Nokia 515 teszt – hagyomány és minőség drága találkozása

Farkas Norman - 2013. december 9.

Nálunk járt a Nokia alumínium burkolattal szerelt „butamobilja”, melyet kellemes mérete, messziről sugárzó minősége és egyszerűsége miatt egy okostelefonhoz szokott felhasználó is örömmel vehet a kezébe.

Bevezető

A Nokia bátorkodott piacra dobni 2013-ban egy hagyományos, mégis kissé túlárazott mobiltelefont, mely elsősorban letisztult, prémiumérzetet sugárzó külső megjelenésével próbál kitűnni a tömegből. Ez lett az 515, mely nemcsak egy-, hanem kétkártyás verzióban is elérhető a piacon. Mi az előbbi kiadást vettük górcső alá, hogy megtudjuk, mennyire éri meg az árát, illetve milyen társra lelhetnek személyében a felhasználók.

Külső, tartozékok

A fekete és fehér/szürke árnyalatokban egyaránt elérhető Nokia 515 egy komolyságot árasztó, szögletes formájú házat kapott, amely főként anyaga és felépítése miatt érdekes: az alumíniumból készült burok roppant erős minőségérzetet kelt, igazán kellemes tapintású. Mivel elég vékony, könnyű a ház, és maga a telefon is viszonylag pehelysúlyú, ezért nem igazán csap meg a „van benne anyag” érzés, amikor felemeljük. Szóval a látvány erejéig ott a prémium hatás, a használat során azonban gyorsan homályba vész. A finnek elég furcsa megoldást találtak ki a hátlap levételére, ugyanis egy SIM tű szerű eszközt be kell dugni az 515 alsó fertályába, s így meglazul a borítás, amit aztán szétnyitó mozdulattal lefejthetünk a készülék testéről. Ekkor elénk tárul a cserélhető, 1200mAh kapacitású akkumulátor, a microSD kártyafoglalat és a microSIM foglalat. Bizony, a mobil microSIM foglalatot kapott, ami nem sok hagyományos készülékről mondható el. Hiába, 2013-at írunk.:)

 

 

Mi hol van? Nos, talán elég beszédesek a képek, de azért járjuk körbe a készüléket! A hátlap elég egyszerűre sikerült: a kihangosító hangszórója, a gyártó logója, valamint az 5 megapixeles, fix fókuszos kamera csücsül itt, utóbbi a hozzá tartozó LED villanó társaságában. Találunk egy műanyag betétet is, amelyre a rádiójelek hatékony fogása miatt volt szükség (az alumínium nem igazán praktikus ebből a szempontból). Alul csak a fent említett SIM tű lyukacskája kapott helyet, a mobil tetején a 3,5mm-es jack és a microUSB csatlakozó figyel. Jobb szélre tették a hangerőszabályzó gombokat, a bal oldalt kezelőszervek nélkül hagyták. Az előlap nem túl meglepő módon a legzsúfoltabb, hiszen itt van a 2,4 colos QVGA kijelző, a fizikai szám- és navigációs gombok, valamint a mikrofon és a telefonhangszóró is.

A kijelzővel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy Gorilla Glass 2 üveg védi, így nem kell annyira féltenünk a karcolásoktól. További jó hír, hogy a gombok sem szimpla fröccsöntött műanyagból vannak, hanem jóval ellenállóbb, mégis kellemes tapintású polikarbonátból. Ahogy a fotókon is látszik, mi egy fehér 515-öst vettünk kezelésbe és meg kell mondanunk, hogy a fehér gombok nagyon jól néznek ki, s nagyon sokat dob rajtuk a szintén fehér színben úszó háttérvilágítás. Használat során sem okoznak csalódást a mutatós kezelőszervek, nyomáspontjuk ugyanis pont jó. Mindazonáltal érdekes élmény volt (pozitív értelemben) SMS-t pötyögni a régi módszerrel a sok-sok érintőkijelzős megoldás tartós használata után.

 

 

A Nokia hazai képviseletétől kapott dobozban egy headsetet, egy hálózati töltőt és egy használati utasítást találtunk, no és persze a gyártó logójával ékesített SIM tűt. A füles hangminősége átlagos, zeneimádóknak ajánlott profibb darabra cserélniük.

Belső, használati tapasztalatok

A Nokia 515 fedélzetén a Series 40 operációs rendszer teljesít szolgálatot, amely kellemes sebességet, de az okostelefonoknál jóval kevesebb funkciót biztosít, ám emiatt cseppet sem nevezhető rossznak, hiszen az alapfunkciókon kívül maximum az e-mailek kezelésére ajánlatos használni, alapjaiban nem is hasonlít az okos platformokhoz.

