Nyugat-Európában már ismertek olyan megoldások, amelyek a vezetot nemcsak egyszeruen az úti céljához navigálja, hanem az útvonal kiszámításánál figyelembe veszi a közlekedés aktuális helyzetét is, és szükség esetén egy új, alternatív utat ajánl.
 
    Biztosan sokaknak ismeros az a helyzet, mikor útnak indulás elott körülményesen kiterítjük a kocsiban az autós térképet, hogy megkeressük az úti célunkat. Sokszor nem kis szerencse kell ahhoz, hogy kiismerjük magunkat a térképen, aztán már csak a közlekedési híreket kell hallgatni, hogy a forgalmi dugókat, balesteket kikerülve remélhetoleg idoben megérkezzünk.
 
    Bár a navigációs rendszerek ma már egyre több helyen váltják ki a papír autóstérképet, de ezek nagy része csak "statikus", azaz még a legjobb esetben is a félévente frissített navigációs CD-k alapján számítják ki az optimális útvonalat, és még így is csak reménykedhetünk, hogy talán dugók nélkül és a navigációs rendszer által megadott idon belül megérkezünk. Azonban van erre is egy "praktikus" megoldás. A módszer még a "papírtérképes korszakból" jól ismert, azaz folyamatosan hallgatni a rádióban közlekedési híreket, és lehetoleg idoben reagálni rá. Ez esetben a navigációs rendszerrel egy új útvonalat kell kiszámoltatni, ami például elkerüli az autópályákat.
 
    Az ember joggal elvárhatja, hogy a navigációs rendszere - amit több ezer euróért vásárolt - olyan útvonalat számoljon ki, ami figyelembe veszi a legfrissebb közlekedési információkat, és egy akadály esetén kerüloutat javasoljon, azaz dinamikusan navigáljon.
 
    Jelenleg kétféle - muszakilag jelentosen különbözo - általánosan elterjedt szolgáltatás létezik, amikkel dinamikussá tehetjük a navigációs rendszerünket. Az egyik a rádióadók RDS/TMC csatornáin keresztül ingyenesen sugárzott közlekedési információk, a másik pedig a telematika, amely segítségével a navigációs rendszer mobiltelefonon keresztül kap információt az aktuális közlekedési helyzetrol.

 
    A TMC (Traffic Message Channel) egy olyan - egységes európai szabvány szerint muködo - rendszer, amely bármely rádióadó RDS (Radio Data System) adatátvivo rendszerén keresztül állandóan, de nem hallhatóan kódolt közeledési információkat sugároz. Azaz vezetés közben nyugodtan hallgathatjuk a rádiót, miközben - számunkra észrevehetetlen módon - a navigációs rendszerünk folyamatosan "hallgatja" a közlekedési híreket, azokat kiértékeli és - szükséges esetén - azonnal reagál rájuk. Ha például azon az útvonalon, amin haladunk, idoközben egy dugó alakult ki, akkor errol a navigációs rendszer automatikusan figyelmeztet bennünket, és egy ésszeru elkerülo utat javasol. A vezeto ilyenkor eldöntheti, hogy a módosított vagy az eredeti útvonalon menjen tovább.

 
    A legtöbb, manapság kapható navigációs rendszer már képes erre a dinamikus navigációra, bár ezek a modellek kicsit drágábbak, és csak ott muködnek tényleg dinamikusan, ahol foghatók olyan rádióadók, amelyek a TMC rendszert támogatják, és ha egyáltalán van arról a területrol TMC kompatibilis navigációs CD. (A gyártók a digitális úttérképeken megjelölnek ún. TMC helyeket egyedi azonosítókkal, a navigációs rendszerünk pedig a rádión keresztül érkezo kódolt TMC információkat ezekhez a pontokhoz rendelik hozzá, és így tudja beazonosítani például egy közlekedési akadály tényleges helyét.)

 
    A TMC-n keresztül fogható közlekedési információk megegyeznek azokkal, amiket például a rádióban fél órás idoközönként hallhatunk, annyi különbséggel, hogy ebben az esetben az aktuális közlekedési helyzetrol szinte percre pontosan értesülhetünk. A tesztek azt bizonyítják, hogy ezzel a dinamikus navigációval akár 10-20%-al több idot nyerhetünk, és így a felesleges mérgelodéseket is megspórolhatjuk magunknak.
 
