spóroltunk.
Az internetes kártyahasználatnál a legfontosabb, hogy csak megbízható helyről vásároljunk. Ezt saját tapasztalatból, vagy mások véleménye alapján dönthetjük el. Új oldalaknál, hogy biztosak legyünk a dolgunkban, érdemes körbenézni a különböző fórumokon és hírportálokon.
A vásárlásnál csak a kártyatulajdonos kártyán feltüntetett nevét, kártyaszámát, a megfelelő helyen pedig a kártyán szereplő biztonsági kódot kérhetik. A számla kiállítása miatt elképzelhető, hogy postai címet is kérnek. Banki adatokat pl. internetbank belépési kódot vagy a jelszót nem kérhetik, és ne is adjuk meg senkinek.
Az úgynevezett dombornyomott hitelkártyák akkor terjedtek el, amikor az elfogadó helyeken még nem volt elektronikus terminál, a kártya dombornyomott számát átmásolták a bizonylatra, a vevő pedig aláírta azt. A vásárlás pillanatában az eladó nem tudta ellenőrizni, hogy a hitelkártya-tulajdonos számláján van-e elegendő fedezet, és a kártyatulajdonos sem lehetett benne teljesen biztos, hogy csak annyit vonnak le tőle, amennyit ténylegesen költött.
Az elektronikus kártyák elterjedésével ezeket a hagyományos, csekkfüzetes csalásokat lehetett kiküszöbölni. A vásárlás pillanatában az eladó kapcsolatba lép a vevő bankjával, és az áru értékének megfelelő összeg azonnal zárolásra kerül. Ezzel a módszerrel a visszaélések esélye minimálisra csökken, a vásárlásnál ugyanis meg kell adni a kártyához tartozó PIN-kódot, és/vagy alá kell írni a bizonylatot.
Az interneten keresztül intézett tranzakcióknál minden elektronikusan történik. Amikor a vásárló megadja a fizetéshez szükséges adatokat, csak abban bízhat, hogy az eladó tényleg csak annyit von le a számláról, amennyi neki jár.
Az interneten keresztüli vásárlásnál, mivel elektronikus környezetről van szó, elég lenne a hagyományos debit kártya, ennél viszont a vevő kilétét az eladó nem tudja azonosítani, így szükség van egy ellenőrző kódra is, ezzel pedig csak a hitelkártyák rendelkeznek.
Erre a speciális környezetre találták ki az internetkártyát, amely úgy néz ki és úgy is viselkedik mint egy dombornyomott hitelkártya, de csak az interneten keresztül használható. A kártya lényege, hogy a meglévő folyószámlához kapcsolódik és mindig csak annyi pénz van rajta, amennyit a tulajdonos a főszámláról átvezet.
A kártya költsége bankonként változhat, általában nem több, mint a debitkártyák éves díjai (1000 forint/év). Az internetes kártyának nincsen havi díja, viszont elengedhetetlen, hogy legyen internetes banki szolgáltatásunk. Ennek költségei is pénzintézetenként változnak, sok esetben ingyenes.
A vásárlás roppant egyszerűen néz ki: A kiválasztott szolgáltatás megvásárlása előtt a fizetendő összeggel megegyező (az átváltási árfolyamok változásai miatt a fizetendő összegnél kicsivel többet, tíz euró esetén 11 eurót) forintot az internet bankon keresztül át kell vezetni a virtuális kreditkártyára, ezután pedig a hitelkártyás vásárlással megegyező módon lehet vásárolni.
A vásárlás után, a kártyán maradt összeget visszahelyezzük a főszámlára, így biztos, hogy az adatainkkal visszaélve senki sem tud lenyúlni minket.
Zenevásárlás esetén pl.: az Emusic oldalán érdemes figyelni arra, hogy egy havidíjas szolgáltatást ajánlanak, tehát amikor elfogadjuk a vásárlási feltételeket, ahhoz is hozzájárulunk, hogy az adott összeget minden hónapban le fogják vonni tőlünk. Erre mindenképpen érdemes ügyelni, mert sok megbízásnál csak az apró betűs részből derül ki, hogy van egy másik szolgáltatásuk, és arra is elő fognak minket fizetni, ha nem pipáljuk ki, hogy nem kérjük…
Az „ingyenes" csengőhangok esetében már sokan estek bele ebbe a csapdába, mert az apró betűs részt általában senki sem olvassa végig.
Az internetes vásárlásnál léteznek országhoz kötött szolgáltatások, az iTunes zenebolt Magyarországon még nem elérhető, a hitelkártya kibocsátási helyéből pedig látszik, hogy magyarországi vásárlóról van szó, ezért ezzel a módszerrel 99 centes dalokat nem vásárolhatunk, Ebből kifolyólag a jóval drágább 99 euró centes megoldás sem működik.
(Az iTunes használatáról bővebben itt olvashantak.)
A hátrányok mellett vannak előnyök is, ezek közül az egyik legfontosabb a deviza eladási árfolyamból ered. Az interneten vásárolt szolgáltatásokért és termékekért mindig az aktuális devizaeladási árfolyam szerinti forintot kell fizetnünk, és ez kedvezőbb, mintha az utcán váltanánk valutát.
A másik előny pedig egy kis trükkön alapul. Minden országra más-más adózási szabályok vonatkoznak, ez pedig lényeges eltérést jelenthet a fizetendő összeget nézve.
Az internetes telefonok esetében a 10 eurós egyenleg általában nettó összeg, amelyre rájön a 17 százalékos áfa, így összesen 11,7 eurót kell fizetnünk. Európai Unión kívüli cím megadása esetében elképzelhető, hogy ezt az 1,7 eurót nem vonják le tőlünk.
Ez azért nem olyan nagy különbség, ellenben szolgáltatások esetében, ahol van Egyesült Államok-beli és európai ár is, már egészen más az arány. Az Apple például európai ügyfeleinek is árul tárhelyet potom 99 euróért, az USA-ban ugyan ezért viszont csak 99 dollárt kérnek. Ha a vásárláskor nem európai címet írunk be, máris több mint 7000 forintot spóroltunk.
Az internetes kártyahasználatnál a legfontosabb, hogy csak megbízható helyről vásároljunk. Ezt saját tapasztalatból, vagy mások véleménye alapján dönthetjük el. Új oldalaknál, hogy biztosak legyünk a dolgunkban, érdemes körbenézni a különböző fórumokon és hírportálokon.
A vásárlásnál csak a kártyatulajdonos kártyán feltüntetett nevét, kártyaszámát, a megfelelő helyen pedig a kártyán szereplő biztonsági kódot kérhetik. A számla kiállítása miatt elképzelhető, hogy postai címet is kérnek. Banki adatokat pl. internetbank belépési kódot vagy a jelszót nem kérhetik, és ne is adjuk meg senkinek.
Kapcsolódó cikkek: