Japánban, Nara városában egy májusi reggelen egy 79 éves férfi aggódni kezdett 77 éves, elmebajos felesége miatt, aki már több, mint egy órája nem tért haza. Aggodalmában különös dolgot tett: az önkormányzatot hívta. Déltájban otthonától egy órányi járásra meg is találták a feleségét, amint egy vasútállomás elott álldogált.

    A segítség kulcsát jelento GPS alapú nyomkövetot 2004 óta viselte az idos asszony. "Hiányzott a biztonságérzetem a feleségem kóborlásai miatt, de mégsem kérhettem segítséget a gyermekeimtol vagy az unokáimtól, akik már mind a maguk életét élik" - mondta a férfi. "Amióta GPS-t használunk, kevesebbet aggódom amiatt, hogy miként tudok gondoskodni róla".

    Akárcsak más fejlett országokban, a GPS alapú rendszerek népszerusége Japánban is növekszik az olyan családokban, ahol idos, Alzheimer-kórban, vagy más, zavart elmeállapottal járó betegségben szenvedok élnek. A távol-keleti országban muködo szolgáltatások használatával a készenléti szervek telefonos kérésre akár faxon is elküldik a hozzátartozó aktuális pozícióját.

    Sokan gondolják azonban, hogy a technika önmagában nem jelent megoldást. Ok inkább a japán társadalomban a városiasodás során elszigetelodött családok és a szétesett közösségek támogató összefogását szorgalmazzák.

    A kóborló idosek egyre nagyobb problémát jelentenek a tartományban, ahol a rendorségen 8 hónap alatt 78 esetet regisztráltak. Négy közülük életét vesztette, mielott megtalálták. Nara városában és környékén 2004 óta hat önkormányzat kínál GPS nyomköveto szolgáltatást a lakosság számára. Az önkormányzatok olcsóbban tudják kínálni a szolgáltatást, mint a privát cégek, mert a helyhatóságok e célra központi támogatást is kapnak.

A Medical Intelligence által forgalmazott GPS-es karperec

    A GPS nyomköveto eszközök jó része az ország legnagyobb biztonsági cégének, a Secomnak a terméke, amely 2001 óta mintegy 245 000 ilyen készüléket helyezett üzembe. A gyártó szerint termékeik eddig 3 000 eltunt, túlnyomórészt idos ember felkutatásában segítettek.

    Ikomában egy 70 év feletti asszony azonban más módszerhez folyamodott. Akárhányszor útra kelt azóta elhunyt férjével, mindig meglátogatták az útbaeso házakat, és az asszony bemutatta férjét az embereknek, ezzel biztosítva azt, hogy adott esetben egyedül is megismerjék ot. Az ilyen ismerkedésekkor az asszony egy kis papírt is felmutatott férje háta mögött, amely az emberek megértését kérte, és jelezte, hogy a férfi Alzheimer-kórban szenved. Ez a módszer többször segített: a szomszédok, vagy máskor egy bolti eladó révén mindig megkerült a férj.

    "Ez a betegség nem szégyellnivaló" - mondta az asszony. "Nagyon fontos, hogy kapcsolatba kerüljünk a közösséggel egy olyan városi környezetben, ahol igazából senkit sem ismerünk."

    Nara városában a következo évben a közterületeken dolgozók, a boltosok és a rendorség bevonásával információs láncot terveznek kiépíteni az idos, beteg emberek védelmére. "Egy olyan társadalmat szeretnénk építeni, ahol a közösség egésze gondját viseli az idoseknek, az elmebajt övezo mindenféle hátrány és félreértés nélkül" - mondta Kiyoshi Nakamura, aki a város idoseinek jólétéért felelos.

 Yoshiko Yashiki, a japán Alzheimer Egyesület képviseloje egyetért azzal, hogy a GPS hasznos dolog, ám önmagában nem elég: "Miért nem nyitottan fordulunk szomszédaink felé családunk beteg tagjaival kapcsolatban? Miért rejtjük inkább el oket? Hiszen nincs jobb dolog számukra, mint a megnyugvás érzése, hogy a közösség szemmel tartja oket!"