Legfrissebb híreink
- Digitális szabadság a Szigeten: több adat, több élmény
- A jövő hajlik: megérkezett a HONOR Magic V5 Magyarországra
- Adat vagy élet? Zsarolóvírusok az egészségügyben
- Így lesz tökéletes a kép nappal és sötétben is – az OLED tévék új generációja
- Facebook reggel, TikTok este – hogyan mobiloznak a 16–36 évesek?
Napelemek az űrben és a Földön

Napjaink leggyakrabban használt napelemeinek alapanyaga monokristályos vagy polikristályos szilícium. A szilícium egykristály jó hatásfokú energia-átalakítást biztosít, de készítése költséges és időigényes, tömeggyártása nem gazdaságos. A kemencében elkészült egykristályt vékony szeletekre vágják és ostyaszerű rétegekben rendezik el. (A művelet során az anyag feléből hulladék lesz.) A polikristályos szilícium az anyag megolvasztásával és formába öntésével készül. Ez a technológia egyszerűbb, viszont az így előállított napelemek hatásfoka rosszabb.
A napelemek egy harmadik, egyelőre kevésbé elterjedt típusához amorf szilíciumot használnak. A vékony félvezetőrétegeket valamilyen hordozódelületre (üveg, műanyag, fémfólia) párologtatják. A gyártáshoz lényegesen kevesebb tiszta szilíciumra van szükség. Az amorf szilícium negyvenszer hatékonyabban ejti csapdába a napsugarakat, mint a kristályos. Mindössze 1 mikrométeres vastagságú rétegben alkalmazva, a beeső napsugárzás 90%-át elnyeli. Az amerikai űrhivatalban folyó kutatás-fejlesztési munka az amorf szilíciumból készült napelemekre koncentrál, amelyek sokkal kevesebb félvezető anyag felhasználásával képesek ugyanakkora teljesítményre. Az űrkutatási alkalmazásoknál is számít a gyártási hatékonyság, de a legfontosabb nyereség mégis a nepelemek – s ezzel együtt a pályára állítandó űreszközök – tömegének csökkentése. A fejlesztések kereskedelmi hasznosítása magáncégekkel együttműködve már most is folyik: ilyen napelemek találhatók például mobil rádiós fejhallgatókban, akkumulátortöltőkben vagy napenergiát használó sátrakon.


Forrás: ŰRVILÁG hírportál