    Gyakran elofordul azonban, hogy a navigációs rendszerünk mégis belevezet egy forgalmi dugóba, vagy olyan szakaszt kerül el, ahol már régen megszunt a torlódás. Akkor ez mégse olyan dinamikus, mint ahogyan emlegetik?
 
    A probléma a közlekedési információk megbízhatatlansága miatt van. Az adatok többnyire a közlekedési vállalatoktól származnak, és általában a rendorség, taxisok és az "önkéntes dugóbejelentok" megfigyelésein alapszanak, amiket - sokszor a bejelentés pontatlansága miatt - nem mindig lehet a digitális úttérképeken az elore definiált TMC helyekhez egyértelmuen hozzárendelni.
 
    Akiknek azonban még ennél is nagyobb megbízhatóságra van szükségük, és még külön fizetnének is érte, azoknak a telematika kínálja a legjobb megoldást. A telematika nem más, mint a telekommunikáció és az informatika összekapcsolódása a mobil közlekedési szolgáltatások területén. A telematikai alkalmazásokban az a közös, hogy figyelembe veszik a felhasználó pontos helyzetét, és az adatok átvitelét pedig teljesen vagy részben mobiltelefon hálózatokon keresztül oldják meg.
 
    Ezek a rendszerek például az utazót mindig annak a területnek az aktuális közlekedési helyzetérol informálja, ahol a felhasználó éppen található, forgalmi dugók esetén figyelmezteti utasát, emellett alternatív útvonalat is ajánl, balesetnél mentot, muszaki hiba esetén automatikusan segítséget hív, továbbá tájékoztatja az utasát pl. az aktuális tankolási, parkolási és szállás lehetoségekrol, amit akár le is foglal.
 
    A telematikai alkalmazásokban szolgáltatott közlekedési információk sokkal pontosabbak, mint a TMC csatornán sugárzottaké. Míg az utóbbi többnyire a hagyományos úton gyujtött közlekedési információkon alapszik, és bár ingyenes, de nem mindig a legaktuálisabb, addig a telematikai központokból kért közlekedési információk szinte valós idejuek, viszont fizetni kell értük.
 
    De hogyan lehet a közlekedés aktuális helyzetérol valós ideju információkat beszerezni?
 
    A telematikai vállalatok több ezer szenzoros méroállomást helyeznek ki többnyire az autópályák felett lévo hidakra, amik mérik a forgalom nagyságát és a közlekedés sebességét. Ezek a muszerek nemcsak a dugók kialakulását és megszunését tudják érzékelni, hanem kiszámolja azt is, hogy az autóvezeto a dugóban körülbelül mennyi idot veszíthet el.
 
    Ennél is tovább megy az ún. Floating Car Data (FCD) rendszer, amelyben tulajdonképpen minden autó külön egy-egy anonym közlekedési szenzorkén funkcionál. Ennek alapját egy GPS navigációs rendszer és egy beépített mobiltelefon adja. A navigációs rendszer kiszámolja a jármu pillanatnyi valamint átlagsebességét minden egyes útszakaszon, és bizonyos helyzetekben, amelyek valamilyen torlódósra utalnak, - SMS-be csomagolva - információt küld a központnak. A legutóbbi tesztek bebizonyították, hogy egy nagyváros (konkrétan Frankfurt és agglomerációja) aktuális közlekedési helyzetérol kb. 300 állandóan mozgó jármu ("floating car") már közel tiszta képet ad. Az ebben résztvevo jármuvek jelentos kedvezményt kapnak a telematikai szolgáltatás árából.
 
    Az ilyen módon, és a szenzoros méroállomásokból kapott adatokat egy központban értékelik ki. A telematikai szolgáltatások elofizetoi ezekhez az adatokhoz jutnak hozzá, például úgy, hogy felhívják a központot, és megadják a kívánt útvonalat, mire tájékoztatást kapnak az útvonal aktuális közlekedési helyzeteirol, és ha ez idoközben megváltozik, akkor a központ automatikusan visszahívja oket.
 
