Hardver

 

Mit is kell tudni erről a készülékről? A LG nem célozta meg vele a legfelső kategóriát, így a bele került hardverek sem kápráztatnak el. Az 5 megapixeles kamera manapság nem tesz vonzóvá egy telefont, főleg, ha videót csak VGA (640x480 pixel) felbontásban készíthetünk vele. Az 1GHz-es Qualcomm processzor sem egy erőmű, a 4 gigabájt memória  pedig (amiből több mint kettőt maga a rendszer foglal el) a közép kategóriában kifejezetten mosolyt csal az arcra.. Persze microSD kártyával akár 32 GB-ig bővíthető a tárhely, bár ebben a formában ez talán nem is feltételes mód, hiszen mindenképpen bővítésre lesz szükség, ha valóban használni szeretnénk a készüléket.

A kijelzővel nincs különösebb probléma. A 480x800 pixel felbontású, 4,3 inches NOVA képernyő színek terén ugyan elmarad az AMOLED-től, de fényereje kiemelkedő, körülbelül 600 nitre kell gondolni. Kategóriájában nem rossz, a betekintési szög jó és képes érzékelni egyszerre több érintést is.

Az adatátvitelben az L7 simán felveszi a versenyt a konkurens megoldásokkal, 21 Mbps HSDPA, 5,76 Mbps HSUPA, 802.11 b/g/n WiFi, sőt USB 3.0 támogatás is rendelkezésre áll.

A gyorsulásmérő és az iránytű mellé nem került giroszkóp, így a finom mozgások érzékeléséről le kell mondaniuk az alkalmazásainknak.

Az egyedüli innováció a telefonban az NFC chip, amivel érintéses módszerrel oldható meg elvben egy sor szolgáltatás igénybevétele. A probléma csak az, hogy az L7 valószínűleg eltűnik a színről mire ezek a szolgáltatások elterjednek.

 

Szoftver, multimédia

 

Tehát adva van egy hozzávetőlegesen 1 évvel ezelőtti hardver. Mivel lehetnek akkor eladni? Egy belevaló operációs rendszerrel. Nyilván erre gondolhattak az LG marketingesei, mikor feszítővassal ráerőszakolták az Ice Cream Sandwich-et az L7-esre.

Az igazi problémák már a bekapcsoláskor kezdődnek. Az első lépések után érezhető, hogy valahol homok került a gépezetbe, vagy valami annál is durvább. Érdekes módon ez a benchmark tesztekből nem derül ki.

Minden lassú, a felhasználói élmény a pincében. Nyilván azt hiszik a kedves olvasó, hogy én itt most költői túlzásokba esem. Márpedig amikor 2-3 csöngés után jut el oda a telefon, hogy ki bírja írni, hogy ki a hívó fél, majd cirka két borzasztóan súlyos másodperccel a piros gomb érintése után fejeződik be a hívás, az nem felhasználói élmény. Sokkal inkább felhasználói idegbaj.

Az LG egyébként rengeteg olyan megoldást és alkalmazást pakolt a szerkezetbe, melyek feldobják a használatát és kiterjesztik a funkcionalitását, persze a gyenge hardver és az optimalizálatlan rendszer eredményezte lassúság könnyen feledteti ezek értékét.

Érdemes szót ejteni az Optimus UI 3.0-ról, mely az LG Android 4.0 ICS alapú modelljeinek kiváltsága. A gyártó vadonatúj kezelőfelülete egyedi képernyőzárat, felturbózott értesítési sávot, valamint új kezdőképernyőt és ikonokat tartalmaz, továbbá rengeteg előtelepített alkalmazással és magas szintű testreszabhatósággal kecsegtet.

 

 

Ahogy fent említettem, több program is fellelhető a kütyün, ami lendít a használhatóságon és dob a funkcionalitáson. Ha a tőzsdeinformációk után érdeklődünk, jól jöhet a Pénzügy app, a SmartShare a DLNA általi kommunikációban segít, a Diktafon értelemszerűen hangrögzítésre szolgál, az Időjárás, a Jegyzet és a Polaris Office alkalmazások pedig már nevükkel elárulják, hogy milyen szolgáltatást rejtenek. A masinában helyet kapott a RemoteCall szervizprogram és az LG saját alkalmazásboltjaként funkcionáló SmartWorld is, de a legizgalmasabb a Tag+ NFC kliens, amely nélkülözhetetlen a készülékhez kapott NFC-s matrica beállításához és használatához.

 

Az L7 hátlapján található 5 megapixeles kamera elfogadható minőségű fotókat készít, de csodát ne várjunk tőle. Érdekes viszont a beállítási lehetőségek sokasága: a felbontás, a fókuszmód, a minőség, az expozíció-korrekció és a fényérzékenység mellett a fehéregyensúlyt is szabályozhatjuk, továbbá a különböző színhatások és geo tagging alkalmazása, illetve az önkioldó használatára, a sorozatfelvétel és panorámakép készítése is adott. A telefon kameraszoftveréről a screenshotok között találsz képeket, ha pedig az elkészült művekre vagy kíváncsi, akkor az alábbi galériát ajánlom figyelmedbe.

 

A telefon zenelejátszója az Optimus UI 3.0 keretein belül megújult külsővel rendelkezik, funkcionalitása megfelelő. Tudunk benne lejátszási listákat kreálni, s van lehetőség véletlen sorrendű lejátszásra és ismétlésre is. Jó hír, hogy van hangszínszabályzó, illetve az épp játszott számokat DLNA kapcsolaton keresztül közvetíthetjük a kompatibilis eszközökre. Ami a telefon videolejátszóját illeti, a 720p minőségtől már sokkot kap, de ez alatt vígan viszi a filmeket és a .srt feliratokat is kezeli. Szerencsére az Xvid és DivX kiterjesztésű fájlokkal is megbirkózik.

 

 

Végszó

 

Nem lenne baj az L7-essel, ha egy megfelelő korábbi verziós Androidot tettek volna rá. Igaz, hogy akkor sem lenne igazán ütős telefonja az LG-nek, de legalább lenne egy használható középkategóriás.

Én a magam részéről az Optimus L3-mat választanám, feleennyiért, mert az a készülék pontosan azt tudja, amit várunk tőle. Sőt, azt egész jól.