Az 515 nagyon ott van a szeren az alapfunkciók frontján. Telefonáláskor érthetően hallható a másik fél, megfelelő hangerővel, s a mikrofonra sem volt panasz. A készülék alapból tud hasznos, hívásokhoz kapcsolódó funkciókat, ilyen például a hívások rögzítése. Mivel van microSD kártyahely, bővíthető a tárhely, így nem kell aggódnunk amiatt, hogy lesz-e elég hely a menteni kívánt fájlok számára. Az SMS, MMS írás is korrekt módon történik a kis mobillal, ahogy azt már megszokhattuk a régi Nokiáknál. Nem kell lemondanunk a világóra, a számológép, a naptár, a jegyzetfüzet, a fájlkezelő és a diktafon funkcióiról sem, sőt akad böngésző és Facebook is a telefonban – ezek java alkalmazások, tehát nem érdemes túl sokat várnunk tőlük.

 

 

A negatívumokhoz sorolnám, hogy kizárólag Bluetooth és elég nehézkesen beállítható, max. 7.2Mbps sebességű HSPA mobilnet áll rendelkezésünkre, hogy kapcsolatot teremtsünk a külvilággal. Ez főként akkor jön rosszul, amikor régi telefonunkról át szeretnénk szinkronizálni a névjegyeket az 515-re, éppen ezért ajánlatos már az elődmobilon átmásolni a kapcsolatainkat a SIM kártyára. Ha erre nincs módunk, marad a Bluetooth. A készüléken egyébként 1000 férőhelyes telefonkönyv fogad bennünket.

A zavaró tényezők újabb csoportját a telefonra pakolt, elég gyenge demó verziós játékok, az elképesztően lassú Xpress böngésző és a nem túl bőséges kínálatú, de kizárólag Nokia fiókkal használható alkalmazásbolt teszi ki. Amondó vagyok, ha valaki egy ilyen telefont választ, akkor az alapfunkciók érdeklik és jó eséllyel nem Facebookozni vagy játszani, esetleg internetezni, fotózni és chatelni szeretne rajta. Ha ez mégsem így van, akkor nagyot fog csalódni az egyszeri vásárló. A Nokia nyilván azért erőltetett a készülékre egy sor olyan funkciót, ami „okosabbá” teszi, hogy úgy érezzük, megérte mindezért 40 000 forintot kiadni. Ésszerűbb lett volna egy kissé olcsóbb, felesleges „félfunkcióktól” mentes, minőségi mobiltelefont alkotni.

 

 

Mi a helyzet a multimédiával? Az 515-ben van zenelejátszó és RDS FM rádió, ezek képesek futni a háttérben is. A zenelejátszó elég puritán, de megfelel a célra. A számokat a telefonba helyezett microSD kártyánkon tárolhatjuk. Képalkotás terén egy 5 megapixeles, LED villanóval segített, ám fix fókuszos kamerára támaszkodhatunk. A semminél végtelenszer jobb hasznát vesszük az emlékezetes pillanatok jelképes megörökítéséhez, de nem veszi fel a versenyt autofókuszos társaival.

A Nokia 515 aktív használattal két napig is lazán elmegy egy feltöltéssel, visszafogottabb igénybevétel mellett akár 3-4 napon keresztül is húzza. Remekül megmutatkozik, hogy egy klasszikus telefon kisebb kijelzője és gyengébb processzora mennyivel kevesebb energiát fogyaszt, mint egy GHz-ektől duzzadó, „nagyképű” okostelefon.

Összegzés

A Nokia egy remek alaptelefont gyártott, amely kiemelkedő anyaghasználattal, formás külsővel büszkélkedhet. A koncepciót sajnos sikerült elrontani egy sor felesleges „okos funkcióval” és egy durva túlárazással, amit ráadásul pont az előbbiek indukáltak. A finnek sajnos nem érezték, hogy ezúttal a kevesebb többet ért volna.

A Nokia 515-öt csak azoknak ajánlom, akik egy szép, elegáns mobiltelefont szeretnének azért, hogy telefonáljanak és SMS-ezzenek vele, netán zenét hallgassanak rajta, s nem sajnálnak rá 37-40 ezer forintot (reméljük, hamarosan ennél lejjebb megy az ára). Ha a döntésben szerepet játszik a Facebook, a böngésző vagy a kamera jelenléte, szinte biztos, hogy csalódás lesz a vége.

 

 

Specifikáció – Nokia 515

Méret, súly: 114 x 48 x 11 milliméter, 101 gramm

Kijelző: 2,4 hüvelyk, 320 x 240 pixel, TFT

Rendszer: Series 40

Kamera: 5 megapixel, fix fókusz, LED villanó

Memória: microSD-vel bővíthető

Csatlakozás: négysávos GSM modul, Bluetooth, USB

Akkumulátor: 1200mAh Li-ion

Egyéb: alumínium burkolat, egyszerű kezelhetőség

 

Vissza