    Lehetoség van arra is, hogy a navigációs rendszerünk ezekkel az aktuális közlekedési információk felhasználásával váljon dinamikussá, anélkül, hogy egy telematikai központot kellene állandóan felhívni. Egyes gyártók a navigációs rendszer mellé külön telematikai csomagot is árulnak (pl. AUDI Telematikcs II, vagy a BMW Assist), amikkel a fentebb említett szolgáltatások szinte mindegyike elérheto. Ilyenkor a navigációs rendszer a beépített telefon segítségével kommunikál a telematikai központtal, és ha az ajánlott útvonalon valahol dugó alakult ki, akkor azonnal figyelmezteti utasát, és egy alternatív útvonalat ajánl. A vezeto ilyenkor eldöntheti, melyik utat választja. Ez például akkor ésszeru, ha az ajánlott kerüloút megtétele tovább tarthat, mint amennyi idot a vezeto a dugóban várhatóan elveszít.
 
    Bár a gyakorlati tapasztalok azt mutatják, hogy a telematikával támogatott navigációs rendszerek pontossága nagyobb, mint a TMC-vel muködo dinamikus rendszerek, a szolgáltatás sikeressége mégis a várakozások alatt marad. Ezt elsosorban a magas költségekkel lehet indokolni, míg a TMC-vel, egy erre alkalmas készülékkel - majdnem olyan dinamikusan - bárki ingyen navigálhat.
 
    Ebben hozhat nagy változást, egy teljesen új koncepció, ami dinamikus navigációt kínál egy szokványos navigációs rendszer töredékért. Ez egy telematikai szolgáltatással bovített ún. off-board rendszer. Az off-board rendszerek nem rendelkeznek se navigációs számítógéppel, se térképpel, hanem az útvonalat egy a központban lévo gép számolja ki, amit mobiltelefonon keresztül juttat el a felhasználó gépére. Tartozéka egy PDA, egy GPS és egy beépített mobiltelefon.

    A vezeto megadja a PDA-ján a kívánt útvonalat, amit mobiltelefonon keresztül történo adatátvitellel (GPRS) a telematikai központba küld, ott a navigációs számítógép mindig a legújabb térkép alapján, az aktuális közlekedési helyzet figyelembevételével számolja ki az útvonalat, amit továbbít a felhasználó PDA-jára. A központ azonban nemcsak a tényleges útvonalat küldi el, hanem annak egy bizonyos körzetében lévo utak gráfját is, mert ha a vezeto közben elvéti az utat, akkor ezt a rendszer maga korrigálja, és így egy újabb útvonal miatt nem kell további hívást kezdeményezni a központ felé. Ha viszont az úton megváltozik a közlekedés helyzete, akkor a központ automatikusan új útvonalat számol ki, és küldi el a PDA-ra. A koncepció nagy elonye, hogy már a legelso útvonalnál figyelembe veszi a közlekedés pillanatnyi helyzetét, és ráadásul mindig a legaktuálisabb térképen történik az útvonal kiszámítása, azaz nem kell hónapokat várni egy-egy új navigációs CD megjelenéséig. Emellett ezekkel a rendszerekkel is igénybe vehetok a klasszikus telematikai szolgáltatások (pl. szükség esetén automatikusan segítséget hív), de ez már tényleg csak hab a tortán.
 
    A telematikai szolgáltatók által kínált off-board rendszereket nevezhetjük tulajdonképpen valódi dinamikus navigáció rendszereknek. Mert ezek egy olyan dinamikus térképen számítják ki az útvonalat, amelyen az útszakaszokhoz megtételéhez szükséges ido állandóan változik. Így bármely két tetszoleges pont (pl. az aktuális helyzetem és az úti célom) között számolt leggyorsabb útvonal is állandóan változik.
 
    Azonban, a jelenlegi dinamikus navigációs rendszertol sem várhatjuk el, hogy minden esetben akadálymentesen vezessen az úti célunkhoz, de jelentosen lecsökkenti annak az esélyét, hogy egy közlekedési dugóba kerüljünk.

Nyírő Ottó    

Az eredeti cikk nyomtatásban a GPS Magazin 2003. április-májusi számában jelent meg.

Kapcsolódó oldal:

Térképek beépített autós navigációra