Specifikáció

Kezdjük a szokásos módon, az “unalmas” számokkal (bár szerintem a Nexus adatai már önmagukban is hírértékűek).

Processzor: 1,2 GHz-es, kétmagos TI OMAP 4460 ARM Cortex-A9 CPU, 307 MHz-es PowerVR SGX540 GPU

Memória: 1 GB RAM, 16/32 GB ROM (ez utóbbi nem bővíthető)

Méret, tömeg: 135,5 x 67,9 x 8,9 mm, 135 g

Android verzió: 4.0.1

Kijelző: 4,65 hüvelykes HD Super AMOLED, 1280 x 720 pixel, 316 ppi

Kamera: 1,3 MP-es előlapi (720p @ 30 fps videófelvétel), 5,0 MP-es hátlapi (1080p @ 24 fps videófelvétel, autofókusz, “zéró” késleltetés, LED-villanófény)

Akkumulátor: 1750 mAh-s, kivehető Li-ion

Egyebek: gyorsulásmérő, giroszkóp, aGPS, barométer, digitális iránytű, közelségérzékelő-szenzor, dupla mikrofon, jack kimenet, Bluetooth v3.0 + HS, A2DP, DLNA, mikro USB 2.0, MHL, NFC, Wi-Fi 802.11a/b/g/n

Ahogy látszik, a Nexusba gyakorlatilag mindent beleraktak, ami csak létezik. Ami elsőre hiányozhat, az az FM-rádió, illetve a dedikált HDMI-kimenet (igaz az MHL-nek hála ezt az USB-n keresztül oldhatjuk meg).

 

Külső

 

A Galaxy Nexus egyszerűen lenyűgöző. Korábban több helyen is olvastam, hogy mennyire unalmas a külső, semmi extra, csak a szokásos “Galaxy-műanyag”. Nos, tényleg műanyag, tényleg nincs rajta semmilyen korszakalkotó, de összességében mégis úgy éreztem minden pillanatban, hogy ez egy fenséges, illusztris telefon.

Kezdjük hátulról. A hátlap szintén műanyag, a már megszokott “érdes” felületű, törékeny lapka. Mivel alapesetben egyszer fogjuk levenni és visszarakni (a SIM-kártya és az akkumulátor behelyezésekor), nem hinném, hogy a nagy igénybevételtől bármi baja is lenne, hacsak nem cserélgetjük folyamatosan az aksit (nem fogjuk, de erről később). Nem szoktam írni magáról a dizájnról, de a Nexus esetében kivételt teszek: felül, középen figyel a hátlapi kamera, alatta a LED-vaku. Alatta egy sima “Google” felirat, legalul pedig a “SAMSUNG” - ennyi. Egyszerű, elegáns, hiába műanyag.

A telefon oldalról nézve már hoz némi érdekességet: a vastagság felülről lefelé nő, alul szinte már bumszli - mondjuk még mindig épp egy picit vastagabb legalul, mint az Optimus 2X-em. A másik szembeötlő dolog a vastagságon túl az az enyhe ív, amit a telefon rejt. Egyrészt az oldalán húzódik egy határozott csík, másrészt a képernyő is minimális mértékben, de észrevehetően “felénk” hajlik.

Ha már az oldalaknál tartunk: bal oldalt a Galaxy-sorozatnál megszokott módon a hangerőgombot (csak egy van, igaz az “kétállású”), jobb oldalon pedig a be- és kikapcsológombot találjuk. Alul van a mikro USB nyílása és a jack kimenet, felül pedig - nos, felül nincsen semmi sem. Még egy apró érdekesség: jobb oldalt alul három rézpötty ül, ezekkel állítólag a telefon USB nélkül is tölthető, pl. autós tokban.

A telefon szemből 90%-ban egy nagy képernyő. Felől persze ott a hangszóró, a kamera és a szenzor, alul viszont semmi, egy árva gomb sincs. Ennek az oka természetesen az, hogy az ICS-vel debütálnak az új “képernyő-gombok”, azaz kapacitív gombok helyett a képernyőn megjelenő virtuális gombokkal tudjuk kezelni a telefonunkat, de erről később.

