Specifikáció

Lássuk először, hogy milyen “vasat” rejt az Y műanyag háza.

Processzor: 832 MHz-es Broadcom

Memória: 290 MB RAM, 190 MB ROM, micro SD 32 GB-ig

Méret, tömeg: 104 × 58 × 11,5 mm, 97,5 g

Android verzió: 2.3.6

Kijelző: 3,0 hüvelyk TFT, 240x320 pixel felbontású

Kamera: 2 MP-es hátlapi (QVGA videó felvétel)

Akkumulátor: 1200 mAh

Egyebek: aGPS, Wifi 802.11 b/g/n, Bluetooth 3.0, micro USB 2.0, FM rádió

 

A fentiekből is megállapítható, hogy ez nem egy high-end készülék. A Samsung a Galaxy-sorozatot egy belépő szintű telefonnal egészítette ki, amellyel elsősorban a fiatalok felé nyit - erre utal az Y, azaz “young”.

Külső

 

Nem férfikézbe való, nem az a fajta. Mint telefon, álló helyzetben használható, bár párszor kinéztek tesztelés közben az ismerőseim, hogy mit nézek a tenyerem közepén, a készülék ugyanis szinte észrevétlenül elbújik ott. Mint okostelefon, fekvő helyzetben nem nagyon kísérleteztem vele, az a látvány már valóban nem felelt meg a kor elvárásainak. Ettől eltekintve, vagyis még egy lépéssel távolabbról vizsgálva igazán tetszetős a hátlapja, amelyet a korábbi Galaxy-khoz képest más színben helyeztek a telefon mögé, így egy kis egyediséget is kapott az eszköz. A fogása, csúszásbiztossága kielégítő, hovatovább a kamera magasságában középen egy kis kiemelkedés is található, minden bizonnyal ez hivatott kissé elemelni a telefont a felülettől, amelyre lehelyezik.

A Galaxy Y egy apró telefon. Csak egy kézzel lehet tartani, a súlya miatt nem érdemes két kézzel fogni, a mérete miatt meg gyakorlatilag nem is lehet. Szerencsére a telefon a vastagsága és a hátlap érdes kialakítása miatt nem csúszkál, így nem fogjuk lépten-nyomon eldobni. Az Y-t a Galaxy-sorozatnál megszokott módon a bal felső részen lehet hangosítani és halkítani, illetve a jobb felső részen bekapcsolni. Az előlapon három gombot találunk, egy “igazit” középen és két kapacitívet ettől balra és jobbra. A micro USB és a jack kimenetek a telefon tetején kaptak helyet.

Kissé bizonytalan volt kezdetben a telefonkezelésem, de ezt betudom a két gombbal több HTC-s előéletemnek, amely telefonokon ráadásul a sorrend is más. De könnyű az áttanulás, a keresés gomb csak ritkán hiányzott. Egyetlen valós gombja (home) kiemelkedik a többi közül, pedig használatában nem sűrűbben nyomogatott, mint a mellette lévő kettő (menu, back). Nekem az érintőgombok kicsit visszásak, ha a rendszer valamivel tovább gondolkodik, mégiscsak jobb sürgetésként valós gombokat érezhetően nyomogatni, mint felületeket tapicskolni. Van még rajta persze hangerőszabályzó, ezzel átellenes oldalon a „nagy” power gomb. Ennek elhelyezésével szintén nem voltam kibékülve. Tudom, Samsung telefonokon ott a helye, de minden alkalommal kicsit több koncentráció kellett megnyomása előtt, hogy ugyanazzal a lendülettel ne fordítsam ki a kezemből az egész készüléket. Ritkábban, de alkalomadtán előfordult, hogy a képernyő lezárása nem sikerült, a hangerőn viszont emeltem, lévén itt kell megtámasztani a telefont a korábban említett kicsavarodás elkerülése végett.

Belső

Alapvetően pozitív, hogy egy androidos készülékkel állunk szemben. Teszteléskor is megmutatkoztak az ezzel kapcsolatos előnyök, miszerint egyetlen Google accounthoz tartozó jelszó beírása (és egy kis szinkronizálással eltöltött idő) után problémák, elvesztett adatok, korábbi telefonban maradt információk nélkül folytathattam megszokott, mindennapi életem mobileszközökkel segített részét. Természetesen ehhez szükség van arra a felhasználói fegyelemre, ami előkészíti ezt a fajta felhasználását az igényeinket kielégítő szolgáltatások működésének (címjegyzék, SMS-ek, naptárbejegyzések felhőben tárolása, rendben tartása, frissítése). Új androidosként erre kisebb figyelmet és időt érdemes szánni, vagy folyamatosan feldolgozni a korábban külön bejegyzésekben tárolt email címeket, telefonszámokat, ilyen formán megkönnyíteni saját életünket, a későbbi váltást.

Bekapcsolás után a telefon egy TouchWizzel felturbózott Gingerbreaddel fogadja az egyszeri felhasználót. A már megszokott touchwizes extrákat ezúttal is megtaláljuk, a kezdőképernyők számán és elrendezésén túl számos widget áll rendelkezésre.

Kissé nehézkesen tanultam bele abba a véleményem szerint egyáltalán nem ésszerű megoldásban, amit híváskezelés terén tapasztaltam. A virtuális zöld gomb megnyomása után a tárcsázó felületen találjuk magunkat, újabb gombok nyomogatása szükséges a hívásnapló, névjegyzék eléréséhez, az itt történő keresés is körülményes, de rövid idő alatt megszokható az egész működése, használata.

