A Galileo hidrogén mézereinek pontossága 1 nanoszekundum (10^-9 másodperc) 24 óra alatt. Ez azzal egyenértékű, mint ha 1 millió éves működés során 2,7 másodpercet sietne vagy késne az óra (amelynek persze semmi esélye 1 millió évig működni...). A rubídium etalonok pontossága ennél egy nagyságrenddel gyengébb, 10 ns/nap. Összehasonlításul: egy közönséges digitális karóra naponta jellemzően 1 másodpercet csúszhat.

Miért van szükség a pontos időmérésre? A műholdas helymeghatározás működésének alapelve, hogy a Föld körül keringő műholdakról kibocsátott, és a vevőberendezés által felfogott rádiójelek futási idejét mérjük. Mivel a rádióhullámok másodpercenként 300 millió métert tesznek meg, 1 nanoszekundum alatt ez 30 cm. Ha a Galileo méteres pontosságú alapszolgáltatást szeretne nyújtani, az időmérés pontosságának a nanoszekundumos tartományba kell esnie. Pontos atomórái révén a műholdas navigációs rendszer nem csak helyzetmeghatározási szolgáltatást tud nyújtani. Alkalmas a földi órák szinkronizásására is. Ezzel a Galileo például pénzügyi tranzakciók pontos időbélyegeinek elkészítésében is szerepet játszik majd.

A Galileóval kapcsolatos közelmúltbeli rossz hírek, a koncessziós tárgyalások elhúzódása, a kiépítés több éves késése mellett a műszaki tesztek zavartalanul folynak. Az ESA által 2005 végén felbocsátott GIOVE-A tesztműhold május elején sugározta első navigációs üzenetét. Ez tartalmazza azokat az információkat – pl. a pontos időt, a műhold pályaelemeit –, amelyek alapján a földi felhasználó vevőberendezése ki tudja számítani saját pozícióját. A GIOVE-A eddig csak olyan jeleket sugárzott, amelynek alapján a műhold–vevő távolságot tudták kiszámítani. A mostani demonstrációs kísérlet célja az információ-áramlás kipróbálása az irányító központtól egészen a végfelhasználókig.