 

Ice Cream Sandwich

 

Általában nem szoktam külön foglalkozni az épp tesztelt telefon Android-verziójával, de most kivételt teszek. Ennek oka pedig az, hogy a Galaxy Nexus-szal mutatkozott be az ICS, így hát evidens, hogy az operációs rendszert is alaposan szemügyre vegyem.

Az Ice Cream Sandwich-ről ugyanazt tudom elmondani, amit fent írtam a telefonról: egyszerűen lenyűgöző. Engem Gingerbread után ért ez az élmény (honeycombos tabletet csak futólag nyomogattam), és nem tagadom, az első pár órában furcsa volt, de ahogy megszokja az ember... Valahogy annyira jövőbe mutató az egész, egyszerű, és mégis komplex, szép is, de praktikus is.

Kezdjük talán a legszembetűnőbb változással, amit már korábban is említettem: teljesen virtuális kezelőfelület (leszámítva az oldalsó gombokat). A kijelző alsó részét a főképernyőn, illetve több alkalmazásnál is három (plusz egy) gomb foglalja el: balról jobbra sorrendben a vissza, a főmenü, illetve a futó alkalmazások gombja található (a plusz egy pedig a helyi menü gomb). Először szokatlan volt, hogy nincsenek kapacitív gombok, hiányzott például az Optimus 2X-nél megszokott keresés gomb és a helyi menü is (ami nem minden alkalmazásban van, illetve néhány applikációnál máshol, a jobb felső sarokban van). Aztán teltek a percek, és rájöttem, hogy jól van ez így, és most már az lesz furcsa a teszt után, ha újra lesz alsó gombsor.

A teljesítmény, megbízhatóság és a sebesség terén is sokat fejlődött az Android. Amikor ezeket a sorokat írom, a telefon 130. órája van folyamatosan bekapcsolva, újraindítás nélkül! Az elmúlt napokban egy force close fordult elő, a telefon memóriája nem “fogyott el”, az alkalmazások és a menü pedig továbbra is száguld. Érezni lehet azt is, hogy az ICS-t sikerült jól optimalizálni a kétmagos processzorokra, ez a korábbi verziókkal (főleg a Froyóval) értelemszerűen még nem volt tökéletes.

További változások, amiket érdemes megemlíteni: a widgetek az alkalmazásokkal egy szintre kerültek, ott egy új tabként találhatók meg - ha valamit az asztalra szeretnénk tenni, akkor lenyomva tartva kell a megfelelő “asztalra” húzni. Face Unlock: a telefon feloldása “ránézéssel” - nagyon megbízhatóan működik, képes szemüveges embert szemüveg nélkül felismerni (és vica versa), illetve rosszabb fényviszonyok mellett is működőképes. (Valamint a grimaszolás se csapja be.) A beállítások között megjelent/kibővült egy szekció: az adathasználatot monitorozhatjuk és szabályozhatjuk rendszer- és alkalmazások szintjén, ez főleg kis adatforgalmú csomagoknál lehet hasznos. Az ICS-vel debütál a “késleltetésmentes” fényképezés, ami a gyakorlatban is az elvárt módon működik, kellően gyorsan rángó ujjal másodpercenként többször is fényképezhetünk; illetve panorámaképet is készíthetünk a gyári fényképező alkalmazással. Kaptunk egy rengeteg funkcióval ellátott képszerkesztő alkalmazást is, amivel a szokásos effektezés mellett tudunk például vörös szemeket eliminálni, képet forgatni stb. Van még továbbá új galéria, új Android Market; változott a lezárt képernyő, egyszerűbben csoportosíthatók az alkalmazások ikonjai, és van NFC- és Beam-támogatás is. A gyári böngésző is teljesen megújult, nagyon gyors lett, és nem éreztem egyszer sem szükségét más böngészőre való átállásnak (nem úgy, mint az LG-nél).

Fotók letöltése teljes méretben:1., 2., 3., 4., 5., 6.,7.