Mivel funkcionalitásban így nem szenvedtem hiányt, csak a technikai akadályokkal kellett megküzdenem, illetve elfogadni a telefon kategóriájából adódó korlátokat. Ha stílszerűen úgy írom, hogy ezek első ránézésre látszanak, nem lövök nagyon mellé. A kijelző ugyanis sem felhasználói élményt nem jelent, sem a használatot nem könnyíti meg. Felbontásában nem egyedi a kijelzője, megjeleníthető színek számában azonban igen gyenge, így a színek tompasága, vagy a színek közti finom különbségek hiánya miatt a tartalmak megjelenítése kellemesnek, szépnek igazán nem mondható. Erre kontráz rá a Samsung telefonok ismert androidos felülete, mely szintén jócskán el van maradva a HTC Sense-től. Persze ez lehet szubjektív értékelés, de én ez utóbbihoz vagyok szokva, így körül is néztem a Market ezen polcain, alkalmaztam is pár hangulatjavító vizuális widgetet. Ezek javítanak a korábban vázolt helyzeten, de az alapokat nem változtatják teljesen, így újra nem lettem meggyőzve, hogy elfogultságom a HTC Sense irányában alaptalan, idejétmúlt.

Mivel a fiatalokat célozza meg a telefon, azt hittem, alapból kapunk néhány olyan alkalmazást, amit a “mai fiatalok” használni szoktak. Számítottam előre telepített Facebook-, Twitter-, esetleg Foursquare-kliensre, de ezek közül egyet se kapunk. Lehet, hogy úgy voltak vele a Samsungnál, hogy majd úgyis mindenki felrakja azt, amit szeretne - ki tudja. Nekem éppenséggel azért hiányoznak ezek az “extrák”, mert érzésem szerint a célcsoport a fiatalokon túl az a réteg lehet, akik most váltanak Androidra, és nem akarnak rögtön egy 4,3 hüvelykes S II-t vagy 5,3 hüvelykes Note-ot (hogy maradjunk a Galaxy-knál).

Pár szót a teljesítményről. A telefon természetesen messze elmarad a “benchmark-nagyágyúktól”, ezért nem is futtattam rajta Quadrantot - akinek ez fontos, vegyen egy Nexust. Sajnos a mindennapi használatban is gyakran akadoznak a programok, legyen szó böngészésről vagy egy komolyabb játékról. Mind a RAM, mind a ROM nagyon kevés a telefonban, egy micro SD-re mindenképpen szükség van. Ez sem oldja meg azonban a tárhelyes gondokat, hiszen sok alkalmazást nem lehet SD-kártyára telepíteni, így pedig igen hamar megtelik a belső memória.

A telefon belsejénél maradva, a szolgáltatásokat kiszolgáló gépház tekintetében szintén a korábban definiált csökkentett elvárásnak megfelelően teljesített a telefon. Nem volt gyors, nem volt gyors reagálású. Minden pillanatban kért egy kis gondolkodási időt a kérések feldolgozásához, legyen az egy applikáció elindítása vagy akár csak egy asztalváltás. Ezek a holtidők érezhetőek, láthatóak voltak, mégsem csaltak könnyeket senki szemébe, aki a rengeteg körülményt megvizsgálva ezen készülék mellett teszi le a voksát tisztában lesz ezzel a „képességgel”, ennek megfelelően használja majd telefonját, ami pedig teljesíti az elvárásokat, de sebesség tekintetében annál semmivel sem többet.

A Galaxy Y kijelzője szintén nem szerepel túl jól. A méretén túl - ami bizonyos szempontból előny is lehet - a színekkel és a betekintési szöggel szintén akadnak problémák. Én úgy voltam vele, hogy az ember elsősorban nem a telefonálási “élmény”, hanem a böngészés, játék stb. miatt vált (androidos) okostelefonra. Ez a miniatűr kijelző a 240x320-as felbontásával ebből a szempontból sem kecsegtet sok jóval. Nem mobilböngésző-kompatibilis weboldalakkal esélyünk sincs, de még egy jó kis Angry Birds-özés is kevés örömöt ígér. A kijelzőn megjelenő virtuális billentyűzet használata épp ezért szintén nehézkes, olyan aprók a gombok, hogy nagyon nehéz eltalálni őket, főleg menet közben.

A kijelző méretéhez és felbontásához képest soknak tűnik az 1200 mAh-s akkumulátor. Azt hittem, végre egy androidos telefon, ami több napot is kibír töltés nélkül. Sajnos ez nem így van. Talán minimális használat mellett elérhető a két napos működés, de rendszeres használat mellett az Y estére bizony teljesen lemerül.

Összegzés

A Samsung Galaxy Y tényleg egy nagyon low-end készülék, mindenből a minimálisan elvárt szintet teljesíti. Talán a távol-keleti gyártók hasonló készülékei közül azzal tud kiemelkedni, hogy mégiscsak egy Samsungról, egy Galaxy-ról van szó. (A teszt alatt nem is volt gondom a megbízhatóságával, nem kellett egyszer sem újraindítani.) A fiatalokat méretében és árában célozza meg elsősorban, szolgáltatásaiban és alap kezelhetőségében (ld. billentyűzet használhatósága) nem. Úgy gondolom, hogy az Y nem okozna pozitív élményt annak, akinek ez az első androidos telefonja. Aki megteheti, egy kicsit több pénzért egy kicsit jobb teljesítményű telefont válasszon inkább.

Alapvetően szívesen tartom magam távol a Samsung telefonoktól, ezt a felállást a pár napig tesztelt Samsung Galaxy Y sem módosította. Persze sok esélye nem is nagyon volt egy HTC után. Ennek ellenére, amire ki lett találva, amelyik szegmensbe szánták minden bizonnyal megállja a helyét. Összességében rendben volt a készülék, mind belbecs, mind külcsín területén, a tudatosan csökkentett elvárásoknak teljességgel megfelelt, néha túl is szárnyalta azokat.