 

Belső

 

Az ICS-nyújtotta újdonságok mellett túl sok mindent már nem lehet elmondani. Előre telepítve csak a megszokott alkalmazásokat kapjuk: van temérdek google-ös app (Calendar, Gmail, Google+, Latitude, Maps, Market, Maps, Music, Navigation, Talk, Youtube), számológép, óra, fapados email-kliens, illetve videószerkesztéshez a Movie Studio. Őszintén szólva én nem szoktam azt nézni, mik vannak előre telepítve, illetve mi az, ami hiányzik, hiszen úgyis ott van a Market, az ember pedig azt rak fel, amit akar. Egy Nexus-nál ez pedig hatványozottan így van, ez tipikusan nem az a telefon (szerintem), amit azért nem fog szeretni a gazdája, mert nincs rajta Twitter vagy Facebook.

Korábban már kiemeltem, de most is szeretném hangsúlyozni: a telefon elképesztően gyors és stabil. A teszt ideje alatt nem találtam semmilyen gyermekbetegséget, zavaró bugot vagy idegesítő változtatást. Egyszerűen a telefon úgy működik, ahogy azt egy androidos csúcsmodelltől 2012-ben elvárná az ember. Bennem az is felmerült, hogy bő tíz éve (mondjuk az első telefonomat - egy Ericsson GA 628-at használva) valahogy így képzeltem el a nagyon távoli jövőt.

A telefon kijelzője HD Super AMOLED, ami a Samsung Galaxy Note-tal debütált, igaz akkor még “csak” 285 pixel fért el egy hüvelyken, míg most, a Nexus-nál ez az érték már 316. (Vö. az iPhone 4(S) 326 ppi-s “retina kijelzőjével”.) A technológián és az unalmas adatokon átlépve maradjunk a lényegnél: a képernyő csodálatos. Élénk színek, tökéletes kontraszt, jó háttérvilágítás, gyakorlatilag 180 fokos betekintés. Fényképeket vagy (megfelelő felbontású) videókat nézve a dolgok szinte életre kelnek.

A teszt előtt úgy gondoltam, hogy a kétmagos processzor és a nagy kijelző majd úgy leszívják az akkumulátort, hogy nem győzöm majd tölteni a telefont reggel, napközben és persze éjszaka. Felkészültem már a jó öreg “egy munkanap” szófordulatra, miszerint 24 órát nem, de legalább bő 12 órát kibír a telefon töltés nélkül. De nem! Az 1750 mAh-s aksi minden várakozásomat felülmúlta, és korábban okostelefonokra nem annyira jellemző üzemidőket tudtam elérni. (Persze messze vagyunk még a “kéthetes Nokiáktól”, de ne legyünk telhetetlenek.) Általában sok telefonálás, emailezés, böngészés és némi játék mellett sem merült le teljesen a telefon a nap végére; nekem egy alkalommal 24 órányi közepesen intenzív használat után is bő egyharmadnyi töltés volt még hátra.

 

Összegzés

 

A végére hagytam még egy szubjektív élményt. Ugyan a Galaxy Nexus már kapható nálunk, mégis hihetetlenül illusztris érzés volt nap mint nap használni. Ezt erősítette az is, hogy naponta többször is megszólítottak ismerősök (és néha kevésbé ismerősök is), hogy “hadd nyomkodjam egy kicsit”. Nem vagyok irigy (meg nem is az enyém a készülék, ugye), így hát minden alkalommal odaadtam a telefont pár percre, és mindenkinek nagyon tetszett.

Összességében a Samsung Galaxy Nexus egy szinte tökéletes telefon, ami sikeresen mutatja be az Ice Cream Sandwich összes újdonságát. Jó hardver, jó szoftver, együtt pedig élmény a telefonhasználat. Aki megteheti, vegye meg nyugodtan, nem fog csalódni benne. Aki nem teheti meg, az pedig várjon türelemmel, hátha az MWC 2012-n most bemutatkozó készülékek lenyomják majd egy kicsit a Nexus árát.